Egy véletlen találkozás és folytatása (1)

Azon a napon már délelőtt, a piacon találkoztunk először s mikor elmentünk egymás mellett, szinte egyszerre biccentettünk üdvözlés gyanánt a másiknak, bár gondolom akkor még, ő sem tudta, mint ahogyan én sem, hogy hol, mikor, milyen körülmények között találkoztunk korábban.

Viszont mikor másodszor találkoztunk, már a HÉV kocsiban délután, addigra én is – és gondolom ő is – rájött, hogy honnan az ismeretség, mert most talán még szívélyesebben biccentett és intett is, hogy üljek oda, mellé, abban a négyes ülésben.

Így is történt.

Mikor végre lehuppantam vele szemközti ülésre az ablak mellett már meg is szólalt:

1. Bocs, hogy reggel nem ismertelek azonnal fel! – kezdte, de már folytatta is – pedig az óta, de sokszor gondoltam reád és szerettem volna veled újra találkozni! – folytatta.
2. Detto, nem voltál egyedül. Én is gondoltam reád, mert kellemes volt számomra a megismerkedésünk, ott és akkor, fent a nagyon szőrös srácnál, a forrás ligeti lakásán, hogyan váratlanul betoppantál és sajnáltalak is, hogy rögtön olyan durván beléd hatoltam ott. Bocs! – válaszoltam én.
3. Óh, semmi baj. Pont jó is volt, hogy olyan kemény voltál, mert így felkeltetted bennem azt az érzést, vágyat, hogy Téged akarlak gazdámul, Mesteremül, nem azt a srácot, akinél találkoztunk. És az is tetszett, hogy vele is elbántál, hogy őt is alaposan helyre tetted, megdugtad, pedig ő is mesternek képzelte magát. – jött a folytatás tőle.
4. Akkor hogyan tovább? – néztem rá és vártam mit, hogyan akar. Nem is kellett sokat várnom a válaszára:
5. Igen, azt gondolom, hogy itt az alkalom, hogy vágyam teljesüljön. – jelentette ki határozottan és ezzel folytatta: - Akkor remélhetem, hogy szolgálhatlak Téged Uram? – kérdezte meg.
6. Igen, természetesen. – válaszoltam – de egy kis gond azért van, mert nekem nincs helyem, ahol találkozhatnánk. – mondtam.
7. Semmi gond. Helyem ugyan nekem sincs, mert albiben lakom, de van egy kínai barátom, akinek viszont van, akinél találkozhatnánk és aki – szerintem – szintén benne lenne, hogy szolgáljon Téged. – hadarta azonnal a választ, majd elakadt, kicsit gondolkozott és miközben rám nézett, megkérdezte: - Akár most is, ha ráérsz? Ráérsz? – firtatta, várva válaszomat.
8. Most? I g e n, végül is ráérek, ha akarok, és akarok. De biztos, hogy a kínai barátod is ráér? – kérdeztem meg most én tőle, de ő nem válaszolt, hanem előkapta a mobilját, azon valamit keresett, majd már indította is a hívást.

Röviden beszéltek, majd hozzám fordulva ezt mondta örömmel:

1. Igen, jól sejtettem. Ránk ér! Mehetünk hozzá, vár minket, most. – jelentette ki és felpattant, mert a következő megállónál le is szálltunk a HÉV-ről és villamossal, majd busszal mentünk tovább a kínai sráchoz, aki Az Ázsia Centerben lévő lakásán várt minket. (Utólag kiderült, hogy többen is laknak abban a lakásban az Ázsia Center tetőterében, de szerencsénkre a többiek nem voltak otthon mikorra odaértünk.)

A kínai srác lejött elénk a Center elé. Mikor megláttam messziről azt hittem ismerem, de közelebb érve láttam, hogy tévedtem. Igaz már meglátásra is szimpatikus volt, aranyos kis termetével, csillogó szemével és mosolyával. Kedvesen üdvözölt minket, majd felkísért a tetőtéri lakásba. Amint felértünk, mosolyogva meghajolt előttünk, majd szinte egy perc alatt lekapott mindent magáról és egy szál faszban, ott állt már előttünk. Az különösen tetszett, hogy ugyan a teste nem volt szőrös, de a farka környékén szép, dús, hosszú szálú, fekete szőrbokor díszelgett.

