Nincs vissza út 7. rész

Dél körül jött az üzenet. Semmi különös, egyetlen sor volt csak:

- Találkozunk ma 15:00-kor a Rózsa utcai kávézóban. Remélem már minden rendben van az AirBNB-vel, számolj be róla!

Nem volt benne kérdőjel. Nem kérdezett, hanem feltételezett. A levegő is máshogy mozdult tőle. Már a név megjelenése a kijelzőmön összeszorította a gyomromat — a testem lassan megtanulta, hogy mit jelent, ha ő ír. Az AirBNB átminősítés kész volt. Elmentem a kávézóban. 15:01 - már ott volt, elegánsan, nyugodtan, mintha csak egy üzleti tárgyalásra érkezett volna. A mosolya derűs volt, de valahogy fáradhatatlanul fölényes. Egy olyan ember mosolya, aki soha nem kételkedik abban, hogy amit mond, az úgy is lesz.

- Üdvözlöm - mondtam óvatosan, és leültem.

- Mesélj. - mondta csak, és ujjaival körbefonta a bögréjét.

Elmondtam, hogy minden kérését teljesítettem, ha akarja, már holnaptól bérbe adhatom a lakást. Bólintott, de bem dicsért meg.

- Helyes. - mondta. - Mielőtt a lakás hasznosulna, még találkozunk párszor. Túl sok mindenre vagy most már érett, és ki akarom élvezni az utolsó napokat… mielőtt az életed végleg más lesz.

Felnéztem rá, próbáltam olvasni az arcán. Ő elmosolyodott. Lassú, meleg, de veszélyesen nyugodt mosoly volt.

- Akkor teszteljük, valóban készen állsz-e.

Elővett egy kék kapszulát, és letette az asztalra.

- Ez nem gyógyszer. Ez emlékeztető, egy lakat. Ha lenyeled, azt üzeni a testednek, hogy a döntésed a mostani beszélgetésünk során kell meghoznod.

Megremegtem.

- Mire jó ez?

- Ez Viagra. Fél óra múlva hatni kezd. A tested feszülni fog a vágytól. De a játékszabály egyszerű: csak akkor mehetsz ki a mosdóba, ha én azt mondom. Addig előveszed a telefonod és a képeim nézegeted, én meg elolvasom a híreket. Közben néha rádnézek, nem nézhetsz vissza.

Némán néztem rá, már tudtam, hogy ő készítette el ezt a helyzetet pontosan nekem. Szégyenemmel, gyengeségemmel, hűségemmel, mindennel együtt. Ahogy nézem a képeit magától is az égnek meredtem. Amikor éreztem, hogy szívem egyre hevesebben dobog és a farkam lüktetve feszült, elvörösödtem.

- Szeretném tudni, mennyire állsz készen arra, hogy a teljes életed felett átvegyem az irányítást. - mondta játékosan.

Nem haboztam.

- Készen állok, az lesz, amit Ön mond.

- A döntésed nem csak rólam szól. Hanem arról, hogy végre nem kell gondolkodnod, hogy irányítanak. Hogy minden értelmet nyer és a célom, hogy te… elveszhetsz, de mégis hasznos maradj nekem.

A kőmerev farkam kiverése és mosdó gondolata már elviselhetetlen szükséggé nőtt. A lábam reszketett, a szívem kalapált. Nem bírtam tovább. Felnéztem rá. A tekintete nyugodt volt. Bólintott:

- Kimehetsz.

Zakatoltam ki a wc-re, az sem zavar, hogy a dagadó nadrágom valószínűleg sokan látták. Ahogy beértem el sem tudtam menni a wcig, az első piszoárnál kivettem és alig fél perc alatt belevertem, mintha teljesen megszűnt volna a világ, nem érdekel ki látja. A merevség továbbra sem szűnt meg. Bementem az egyik fülkébe kicsit leültem, és a falnak dőltem a szívem majd kiszakadt a mellkasomból. Megtörölgettem magam. Mire visszamentem már nem volt ott. A másnap reggel üzenet várt tőle:

- Ma este 18:00-kor az albimban. Öltözz rendesen. A cím Győztesek úja 13 II./2 KT: 13

