Casting

Casting

(kitalált történet)

Ez a casting merőben különbözött azoktól, amelyeken eddig megfordultam, hogy statisztaként szerepelhessek egy-egy filmben. Ha kaptam is szerepet, elenyésző pénz koppant a számlámon értük, főleg a vezető színészekéhez képest, akik évi egy film leforgatásával is dőzsöltek. Az áhított gondtalan élet egyre távolodni látszott tőlem.

Így határoztam el, hogy amikor lehetőség nyílt egy másfajta castingra, melyen 25-35 közötti férfiakat kerestek felnőttfilmes munkára, némi tétovázás után lecsaptam a lehetőségre. Ugyan, mi veszteni valóm volt még? A jelentkezési lapon beikszeltem, hogy homoszexuális férfi vagyok, és már a csinos kis összeg lebegett a szemem előtt, amit a felnőtteknek szánt rövidfilmekért kaphatok, amikor végre behívtak a válogatásra.

Itt bizony otthon kellett hagynom szégyenérzetemet, mert a szereposztó díványon néhány percen belül teljes meztelenséget parancsoltak rám, és ez még csak a kezdet volt. A casting rendezők, szám szerint három, ötven év körüli férfi faggatni kezdett. A kínos kérdések sem sokáig várattak magukra.

Miután túlestünk az ilyenkor szokásos „mi indított arra, hogy szerepelj felnőttfilmekben?” és „van-e már tapasztalatod ilyen filmek terén?” után már nem teketóriáztak, a tárgyra tértek. Akkor már meztelenül ültem velük szemben az ágy szélén, és feszengve vártam a további kérdéseket.

1. Mit vállalsz be? – a szürke szemű férfi, aki a középen ült velem szemközt, talán arra várt, hogy sorolni kezdem? Amikor látta, hogy zavarommal küszködöm, konkrétumokra váltott: - Meleg szex egy férfival? Többel?

1. Egyelőre eggyel – feleltem bizonytalanul.

1. BDSM?

1. Tessék? – vontam fel szemöldökömet.

1. Ne mondd, hogy nem ismered ezt a mozaikszót. Kikötözés, dominancia, szadizmus, mazochizmus. – hadarta türelmetlenül. – Arra lennék kíváncsi, hogy vállalsz-e ilyen jellegű filmet?

1. Voltaképpen lehet róla szó, de semmilyen tapasztalatom sincs – böktem ki kisvártatva.

1. Akkor egyelőre lássuk az első pontot. Lássuk, milyen a fenéklyukad. Fordulj meg, térdelj terpeszben az ágyra, és könyökölj le. Pucsíts, hogy megszemlélhessünk!

Nyugalmat erőltettem magamra, elvégre ez nem prosztatavizsgálat, itt nem fognak hozzám nyúlni, csak néznek. Felvettem a kívánt pózt, és vártam. Mögöttem tanakodás kezdődött. Láthatóan tetszett nekik, hogy nem egy öklözéssel, hatalmas dildókkal kitágított fenéklyukat látnak, hanem kiborotvált, kellőképpen szűk nyílást. Egyikük nyomban kedvet kapott arra, hogy felavasson. Erre nem voltam felkészülve, de a casting részeként ehhez is ragaszkodtak. Így hát készségesen feleltem, hogy parancsoljon, megtiszteltetés számomra…

Eddig jutottam, amikor határozott mozdulattal felnyomta ujját belém, majd némi síkosítóval kiegészítve nekem esett, egyelőre egy, majd két ujjával. Amikor a harmadik ujja ellen kissé berzenkedtem, elvégre nem szoktam ilyen durva előkészítéshez, rám förmedt, hogy nincs idő előjátékra, legyek készen, majd könyörtelenül felnyársalt, ezúttal már nem az ujjait használta erre. A másik két férfi figyelte ténykedését, valamint az én reakcióimat is. Megmarkoltam a lepedőt, és fájdalmasan felnyögtem. Bár általában én voltam az, akit dugnak, kipróbáltam már a másik oldalt is. Igyekeztem pucsítani, hogy lássák, készségesen engedem magam, amikor a hideg fuvallat elárulta, hogy újabb casting rendezők érkeztek a szobába, akik kíváncsian nézték, hogy mi történik. Nem gyanítottam még ekkor sem, hogy megpróbáltatásaim nem értek véget. Hiszen csak meghallgatásra jöttem!