Intettem a srácnak, akivel mentem, aki mögé lépett, majd hátra húzta és a hátánál összefogta a kezeit, csuklóit, így én szabadon végig tapogathattam elölről, mindenhol a testét. Szerencsémre csiklandós volt, így izgett-mozgott, vonaglott a kezeink között, sőt halkan ugyan, de nyögött, nyöszörgött is.

A srác közben mondta neki, hogy én mester vagyok, és most megkapja mind azt tőlem, amire csak vágyik, így sorolja is el ezeket! Tette is már, bár érdekes csicsergő, magas hangon: 

1. Uram! Nagyon szeretek szenvedni, az sem baj, ha kicsit fájnak a kínzások. Mindenhol megteheted velem, alázatos szolgáddal. Bármit megtehet velem, sőt kérlek, tedd is meg!
2. Rendben, meglátjuk, mit bírsz. – jelentettem ki és intettem a srácnak, hogy engedje el és maga is vetkőzzön meztelenre.
3. Most pedig az fog következni, felpofozzátok egymást! – utasítottam őket, amit el is kezdtek és persze egyre nagyobbakat adtak egymásnak, ahogy telt az idő és növekedtek a pofonok száma és ereje, durvult a dolog. Egy idő múlva leállítottam őket és most azt parancsoltam, hogy már ne arcon pofozzák egymást, hanem a másik farkát célozzák meg, amik kezdtek merevedni. Így is lett. Ezzel is jól elszórakoztunk.

Addig én körbenéztem és találtam pár kínai evőpálcikát és erősebb gumikat is.

Ezekkel visszamentem hozzájuk és őket kis terpeszbe állítottam és a pálcikákkal átfogtam, majd a végeikkel összeszorítottam, gumiztam azokat és közöttük voltak a farok töveik, majd mind a két mellbimbóik.

Egy idő után hatott a szorítás és kezdtek izegni-mozogni, sziszegni is, de nem engedtem ki a pálcikákat, sőt még rá is segítettem kézzel, azokkal is megcsavargattam, szorongattam a a farkaikat, golyóikat és persze a mellbimbóikat.

Egy idő után már a srácot magam elé térdeltettem és elővéve a merev farkamat megszopattam vele, majd ott a kínai srác előtt alaposan meg is dugtam, de nem mentem el benne.

Nem benne akartam elmenni.

A kínai srác döbbenten nézte ezt, majd mikor intettem, hogy most ő következik, tegye csak, amit látott a sráctól, nem akadékoskodott, hanem elém térdelt, és ugyan kicsit ügyetlenül, de szopni kezdett. Mikor megmélytorkoztam, nagyon öklendezett, de tűljutott rajta és már jobban ment neki.

Közben már intettem a srácnak, hogy vegye le a kínairól a pálcikákat, majd leülve fektesse az ölébe kissé széttett lábakkal és fogja le a fejét, úgy rögzítve a testét a térdein és pedig először megujjaztam, alaposan egy, majd két ujjal is, végül lassan, de bele hatoltam.

A kínai srác nyöszörgött, vonaglott, de azért jól tűrte, később már élvezte is.

Ekkor, mikor már élvezte, átfogva a testét felállítottam magam előtt, míg a farkam még benne volt és intettem a magyar srácnak, hogy csak térdeljen le elé és szopogassa meg a farkát közben, míg én a kezeimmel a mellbimbóit morzsolgattam.

Nyöszörgött, vonaglott a kínai a kezeink között.

Lassan dugtam, sőt kőröztem is benne sokáig, majd végre nagyobb tempóra váltottam és végre elmentem benne.

Kivonultunk mind a hárman a kis fürdőszobába és lemostuk, kimostuk kölcsönösen egymást.

Mi maradtunk a végére a magyar sráccal és mire kiértünk, vissza a szobába, már nem hárman voltunk, hanem ott állt egy mongoloid srác is, egy szál – és micsoda – faszban. Szép, nagy, eres farka volt, de ő egyenletesebben volt testszőrzettel is borítva.