Levelek A.-nak 1.

Az elmúlt éjjel veled álmodtam.

Olyan rég hallottam felőled bármit is, mégis az álmomban veszélyben voltál. Te, aki magad vagy a veszély. Perzselő szerepváltó vagy, de mégis csak ember. Amikor rád néztem sosem tudtam előre, hogy melyik arcod mutatod.

Azért írok neked, mert az álom bár kicsit sem számít eszembe juttatta az első találkozásunkat.

A Hősök terén álltam, a perzselő nap égette a vállam azon részét, ami kikandikált a fekete lenvászon ruhámból.

Egyszer csak hűvösséget éreztem, árnyék vetült rám, mert hátulról felém magasodtál, ami lenyűgözött, hisz én magam sem vagyok kicsi. Egy pillanatra lehunytam a szemem és a merészségeden elmosolyodtam. Azonnal felismertél, hisz váltottunk ezernyi képet, és én is tudtam, mire számítsak ha megfordulok. Kétméternyi tiszta izom és metsző kék tekintet. Ihlet. Ez voltál nekem.

Fiatal voltam és mélyen éltem az erotikában, új és új részeit kívántam felfedezni. Mindent akartam. Erőt és alázatot. Azt gondoltam a szerepek lezártak, és én maximum csak lázadhatok ellenük.

-Hmmm... vanília és citrom illatod van. - ez volt az első mondatod hozzám, mire megfordultam és mosolyogtam. A tekintetem eltakarta a napszemüveg, de nagyon jól tudtad, hogy felfaltalak a szemeimmel.

Ott és akkor tanultam meg, hogy minél irányítóbb valaki az életben, annál odaadóbb, ha átadja az irányítást.

Egyformák voltunk, mindketten valaki olyanra vártunk, aki valami mást hoz ki belőlünk. Te térdelni vágytál, én pedig uralkodni. Holott eddig mindketten a másik oldalt kóstoltuk csak meg.

- Szia, nagyfiú... - köszöntem neked a legcsábosabb hangommal, hisz ezt akartam, elbolondítani téged, rabbá tenni női mágiával, megbéklyózni a vágykeltéssel. Mert a férfi igenis a nő iránt érzett vágyának a rabja.

-Gyere velem... - fogtad meg a kezem, de mivel nem mozdultam, gyorsan hozzá tetted. Kérlek, Úrnő....

A körülmények innen már nem lényegesek. Ami lényeges, hogy este amikor a lakásod teraszán ittam azt az olasz bort, amit nekem tartogattál már a lábam masszíroztad. Ízlelgetted milyen kiszolgálni a másikat. Fürdőztem benne, imádtam minden percét.

Egyszer csak felpattantál és besiettél a lakásba, addigra elmondtunk már egymásnak mindent, amit elakartunk. Egy fekete, vékony pálcával tértél vissza.

A kezembe adtad.

- Most az igazi... - súgtad és visszatérdeltél a lábamhoz.

Ott és akkor éreztem először, hogy mi vár ránk. Az első pálcám tőled kaptam... szívesen emlékezem rá.

Látod, érzelgőssé válok a korral. De csak az emlékek miatt. Ezen kívül már semmi romantikus nem történt köztünk aznap este, emlékszel?

De egy Úrnő, úrinő is. Nem egy kocsis. Imádattal falhoz szorítani, és imádtam, hogy hagytad, holott fizikailag te volták erősebb. Szellemben egyenragúak.

Ott és akkor... megszületett Lilith Úrnő és ezt mindig köszönni fogom neked.

folyt.köv.