A férfi alig két-három perc lassúbb-gyorsabb tempójú kefélés után kihúzta belőlem farkát, és a hátamra élvezett. De nyomban a helyére lépett egy másik. Neki aztán nagyobb volt, életemben nem dugtak még meg ekkorával. Szükség volt még síkosítóra, mielőtt újra nekiveselkedett, hogy a farkára húzzon.

Ahogy döfölt, egyelőre csak a makkját feszegetve belém, nem bírtam tovább tartani a pózt, nyögve hasaltam le, szétfeszítette lábaimat, és lassan feltolta belém, miközben panaszosan nyöszörögtem, és ismételtem, hogy nagy, ez igen nagy nekem!

Így hason feküdtem, amikor döfölni kezdett. Hangosan tiltakoztam, jajgattam, de a castingosok nem akartak tudomást venni kínjaimról. Amikor úgy látták, már eléggé megszoktam a döngölést, utasítottak, hogy vegyem fel a térd-könyök pózt újra, és így folytatódott a castingolásom. Immár jobban hozzá tudtam idomulni a bennem ténykedő férfi mozgásához, és rájöttem, hogy voltaképpen remekül csinálja, tud bánni méretes farkával. Lüktetve élvezett belém, és én alig hittem füleimnek, amikor saját számból hallottam, hogy hálásan megköszönöm. Életemben először éreztem, hogy ennyire megdugtak, minden eddigi szexélményemet elhomályosítatta ez az alkalom.

Előfordul, hogy valakit annyira keményen megdugnak, hogy még egy órával később is a fenekében érzik a farkat, noha már rég nincs benne. Nos, ez ilyen volt.

Parancsukra ismét visszaültem a dívány szélére, és meglepve konstatáltam, hogy a casting rendező, aki az imént megdugott, egy hatalmas termetű, néger férfi. Így már értettem, miért fájt annyira az elején. Immár begombolta nadrágját, így nem láthattam, mekkora a farka, csak öltáji domborulatából és érzékleteimből következtethettem erre.

1. Rendben van, elég jól vizsgázott – dicsért meg a szürke szemű, és ettől titkos boldogságot éreztem, mint hajdan, amikor a gimiben kiosztották a matek dolgozatokat, és csak az enyém lett jeles.

1. Köszönöm, megtisztelő volt, hogy ketten is… - elharaptam a szót, de enélkül is értették.

1. Ha magához tért és kipihente magát, rátérhetünk a BDSM részére. Ugyanis nemcsak homoszexuális tartalmú, hanem durvább filmeket is forgatunk. Azokban van ugyanis a jó pénz. És maga sokat akar keresni, igaz?

1. Nem tagadom, jól jönne – tártam szét karjaimat, majd újra meztelen combjaimra tettem két kezem.

1. Nos, ehhez tudni kéne, hogy mennyi tapasztalata van például pálcázásban. Ez alatt azt értem, hogy egy előre megbeszélt pózban megengedi, hogy pálcával vagy más eszközzel ütéseket mérjenek a meztelen fenekére. Alkalmasint számolja az ütéseket, sőt a dom parancsára egyenként meg is köszöni az ütéseket.

