Megjött a kurva - Egy kezdő szubmisszív nő története 1.

A megszólítás „tárgya” (alanya?) egy szebb napokat látott, ahhoz képest mostanra inkább csak vegetáló ipartelepen járt.

2000-es évek, egy Duna menti kis országban. Néptelen vidék, kevés mozgás. Kissé cyberpunk helyszín (esetleg ipari, industrial heavy metal, urbex túlélő-túra, kinek mi tetszik). A romlás virágai, ipari kiadásban. 

Jellegzetes olyan ipartelep, ami nem termeli ki a teljes amortizációt, de azért még küzd a létéért. 

Folyami kikötő, üresen álló épületek, melyek némelyikéről azért látszott, hogy használatban van. 

Óriás, elhagyott gépek álltak, rozsdásan, feltehetően javításra várva, amely javítás sokszor sohanapján idejére tolódik.

Ezekről a gazdasági összefüggésekről , meg egyáltalán a gépek funkciójáról, működéséről - mint afféle, műszaki tudományokban elmaradt romantikusnak - csak halvány fogalmai voltak. 

És igazából most lényegtelen is volt, csak a hangulati aláfestést adta a számára. Belépést az ismeretlenbe.

A romlás kétlábú virága (humanoid kiadás) egy őrbódéhoz ért. 

Hannibal ante portas - gondolta, abban a korszakban már ritka latin műveltségével. 

Megjött a kurva! 

Telefonált fel a sorompónál a portásfülkéből az őr, a kihalt folyami kikötő sóderrakodó telepén. 

Elmegy ezen az úton, a sóderhalom után balra fordul, és bemegy a kapun. A hajósok pihenője az emeleten van. 

A késő-30-as nő kicsit elpirult. 

Biztos nem rólam van szó, összetéveszti.

Nem így vezette fel az Úr.

Ez nem OLYAN találka. - gondolta - Én szub vagyok. Különben sem vagyok ÚGY sminkelve. 

Azt már nem számolta ki, hogy vajon hány itt dolgozónál merül egyáltalán fel, hogy nőt, kurvát rendeljen ide időnként, és hogy mekkora lehet a heti forgalom. Főleg, hogy (mondjuk sminkelést és repedt sarkakat tekintve) milyen lehet a felhozatal, hiszen ez nem a Hotel Hilton egy világváros közepén. 

Ezt – Hannibál vagy sem - a „minden titkok tudója”, a portaszolgálat szokta tudni. 

Meg egyáltalán, hogy hogy is nézhet ki (sminkelhet) egy igazi prostituált, azaz kurva, és hogyan egy alkalmi nő. 

A sóderhegy mögött már árnyékban volt a betonút. A poros út mentén rozsdafoltos konténerek álltak, egyikük falán valami firka: SZABADSÁG VAGY HALÁL – a két szó közé valaki belerajzolt egy faszt.

A nő odanézett, lesütötte a szemét. Az a rajzolt fasz nem neki szólt, mégis érezte, hogy a teste reagál. Valami szorítást, valami bizsergést, mélyen, deréktájékon.

Az ajtó nyikorogva nyílt. Mögötte folyosó, repedezett PVC-padlóval. A szag jellegzetes volt: gépolaj, férfiizzadság, konzervleves vagy lecsó. Az egyik szobából rádió szólt - halk metál vagy talán motorzaj, nehéz volt eldönteni.

Lépett egyet. Még egyet. A cipője sarka koppant a padlón, de valahogy nem tűnt idegennek. Mintha ezt a koppanást várták volna.

A férfi az emeleten volt, ezt tudta. A férfi. Így, határozott névelővel. Nem is volt biztos benne, hogy tudja az igazi nevét.

A lépcsőfordulónál megállt, és a vaskorlátra tette a kezét. Mélyet lélegzett.

Most akkor megjött a kurva. Vagy csak én.

És egy pillanatra elmosolyodott.

Folyt. köv.