Különlegesen érdekes esetem tegnap a fürdőben és a folytatása (3)

Ugyan hangos nem volt, mert a karikás szájpecek még benne volt, de a testdobálás így is kifejezte véleményét mindezekről. Nem nagyon foglalkoztam ezzel, hanem haladtam tovább, ahogyan elterveztem:

Miután a csupasz makkján is megjártattam a tűs kereket, haladtam azokkal tovább, de most már a combjain, majd lábain, le egészen a talpaiig. Hanyatt fekve nem nagyon fértem hozzá a talpaihoz, így hát kibilincselve utasítottam, hogy forduljon csak a hasára és most így bilincseltem ki. Most már hozzáfértem a csupasz talpaihoz is, amiken megjártattam a tűs kerekeket, de azokat letéve külön-külön a lábujjait is megcsavargattam, meghúzkodtam.

Majd már mást gondoltam és lassan áthajolva, térdeimet a csípői mellé téve, rátérdeltem, majd előre hajolva a fülébe súgtam:

1. Most leveszem rólad a karikás szájpecket, hogy be tudd kapni a farkamat és megszopogatva felállítani azt, de ha közben megmukkansz, akkor rongyosra verem a fenekedet. Megértetted? – kérdeztem meg tőle s ő bólintott.

Én meg kioldoztam, majd kivettem a szájából a karikás gaget, majd elé ültem a szőnyegre és betoltam a szájába a farkamat, hogy megszopogassa.

Tette is, bár eléggé nyálasan.

Hagytam egy ideig, hogy szopjon, bár a farkam már mereven állt a szájában.

Így hát kihúztam, újra visszaültem a combjaira, ahogyan az előbb és most megujjaztam őt. Ott volt előttem – tárva-nyitva – akadálymentesen a vágatában az ánuszrózsája, így megtehettem.

Közben persze próbálta csavargatni, tekergetni a testét alattam, még sziszegett is mellé, majd már inkább nyögött, míg az ujjaim már benne voltak és a prosztatáját elérve azt masszíroztam meg, alaposan.

Végre kikerültek az ujjaim és helyükbe a merev farkamat toltam be.

Majdnem ledobott, akkorát homorított erre.

És felkiáltott:

1. Erről nem volt szó, hogy meg is baszol!
2. Igen, tényleg nem, de Te is megtehetted volna, de nem tetted. Miért nem? – kérdeztem meg tőle.

Nem válaszolt, csak a vállait vonogatta válaszul.

1. Ha nincs válasz, azt beleegyezésnek veszem és megyek benned tovább. Most kőrözni fogok benned, majd egyre gyorsulva eljutok a csúcspontomig és magjaimat beléd eresztem. – ígértem meg neki.
2. Azt végképp nem teheted meg! – tiltakozott, de igazán nem tudta megakadályozni.

Így is lett.

Nem kellett sokáig dugnom, s hamar elmentem benne.

Ekkor felálltam róla, kibilincseltem és utasítottam, hogy fürödjön le, majd jöjjön vissza ide, én pedig addig leültem a kanapéra és az egyik ottani újságot lapozgattam, óvatlanul.

Hallottam a fürdőszobából a zajokat, ahogyan zuhanyozott, a vizet, az ajtó nyitását is.

Viszont nem figyeltem arra, hogy suttogást is hallottam, de nem gondoltam, hogy erre fel kellene figyelnem, pedig kellett volna!

(folyt. köv.)