1. Mint mondtam, nincs ilyen jellegű … khm … tapasztalatom.

1. Orvosi vizsgálaton fog átesni, hogy megállapítást nyerjen, hogy alkalmas-e erre. Mert mi csak a fenekét látjuk, az pedig első látásra is jól verhető. Apropó, olyan jellegű felnőttfilmet is készítünk, erre külön orvosokat szerződtettünk, akik értik a dolgukat. Ne gondoljon más dolgokra, csak amik egy orvosi vizsgálatnál, kezelésnél adódhatnak. Katéterezés, zacsi feltöltés sóoldattal, beöntés, kúpok, esetleg injekció. Utóbbiért többet is fizetünk, mert elég kevesen vállalják.

1. Nem is tudom – tétováztam. – A pénz jól jönne, nem tagadom, de ezeket még át kell gondolnom. A verés része azonban, amennyiben nem hagy maradandó nyomokat, nincs ellenemre.

1. Helyes, ezt a bátor hozzáállást várjuk el minden színészünktől – ragyogtak fel ismét a szürke szemek, és a többiek is egyetértően bólogattak.

Színésznek neveztek! A boldogság még akkor is feszegette mellkasomat, amikor hazafelé tartottam, és visszagondoltam a történtekre. Nem lehet vészes egy ilyen filmforgatás, hiszen nem jár maradandó sérüléssel, ezt írásban, a szerződésben is aláírták.

És a pénz, jóságos isten, ennyit sohasem kerestem eddig, pedig tavaly már túlhaladtam a harmincadik évemet.

Csak legyen testi- és lelkierőm kibírni, amit a forgatások során el kell majd viselnem.

Eljött a másnap.

Eleinte nem is volt vészes. Nem kellett levetkőznöm, egyelőre tanulnom kellett, és ehhez a tapasztalt, régi színészek adtak inspirációt. Bevittek egy olyan forgatásra, az épület hetero filmezéshez kialakított szárnyán, ahol a forgatókönyv szerint egy meztelen, nagydarab orosz nőt döngetett el a férje nevelési célzattal, és ehhez a nőnek egy fotel támláján kellett áthajolni. Meglepően jól bírta a rámért ütéseket, látszott, hogy nem először vetik alá ilyen büntetésnek. Pedig kemény botütéseket kapott, amiket erős sóhajokkal reagált, szinte meg sem mozdítva hatalmas fenekét. A kamera inkább a fenekére összpontosított, de időnként az arcát is mutatta. A negyvenes korú nő a karjaira támasztotta arcát, és nem nézett a kamerába. A rendező annyira meg volt elégedve vele, hogy miután elhangzott az „ennyi!”, a fotelra támaszkodva felegyenesedő nőt kétoldalról megpuszilta.

1. Ma még az eddigieknél is jobban bírtad! Hogy csinálod?

1. Nem volt vészes – mosolygott a nő. – Ennél jobban is elvertek már.

Ezután egy olyan próbát nézhettem meg, ahol injekciózni próbáltak egy berzenkedő, harmincas évei elején járó, tehát nagyjából velem egykorú, szakállas férfit. Több pózban is igyekezett megfelelni a feladatnak, de minden alkalommal kiugrott a tű alól, nem és nem kívánta a fenéklyukába. Lebiggyesztettem a számat, és a rendező ezt észrevette. Fel is szólított, hogy toljam le a nadrágom, és ugorjak be helyette. Ez nem kérés volt, hanem parancs.

Az ijesztő, régi fajta fecskendőre pillantva engedelmeskedtem, és a kanapéra hasaltam. Tucatnyi stábtag nézte feszülten, hogyan vizsgázom. Elmosolyodtam. Volt már gyakorlatom ebben, ők nem tudták, hogy három injekciókúrán is túlestem a nem is olyan közelmúltban, de öt éven belül. Jól ismertem az érzést, amikor a doktor megszúrja szűk lyukamat. Ellazítottam, hogy könnyebb dolga legyen, így tanultam. A hirtelen, kemény döféstől felnyögtem, de csak annyira, hogy tudassam, megéreztem a fecskendőt, és felemeltem a fejem. Most következett a neheze, és ez mindig jobban megviselt, mint a tű befogadása. Nyomott és feszített, és a doktor kisvártatva itatni kezdett. Enyhén csípett a folyadék, amit belém fecskendezett, de most nem gondolkodtam azon, hogy mi lehet az. Mélyeket lélegezve igyekeztem segíteni a doktort, aki igazán értette a dolgát. Nem okozott felesleges kényelmetlenséget, túl azon, ami már amúgy is az injekciózás velejárója volt. A stábtagok elismerő hangokat hallattak körülöttem.

