Egy véletlen találkozás és folytatása a mongol sráccal már négyesben (2)

Mi maradtunk a végére a magyar sráccal és mire kiértünk a fürdőszobából, vissza a szobába, már nem hárman voltunk, hanem ott állt egy mongoloid srác is, egy szál – és micsoda – faszban. Szép, nagy, eres farka volt, de egyenletesebben volt testszőrzettel is borítva.

A kínai házigazdánk mondta, miközben bemutatta a mongol srácot, hogy az az ő domja, mestere, és azért hívta át, hogy minket is dominálhasson.

Ezen nevettünk egy jót, még hogy a mongol srác, akármennyire is mesternek mondja magát, ő domináljon minket? Na, ne! Helyette szinte egyszerre megragadtuk és már nem is nagyon tudott fickándozni a kezeink között, mert erősen fogtuk, meg is kötöztük egy darab talált kötéllel a csuklóit a háta mögött.

Majd odaállítottuk a szoba közepére és a magyar srác által behozott törülközőket kézbe véve alaposan megcsipkedtük azokkal minden hol a teste felületén, de különösen a farkát és a golyóit, de jutott – mivel tekergett közben – a domborodó popóira is a csípésekből.

Persze ordított, tekergett közben, de nem sok sikerrel.

Még a kis kínai srácot is le kellett fogni, mert erősen ellenezte ezt a viselkedésünket. Nem sokáig, mert abbahagyva a mongol srác csipkedését, elé térdeltettük a kis kínait és megszopattuk vele annak nagy, eres farkát, ami alig fért a kis kínai szájába.

Ezt ugyan egyikük sem élvezte, de ezzel nem nagyon törődtünk, kényszerítettük őket, hogy csinálják csak tovább.

Azt azonban nem akartuk, hogy a mongol srác elélvezzen, így egy idő után abbahagyattuk a kis kínai sráccal a szopását és ráhasaltattuk a szobában lévő kanapé háttámlájára és a szépen feszülő és domborodó zsemléit csapkodtuk meg a kezeinkkel, jó hangosan. Igaz, nem csak a csapásaink voltak hangosak, de a mongol srác sziszegése, majd ordítozása is hamarosan az lett, mert szép pirosra „festettük” a zsemléit.

Ezek után megengedtük neki, hogy elénk térdeljen és most ő szopjon le minket, pontosabban nem le, hanem fel, Majd mikor ez sikerült, akkor visszaparancsoltuk a kanapé háttámlájára és egymás után, több hullámban, meg is farkaltuk őkelmét.

Igaz most sem mentünk még el benne, őt sem akartuk még elküldeni.

A következő az volt, hogy hanyatt fektettük a szőnyegen és megtapostuk. Igen, mert mi hozzá képest lepkesúlyúak voltunk, így nagy kínt nem okoztunk ezzel neki. (Talán nem jeleztem még, hogy a mongol srác nagy testű volt.)

Egy idő után már maga kérte, hogy térjünk át a taposásáról valami másra úgy, hogy végre ő is elmehessen végre.

Megtettük.

Most hanyatt kellett állnia a kanapé háttámlájához, kis terpeszben, mert így jól hozzáfértünk az előre meredő farkához és kézimunkázva azon, hamarosan láttuk, ahogyan kilövellt.

Nem kicsit, keveset, hanem több hullámban, adagonként sokat.

(vége)