Egy szolga kudarca 2.

Ez a történet nem a fizikai huncutkodásra van kihegyezve, inkább az ismerkedés pszichológiájára egy sub szemszögéből megélve. 

Persze szerettem volna szenvedni, de nem így hanem egy Úrnő lábaitól megtaposva, egy Úrnő által megetetve szájból szájba, estleg az est vacsora maradékaiból Általa kegyesen feltálalva a padlón kutyatálból. Vagy jutalomgyanánt megihattam volna az aranyesőjét.

Amint beértem az irodába rögtön nekiláttam a Pixin a nézelődésnek. Vagyis nekiláttam volna, mert kb addig jutottam, hogy beléptem, aztán az egyik kolléga megzavart, mert a kisfőnök hivatott bennünket. Szó mi szó, eltelt a délelőtt és semmire nem jutottam magammal. De gondoltam egy nagyot, nem megyek ebédelni, hanem ismét nekiveselkedtem a BDSM platformnak. Mázlim volt. Ő is fent volt. Nem írtam neki, csak egy szál virágot küldtem flörtként.

Vártam.

Vártam a választ.

Nem jött.

Eltelt az ebédidőm, éhes mradtam és nem kaptam reakciót. Sem pozitívot, sem negatívot. Ez jó jel-gondoltam magamban-legalább negatív reakció sincs, vagyis nem tiltott le.

Nekirugaszkodtam a munkának, a zárás után bőven bent maradtam.

Éjjel ugyancsak küzdöttem magammal.

Délelőtt tárgyalásaim voltak ebéddel egybekötve, de cserébe hamarabb leléptem, mert randim volt a lányommal. Apa, lánya és a pláza. Nem hangzik jól. Inkább egy izgalmas kézilabdameccs. Vagy foci. Mondjuk valami köze volt a focihoz, mert futballcipőt kellett neki venni. Benéztünk a releváns üzletekbe. Amíg ő válogatott, beléptem a Pixire és írtam az Úrnőnek egy üzenetet, csak annyit, hogy-"Kérem!".

És vártam. Semmi reagálás az Ő részéről.

Az volt a mákom, hogy imádott hercegnőm, túlpörgött az örömtől és elterelte a figyelmem. Egész este lefoglalt a csacsogásával, aminek kifejezetten örültem, mert csak ritkán kaptam tőle ennyi figyelmet. Aztán mikor visszavonult a hercegnői szentélyébe, elújságolni az új szerzeményt a barinőknek, én is belevetettem magam az online térbe. Legelőször is az Úrnő érdekelt, hogy megtisztelt-e valami kis alamizsnával.

A szívem majd kiugrott a helyéből amikor megláttam a borítékot, hogy jött üzenetem Tőle. Csak egy mondat volt, de ez volt az elmúlt idők legcsodásabb mondata:"megtaláltad a címem?"

Nem megtaláltam, hanem el sem veszítettem. Persze ezt nem vallottam be, hanem csak annyit írtam válaszul:"Igen. Rajongok Önért, befészkelt az éjszakámba, a gondolataimba."

-Mit akarsz Tőlem?-kérdezte Ő.

-Köteléket Önnel.-válaszoltam.

-Meddig mennél el?

-Szoros, de egyben baráti kapcsolat is megtartva a kereteket.

-Tudod, hogy van egy bi szolgám, aki fontos nekem...

-Tudom, Hölgyem, örömmel szolgálom őt is.

Ezen a ponton elindult bennem a bizsergés, tudtam, hogy recskáznom kell az éjjel. Ebben az a szomorú, hogy csak a kezemet tudom használni, mert a lányom miatt nem mertem itthon tartani eszközöket.

Gondolataimból az Úrnő levele zökkentett ki:

-Tudom. Meglátjuk. Lesz-e harmónia?

-Hogyan tervez velem?-esztelen módon sietősen kérdeztem Őt. Erre már nem jött válasz. Szidtam magam, hogy hogy lehetek ilyen korlátolt. Én tűntem el mindig szó nélkül és most meg sürgetem az Úrnőt.

folyt.köv.