Esti switch kaland 2

Ahogy letérdeltem előtte, valami átváltott bennem. Még éreztem, ahogy bennem lüktet a kielégülés utórezgése, de már tudtam: most én vagyok a préda.

Az Úrnő megállt előttem, lassan, méltósággal. Ujjai az arcomra simultak, finoman végighúzta a körmét az állkapcsomon. Aztán egy hirtelen mozdulattal pofon csattant az arcomon. Nem túl erősen – inkább csak figyelmeztetett.

– Most én vagyok az, aki elveszi, amit akar – suttogta, miközben felemelt állal a szemembe nézett. – És te pedig szét fogsz esni alatta.

Felállított, de nem szabadon: egy pillantás, és már húzta is a csuklóimra a bőrmandzsettákat, majd a falhoz rögzített láncokhoz kapcsolta őket. Feszültem. Éreztem, hogy nincs kontrollom. És ez egyszerre volt rémisztő… és pokolian izgató.

Először az ostort vette elő – nem a korbácsot, hanem a vékonyabb, gyorsabb, élesebb fegyvert. Két lépés hátra. Aztán az első csapás. Mellkason, bal oldalon. A levegő kiszaladt belőlem.

– Nem menekülhetsz most már. Az előbb élveztél belém, most én élvezek majd beléd – súgta, miközben a második, harmadik, negyedik csapás is érkezett, minden egyes ütés egyre mélyebbre hatolt bennem.

Ahogy a bőröm alatt lüktetett a fájdalom, egy pillanatra eltűnt. Majd visszatért – egy apró, fém dobozkával, benne a tűkkel.

– Szeretném, ha éreznéd, mennyire mélyre hatolok. Nem csak fizikailag – mondta, miközben az első tűt beleszúrta a mellbimbóm alá. Felszisszentem. A második oldalon sem volt kegyelem.

Ezután következtek a combjaim. Hosszú, vékony tűk sorakoztak végig, mindkét oldalon, egyenletes távolságra egymástól, mintha valami ősi rituálé része lennék. Minden szúrásnál megfeszült a testem, de már nem tudtam megkülönböztetni a fájdalmat a vágytól. Már nem volt határ.

A farkam lüktetett, pedig nem érintette – még.

– Nézd, hogy remegsz. Ez a tested igazi válasza. – mosolygott.

Majd odalépett, levette rólam a láncot, de nem szabadított meg. Csak ledöntött a földre, hanyatt fordított, és felém hajolt. Éreztem, ahogy a puncija az arcomhoz simul, majd teljesen belenyomódik benedvesedve alig kaptam levegőt de tudtam mi a dolgom és használtam a nyelvemet egészen addig míg el nem élvezett lüktettet majd felkelt felöltözött megköszönte és kis vártatva távozott.

folyt.köv.