Úrnőm szolgálata – 4. rész: A fürdő titkai

Még mindig remegtem, mikor Ő felállt mellőlem, és a konyhában hagyott, egy rövid, egyszerű parancsot dobva vissza a válla fölött:

– A fürdőben találkozunk. Meztelenül. És tisztán.

Ez utóbbi nem csak fizikai jelentéssel bírt. Tudtam: el kell hagynom minden gondolatot, minden önálló akaratot, és csak az Ő jelenlétére koncentrálnom. A testem fáradt volt, kielégülten lüktetett, de a lelkem egyre mélyebben kívánta a szolgálat folytatását.

A fürdőszoba ajtaján belépve finom gőz csapott meg. A fürdőkád már megtelve várt: illatos olajakkal, meleg vízzel, rózsaszirommal – és az Úrnőmmel, aki most a vízben ült, hátát a kád szélének döntve, haját kontyba fogva, bőrét fénylő párában úszva. Kezében egy hosszú, fekete, vízálló játékszer pihent. Mosolya sejtelmes volt.

– Gyere be. De csak ha kérsz rá engedélyt.

Letérdeltem a hideg járólapra, a kezeimet magam elé tettem, és lehajtottam a fejem.

– Engedélyt kérek, Úrnőm, hogy beléphessek a vízbe Önhöz.

Elégedett bólintás volt a válasz. Lassan, alázattal csúsztam a vízbe, úgy, hogy ne zavarjam az Ő nyugalmát. Ő intett, hogy közeledjek. Először a lábait mostam meg, illatos szivaccsal, gyengéd mozdulatokkal, mint egy rituálé részeként. Majd a karjait, a nyakát, végül a hátát. Mindent az Ő ritmusában.

– Fordulj meg. – A hangja most selymes volt, de mögötte ott lappangott a hatalom.

A hátam mögé került, és megéreztem a víz alatt mozduló ujjait. Először csak simogatott – majd előkerült a víz alá rejtett játékszer, amelyet lassan, érzékien vezetett végig a farkamon. Még csak most engedett el az erényöv fogságából, és máris újra uralni akart. De nem a fájdalom, hanem a gyönyör révén.

– Ma a víz tisztít meg. De csak akkor, ha nem élvezel el.

Ez volt a kihívás. És Ő játszott velem. A teste hozzáért az enyémhez, a mellei a hátamhoz simultak, miközben az ujjaival újra és újra végigsimított. A játékszer rezgései alatt megremegett a testem – de minden erőmmel küzdöttem, hogy ne adjam át magam újra. Tudtam: ha kérek, ha könyörgök, talán elenged. De ha kibírom, talán jutalmat is kapok.

Hosszú percek után – vagy talán órák voltak? – végül kivette a játékszert a vízből, és a nyakamba csókolt.

– Büszke vagyok rád.

Egy egyszerű mondat. De nekem, az Ő szolgájának, felért egy egész univerzummal. Aztán előrehajolt, a keze a mellkasomra simult.

– Most felfekszel nekem. Masszírozni fogsz. És ha jól csinálod... talán ezúttal együtt élvezünk el.

És a víz újra felkavart. Nem csak testileg, hanem lelkileg is. Mert ebben a pillanatban már nem voltunk mások, mint Úrnő és szolga – teljes harmóniában, játékban, bizalomban.

folyt.köv.