A kiürült fecskendő tűje végisiklott a záróizmaimon, ahogy újra összeszorítottam fenekemet, ezt mindig megtettem, ha kihúzták belőlem az injekcióstűt. Szorítani kell, nehogy kifolyjon a kapott szer. Elégedetten szusszantottam, mint aki finomat kapott.

1. Ennyire ízlett? – kérdezte elképedve az egyik férfi.

1. Ez csak egy remek injekció volt – néztem fel rá csodálkozva. – Miért okozna gondot elviselni?

1. Még nem is találkoztam ilyennel, aki ezt így gondolja – felelte tűnődve. – Általában változóan heves berzenkedést vált ki, és sokat kell gyakorolnia minden színésznek, hogy leküzdje ellenállását.

Felkeltem a kanapéról, és felhúztam a nadrágomat. A csípés erősödött a lyukamban, de egyelőre nem tettem szóvá. Vajon mit kaphattam? A következő forgatási helyszínre tartva a szürke szemű rendezőnek feltűnt, hogy fintorgok.

1. Mi az? – kérdezte. – Csíp?

1. Bevallom, igen – feleltem. – Nem is értem, már fel kellett volna szívódnia.

1. Akkor segíteni kéne a felszívódást, hogy elmúljon a csípés. Emlékszik az orosz feleségre a nagy seggével?

1. Mi van vele?

1. Botot kapott. Nem vesszőt, nem szíjat, mert ő ragaszkodik ahhoz, hogy bottal kínálják. Fene tudja miért, azt szereti. Visszatérve, néhány botütés orvosolná a csípős érzést a seggében.

1. Gondolja?

1. Tudom. Odakísérem a deresszobához, ahol megkapja első botozását. Ilyen erős, fiatal férfinak meg se kottyan egy jókor kapott huszonöt botütés.

Követtem a rendezőt, bár kételyek között. Nem kóstolt még botot a fenekem, de ha segít, akkor miért ne? Egyébként is kíváncsi voltam a középkori körülmények között, deresen kapott botozásra. Láttam már ilyet történelmi filmekben.

A deres éppen foglalt volt, ötvenes férfi hasalt rajta, tegnap ő is ott volt a castingon. A pribék lendületesen botozta a meztelen fenekét, ő pedig lihegve számolt. Szemlátomást nem az első alkalommal kapott verést, erről árulkodott kettejük összeszokott viselkedése. A hasaló férfi nem tiltakozott, rendben lévőnek találta a fenekét ért ütéseket, a pribék pedig mindent beleadott, hogy alaposan elverje őt.

Beléptünkre mindketten ránk pillantottak, de a rendező intett, hogy folytassák. Még hat ütést mért a pribék a kitolt fenékre, utána leeresztette a botot, és nekiállt kioldozni a szíjakat. A férfi előbb négykézlábra emelkedett a deresen, majd lelépett róla, és kiegyenesedett. Két kézzel tapogatta, simogatta fenekét, hangjában elégedettség csengett:

1. Uhhh, ez jólesett!

1. Ezúttal is huszonötöt kaptál? – kérdezte a rendező.

1. Általában ennyit kapok. Azon ritka alkalmakkor, amikor a dupláját mérik rám, nem kelek fel ilyen fürgén. De megesik, hogy a huszonöt botütés már kevés.

