Esküvő és beteljesedés - 11. rész

Közelgett a hétfő. A szertartás előtti utolsó éjszaka azonban nem a csendre vagy az elmélyülésre lett szánva. Egy különös értesítést kaptam: „Élő közvetítés – személyes meghívó. Kötelező jelenlét.” A link egy zárt streamre vezetett. Mire beléptem, már heten vártak. Éreztem, hogy mindannyian ugyanúgy némán figyelték a képernyőt, ahogyan én. A videó elindult. Ő volt ott – elegáns, sötét sminkkel, testhez simuló farokállító, dekoratív ruhában, amit sosem láttam rajta. Egy vörös bársonyszéken ült, körülötte egy kis asztalon egy doboz tele borítékokkal. A hangja nyugodt volt, tekintette határozott és végtelenül számító.

– Holnap férjhez megyek – kezdte, miközben megigazította a vállpántját. – Ti pedig, mivel hosszú időn át megbízható, odaadó szolgáknak bizonyultatok, most lehetőséget kaptok. Itt van előttem egy rakás boríték. Mindegyik egy-egy élményt, emléket vagy lehetőséget tartalmaz. De csak az kapja meg, aki hajlandó érte fizetni. Nem tudjátok, mit rejt. Csak a győztes ismeri majd meg a tartalmát. A várakozás fojtogató volt.

– A licit egyszerű: írd be az összeget chatbe. Minden licit időrendben számít, de csak én döntöm el, hogy az ajánlat méltó-e. Ha nem, addig nem megyünk tovább míg elégedett nem leszek. Azonnal, utalással kell fizetni.

Felemelte az első borítékot. A keze olyan higgadt volt, mintha régóta ezt gyakorolta volna.

– Kezdjük az egyessel. Ki nyitja meg a játékot?

Az első ajánlat érkezett: 200 000 forint. Ő mosolygott.

– Kevés. Nem csak a pénz miatt, hanem az alázat mértéke miatt is.

Egy másik szolgáló: „400 000”

A válasza: – Közeledünk.

Végül én írtam: „1 millió”

Csend lett. A tekintete belenézett a kamerába. Az enyém volt a legerősebb ajánlat. Bólintott.

– Tiéd az első boríték - mondta és ráírta a nevem és az összeget.

Mikor utaltam, már ment a második borítékért a licit. Így folytatódott a licit, az egész szédületes feszültséggel. Próbáltam licitálni, ahogy tudtam, és közben láttam, hogy egyenlegem egyre csökkent, már szinte alig maradt valami a számlámon. Mikor látta, hogy nem licitálok elkezdett a többiekkel név szerint kacérkodni, hisz belőlem már nem csavarhatott ki többet. Mikor vége lett az egésznek felhívott:

- A te feladataiddal nem szórakozom, úgyis mindened az én puncim kényelmét szolgálja. Viszont kapsz egy feladatot. Holnap felkerülnek a közösségi oldaladra az esküvős képek. A mézeshetet külön töltjük. Én nem foglak keresni, viszont elvárom a napi beszámolót. A feladatod az lesz, hogy üzenetben minden ismerősödtől pénzt kérj. Ha jól tudom naponta 50 üzenetet küldhetsz, úgyhogy húzz bele. Ha mázlid van sajnálatból kapsz, hanem akkor tartozást halmozol fel. Az utalásnál a te neved szerepeljen, de az én számlaszámom. Mivel tudom a jelszavad, így bármikor ellenőrizhetem, hogy valóban mindenkitől megpróbáltál-e kérni. Kaját rendelj, nem akarom, hogy bárkivel is összefuss a városban. Hagyj higgye a családod, hogy ennyire nem tudunk kimozdulni.