A szívem gyorsabban vert. Megnyitottam az üzenetet újra és újra. A testem reagált, mint egy reflex - gyomrom enyhén görcsbe szorult, kezem izzadt. Nem volt kérdés. Csak parancs. És én már úgy éltem, hogy nem kérdőjelezem meg a parancsait. Este pontosan érkeztem. Kifogástalan öltözetben, megborotválkozva. Ő az asztalnál ült, elegáns nadrágkosztümben, egy pohár vörösborral a kezében. A világítás puha volt, félhomályos. A laptopja előttem várt, megnyitott dokumentummal.

- Ez a történeted rólam - mondta egyszerűen.

A lapon részletekbe menő imádatot olvastam. Mikor és hol ismerkedtünk meg. Hogyan kezdődött a kapcsolatunk, a szerelmünk amit a külvilág felé akart láttatni. Milyen közös múltunk van, miket csináltunk együtt. Mindent gondosan felépítve - helyszínek, dátumok, érzelmi részletek. Egy komplett, párkapcsolati narratíva, ahol ő volt a domináns, erős, irányító nő, én pedig a hálás, mindig elérhető férfi, aki rajong érte.

- Nem fogom elmondani többször. Nem fogom visszakérdezni, a te érdeked, hogy ne higgyjék rólad, hogy hazug vagy. A fejedben kell legyen, a szívedben, a testedben. Minden szavadból ki kell sugároznia, hogy ez igaz. Mert valóságként fogjuk használni.

Úgy néztem rá mint aki engedelmes, de még nem volt tiszta minden. Folytatta:

- Bemutatsz a családodnak, a barátaidnak. Egy közeli nap majd… a szüleidnek. És mikor megkérdezik, honnan ismerjük egymást, mit fogsz mondani?

Lenéztem a lapra. Még a város neve is más volt, a közös kirándulások, az emlékek, a szállodák. Minden kitalált. De mégis… lassan kezdett az enyém is lenni, mert ő mondta és ha ő mondja, akkor igaz. Tovább mondta:

- Mától egy hétig minden nap találkozunk. Át fogjuk venni az anyagot. Részletesen. Nem a hibákért büntetlek, hanem addig csiszollak, amíg tökéletes nem leszel. Ez nem gyengeség, ez a bizalom, amit látok a kapcsolatunkban.

Nem tudtam miért, de meghatódtam. Megtiszteltetésnek éreztem, nem megalázásnak, hanem egy kiválasztottságnak. Ő tanított, formált, engedte, hogy képviselhessem őt - még ha csak egy hazugságon keresztül is. Örömmel bólintottam. Kicsit elmélyült a tekintette és folytatta a szemembe nézve:

- De ez nem minden. Szükségem van az összes ismerősöd nevére. Mindenkit írj le. Osztálytársak, csoporttársak, kollégák. Honnan ismered őket, mit tudsz róluk, pénzügyileg hogy állhatnak. Ha nem tudod, akkor sejtésed legyen. Be is lépünk a közösségi felületeidre most és kinyomtatom az ismerőseid teljes listáját. Ez arra is jó, hogy biztosan nem fogod megváltoztatni a jelszavad. A markomban vagy. El fogom olvasgatni a beszélgetéseid. Egy nap majd kérni fogod tőlük, hogy segítsenek, hogy támogassanak. Most add ide a telefonod leklónozok mindent névjegyzék, loginok, jelszavak, tudnom kell mindent, amit te tudsz.

Beleszédültem a sok történésbe, és szinte könyörgést éreztem felé, hogy tegyen egyre sebezhetőbbé.

- Holnap hozd a listát, legalább 200 névvel indulj. Péntekre legyen kész. Ebbe viszont majd belekérdezek. Egy hét múlva bemutatlak az egyik barátomnak. Ő is tudni fogja a történetünket. Én leszek ott. Nézni foglak, főpróba. Mehetsz!

A következő napra kész voltam a listával és szinte szivacsként szippantottam be a történetünk. Szerencsére a magolás könnyen ment mindig. folyt.köv.