1. A te korodban – nevetett a rendező. – Mióta is kapod?

1. Idestova harminc éve – számolt utána az ötvenes férfi, és nadrágjáért nyúlt. – Harminc éve egy történelmi film során kellett kapnom. Nem kértem dublőrt, se könnyítést. A maga valójában akartam. Nem bántam meg. Azóta se hanyagoltam el a seggem, legalább kéthetente felhasalok a deresre. Minden alkalommal rászolgáltam a büntetésre, ahogy most is. Megkönnyebbülök, miután megkapom a magamét.

1. Őt most mutatják be először a botnak – jelentette ki a rendező rám mutatva. – Csípős injekciót kapott.

1. Akkor ne várassuk, és így nézhetjük is, hogyan viseli. Kapott már?

1. Tegnap is említettem, hogy még nem – feleltem, furcsa zavart érezve.

1. Vetkőzzön le teljesen a ruhát a padra és a fogasra teheti. – mutatott a megvert férfi a falaknál álló padokra, és felette a fogasokra. – Addig előkészíti a maga számára a derest ez a gyakorlott pribék.

1. Gyakorlott? – kérdeztem vissza. – Az jó, mert nem szeretném, ha rajtam gyakorolná a botozást. Mennyi gyakorlata van?

1. Idestova nyolc éve dolgozik itt, és én elégedett vagyok vele. Csak akkor hasalok deresre, ha nincs szabadságon. Ragaszkodom hozzá, hogy ő verjen el. Értékelem a szakértelmét.

1. Értem – meztelenül léptem a deres mellé, és végighasaltam rajta.

Ha nem csípett volna annyira az injekcióm, talán kérem, hogy halasszák el, de most aggasztott, hogy ennyire meg tud gyötörni egy farszuri. A bot, amit a pribék az orrom elé tartott, miután leszíjazott, nem látszott veszedelmesnek. Teljesen normális, sétapálca vastagságú eszköz volt.

1. Felkészült? – kérdezte a rendező, és az elvert férfi mellé telepedett egy kényelmes karosszékbe.

Felvontam szemöldökömet, amikor feléjük pillantottam, és azon gondolkodtam, hogy vajon én is ilyen nyugodtan rá tudok-e ülni a seggemre, miután megbotoztak. Hamarosan kiderül.

Bólintottam.

A pribék a tenyerébe köpött, és elkezdte. Mivel a lyukamban izzott a csípés, a fenekem alsó részére mérte az első ütéseket. Megmarkoltam a deres lábait, lehajtottam a fejem, és nyögni kezdtem, ahogy el is várták tőlem. Egyelőre megfelelőnek találtam a botütéseket, és arra gondoltam, hogy ha ekkorákat kapok, férfiasan ki fogom bírni. Éreztem az ütéseken, hogy a pribék valóban gyakorlott, közepes méretű ütésekkel avatott fel, és mindig megvárta, míg nyögök.

Arra nem volt gondom, hogy kitoljam a fenekemet, már előzőleg megfigyeltem, hogy úgy kell hasalni, hogy a fenékemelő párnát az ölem alá tegyem. Így kellően fel tudtam kínálni a botnak féltett seggemet. Mert aki azt mondja, hogy nem félti a seggét, az hazudik.

1. Emelje fel a fejét, hogy lássuk az arcát! – parancsolta a rendező.

Így a deres lábait markolva felemeltem fejem, és fintorogva nyögtem tovább. Ezek az ütések már jobban sajogtak, mint az első néhány. Talán mégsem bírom olyan jól? Vagy a pribék néhány nagyobb ütést is kimért időközben?

1. Ízlik? – kérdezte az imént megvert férfi. – Mindig érdekes látni valakit, aki először hasal le a botnak.

Szégyenkeztem, mert egyre jobban nyögdeltetett a pribék, kemény ütéseket mért kitolt fenekemre, és csak az vigasztalt, hogy közben a csípés a fenéklyukam mélyén enyhülni kezdett, majd meg szűnt. Így már jobban tudtam koncentrálni arra, hogy hálásabban fogadjam a botütéseket. Elvégre megfelelőek voltak arra, hogy elmulasszák a kellemetlen csípést, ezért hálásnak kell lennem. A pribék nagyszerű munkát végzett.

