Egy szolga kudarca 1.

Ez a történet nem a fizikai huncutkodásra van kihegyezve, inkább az ismerkedés pszichológiájára egy sub szemszögéből megélve.

Vége. Most tényleg vége.

Magam sem hittem, hogy ez lehetséges. De megtörtént. Kimondtam, hogy ... nem szeretnék írni Neki, nem akarom folytatni, nem akarok hallani Róla.

Neki akihez vissza-vissza tértem. Hogy miért? Mármint miért tértem vissza hozzá? Mert valami visszahúzott Hozzá. Hiába töröltem ki magam a Pixiről megtagadva önmagam és a bennem tomboló vágyat, mikor újból regisztráltam eme becses oldalra, újból Rákerestem. És Ráleltem. Újfent.

Még mindig itt volt. Nem futamodott meg, mint én. Csak lecsendesítette magát és az oldalát. De jelen volt.

Ettől persze vérszemet kaptam és ismét ráírtam.

Teljesen érthető módon negált engem. Amikor többedszerre próbálkoztam, válaszolt az Ő kedves, intelligens stílusában: elküldött délre. Mivel magamat is intelligensnek tartom, nem hagytam magam lerázni. Szép szavakkal próbáltam hatni Rá. De persze egy mocskos szolga nem mondhatja meg az Úrnőnek, hogy Ő mit tegyen.

Végül magamba roskadva elkullogtam, nem zaklattam többet.

Szomorú idők jöttek. Amikor volt pénzem, és mindig volt egy fizetős dominára, tekitve, hogy irodavezetőként jól álltam anyagilag, foglaltam időpontot egy profihoz. Amikor kevesebb pénzem volt, mondjuk elvitték a mesteremberek akik építették a házamat, akkor videókat néztem és arra vertem ki. Néha még tangát és harisnyát is fel tudtam venni, amikor nem aludt otthon a nagylányom, hanem a barátnőivel bulizott a városban. Persze ilyenkor elég behatárolt volt az időm, ami nem segítette a kielégülésemet, mert a lányomért kellett mennem az éjszakai buli vége felé.

A profi dominával jó és izgalmas szeánszokat élhettem át, mindent megtett, hogy kiválóan érezzem magam. De mégsem volt az igazi. Hiányzott valami. Nem a testi érintés, nem a sex, mert a fizetős dominával is üzekedtem, hanem a lélek. Az, hogy az aktus és a mindent elsöprő eksztázis után a beteljesedett nyugalom és béke szálljon rám. És lássak az Ő szemében, hasonló , a csúcspont utáni lecsillapodást, amit egy öleléssel, simogatásal jelez felém. Ez az intimitás hiányzott.

És jött a tavasz, éled a természet, a testoszteronom az egekig szökött fel. Nem volt megállás. Pedig akarattal túlhajtottam a munkát, túlóráztam napról-napra, hogy este hazaérve csak belezuhanjak az ágyba. Reméltem, hogy rögtön elalszom és csak reggel a vekker hangjára ébredek. Így volt, bár álmok gyötörtek, amitől lucskosan ébredtem. Nem emlékeztem, hogy mit álmodtam csak az érzés maradt velem. A hiány érzete. A szenvedés érzete. Persze szerettem volna szenvedni, de nem így, hanem egy Úrnő lábaitól megtaposva, egy Úrnő által megetetve szájból szájba, estleg az est vacsora maradékaiból Általa kegyesen feltálalva a padlón kutyatálból. Vagy jutalomgyanánt megihattam volna az aranyesőjét.

Folyt. Köv.