A gondolatmenete már nem volt sokkoló, sőt már megtanultam az ő fejével gondolkodni. Az esküvő nagyon formális volt. A közjegyző, egy vacsora és kész is. Valahogy úgy voltam vele, mint ő, hogy már nem érdekel, csak adassak neki még. A következő napokban sikerült mindenkit felkeresni, az ismerőseim fele adott is pénzt... neki. Az adósságokat felírtam, minden nap beszámoltam neki. Azt adta utasításba, hogy az adósságokra kérlek részletfizetést, minél hosszabb időre, hogy a lehető leglassabban kelljen megadnom, így maximalizálhatja az ő részét majd a keresetemből. Minden esküvői ajándékot eladatott velem, és a következő héten át is írtuk mindenem a nevére... a mindenem nevére. Ezzel a fanyar humorral, de írtó izgató tudattal feküdtem le az egyik este. A következő hetek nagyon gyorsan teltek, teljesen azon voltam, hogy asszisztáljak neki abban, amit tesz velem, hogy minden ponton kifacsar és bebiztosítja magát. Külföldre kellett kimennem dolgozni, az egyik ismerőse építőcégéhez, aki munkás szállást adott, így 5 pasival együtt töltöttük az éjszakákat. Én sosem kérdezhettem róla, csak akkor osztott meg valamit, amikor akart. Általában leírta néhány mondatban mit élvezett aznap a legjobban valamelyik szeretőjével, hogyan elégítette ki őt, vagy épp miként elégítette ki ő a pasit. A főnököm pár száz euró kivételével kérésemre a fizetésem automatikusan az ő számlájára utalta. Úgy sejtettem mindent tud, de szóba direkt módon egyikünk sem hozta. Az első hazalátogatásomkor apukámnál találkozunk. Az éjszakát a szobámban töltöttük, lélekben egy teljesen más dimenzió volt, mint korábban bármikor. Ahogy beszélgettünk folyamatosan merev voltam, ahogy szoktam. Mindennél hálásabb voltam neki, hogy megtehetjük azt, amiről más csak álmodik. Ott feküdt az ágyon és a földön, kacéran nézett, szemében elégedettség, de az ajkain egy oldalra tolódott mosoly, ami a végsőkig kereste a lehetőségét findom játékunk maximális kiélésének.

- Tíz napod van itthon, kértem neked holnapra egy időpontot maszektómiára, ha úgy döntesz, hogy szeretnéd elvégeztetni a kedvemért. - közben a dekoltázsát domborította, a ruhája már szinte a mellbimbójának a felső sarkáig csúszott lett. - Ha valaha az életben kúrsz ne baszhass egy bestiát se teherbe. Tudom, hogy ki akarod verni, de előtte még valami... - folytatta a szirének énekét - ha visszamész dolgozni felveszel egy munkáltatói kölcsönt, már megbeszéltem a főnököddel - mondta.

- Minden úgy lesz, ahogy mondod, de ilyet lehet még, ha már amúgy is neked utalja - kérdeztem mindezt úgy, hogy vele együtt gondolkodtam a saját teljes kifacsarásomról.

- Lehet, ha most rábólintasz, akkor elmehetsz kiverni a farkad a wcbe, és utána majd elmondom, hogyan.

Rohantam ki, de már a nadrágomba élveztem a mozgástól. Gyorsan lemostam és siettem vissza, és lekuporodtam fekve a földre. Mintha egy lélek lennénk, így szólt hozzám:

- Most, hogy már biztos voltam benne, hogy készen állsz rá és a lelked az enyém a következő döntést hoztam. Holnap gondoskodunk róla, hogy gyereked ne lehessen, ha örökölnél az ugye az enyém, ahogy emlékszel a szerződésünk értelmében. Amikor felveszed a kölcsönt és átutaltad el fogok válni tőled. Onnantól pedig a szerződés értelmében folyamatosan fizetsz nekem, a maradék kis pénzből meg törleszted az adósságaid, amíg élsz! Na most vagyok elégedett!

Teljes engedelmességgel bólintottam, mint egy sorsát beteljesítő lény a biztos jövő tudatában aludtam el a padlón.

folyt.köv.