Amikor kijelentette, hogy egy van még hátra, ellazítottam a fenekemet, és várakozón felnéztem. Eszembe jutottak a történelmi filmekben látott deres jelenetek, és igyekeztem visszaemlékezni arra, hogyan köszönték meg a kapott ütleget. Mert a legtöbben megkönnyebbülve, hálásan méltatták a pribék munkáját.

A pribék lecsapott, egy búcsúzó ütést mért ellazított fenekem középső részére, amitől elégedetten felnyögtem.

1. Nos? Milyen volt? – sürgette újra a választ az imént elvert férfi. – Ízlett a seggének?

Miközben lekecmeregtem a deresről, elgondolkodtam, vajon erre mit kéne válaszolnom? Mi a helyes válasz? Egyáltalán létezik-e helyes válasz? Elfogadtam a pribék által felém nyújtott italt, és jól is esett, egyrészt, mert a botozás megizzasztott, másrészt mert kiszáradt a torkom a nyögdécseléstől.

1. Köszönöm a figyelmességet! – fordultam a rendező és a másik férfi felé, és a pribék felé is biccentettem. – Úgy vélem, jól sikerült a bemutatkozás. Egy életre megjegyzem, milyen érzés, amikor bottal kínálnak. Bevallom, ízlett a seggemnek, noha néhány erősebb ütésnél úgy éreztem, nem nekem találták ki a botot. De végül is sikerült megkedvelnem.

1. Ez a beszéd! – ragyogott fel a rendező szeme. – Számítson rá, hogy a jövőben olyan rövid filmekben fog szerepelni, ahol az önre vonatkozó történetszál nem ritkán botozással végződik. Emellett persze gyakorta olyan szerepet is el kell játszania, ahol injekciót kap a fenekébe, esetleg kúpokat, beöntést, vagy egy random férfi megkeféli. Jut eszembe, milyen volt a tegnapi akció?

Halványan megborzongtam:

1. Alig tudtam ülni, úgy megkeféltek. Még este is sajgott tőle a lyukam, de ez ilyenkor így is van rendjén. Elárulom, az utóbbi hónapokban nem volt kapcsolatom, így ideje is volt feleleveníteni, milyen is az, amikor rendesen megdugnak.

1. Amiatt nem kell aggódnia, hogy gumi nélkül történt. Itt mindenki szigorú orvosi ellenőrzés alatt áll. Ön sem kivétel, hetente megvizsgálja az orvosunk, és ő adja ki az engedélyt, hogy dolgozhasson.

1. Erre számítottam is – bólintottam, még mindig a fenekemet tapogatva. – Hát így éreztek a középkori férfiak, miután megbotozták őket. Alig tudok menni.

A két férfi nevetett, és eltámogattak a ruháimig. Velem örültek a sikeres felvételi teszthez, biztosítottak, hogy ezután nem lesz elhanyagolva a fenekem, gyakorta kóstolhatok botot, és a többi nyalánkság is megtörténik velem, megdugnak, injekcióznak, kúpolnak, és masztizhatok is a kamerák előtt, mert erre is van kereslet.

Azt feleltem, hogy ezt még meggondolom, mert eddig otthonomban masztiztam, miután ebonit tágítóval dugtam be a lyukam, de erre talán már nem is lesz szükség. Az emlékeim talán segítenek, hogy ne tágítsam magam, mert nem az a cél, hogy kitáguljon a fenéklyukam. Ezért sem engedem, hogy nagyobb tárgyakat dugjanak belém.

Egyetértettek velem, és reméltem, hogy a jövőben is így lesz. Nem kényszerülök arra, hogy elvállaljam, hogy kólásüveget, vagy egyéb tárgyat dugjanak fel nekem. De egyelőre ez még a jövő titka maradt.

Vége