Findom a lakásomban - 6. rész

A csütörtök esti olvastam újra és újra:

– A lakásod szombaton szakrális tér lesz. Egy másik szolgámmal szeánszot tartok ott. Készíts elő mindent. A fürdő szobát teljesen pakold ki, és vásárolj be az én kényeztetésemre tusfürdőt, 4 extra jó minőségű törölközőt. Az egész lakás csillogjon. A tervet túl is teljesítheted, lepj meg. Ne hagyj elől semmit a cuccaidból. A egyik nagy szekrényedet ürítsd ki, hogy benne lehess végig. Te ott leszel a szeánsz alatt csendben.

Nem kérdezősködtem. Már régen megtanultam, hogy az engedelmesség nem csak cselekvés, hanem gondolati tisztaság is. Péntek délután és éjjel végig takarítottam: minden sarkot, minden zugot. A hűtőt is átnéztem, mintha ő kukkantana bele. A fürdőszobába megvettem, amiket mondott és mivel mindenképp szerettem volna eltalálni a hangulatát ötféle tusfürdőt is vettem. A saját dolgaimat egy nagy dobozba raktam, és levittem a tárolóba. A konyhába virágot hoztam és vettem egy vázát is hozzá. A hálószobába teljes ágyneműszettet, a nappalit úgy alakítottam, hogy nagy szabad tér legyen. Izgatott volta, éjjel 2 volt mire végeztem a földön alutam a bejárati ajtónál, hogy minden szép maradjon. Szombat reggel jött az újabb üzenet:

– A szeánsz tízszerese az ára annak, hogy a szekrényből hallhatod. Az összeget utald el most! Írd meg a címet este hattól várj a kapu előtt öltönyben.

Nem is tudtam pontosan, mennyi nála a szeánsz ára, de mivel nem akartam, hogy később ebből kellemetlenségem legyen, így egymillióval kalkuláltam. Az ujjaim megálltak a képernyő fölött. Egy pillanatig éreztem, ahogy az ösztön – a védekező, logikus – próbálkozik, aztán rányomtam. A pénz átment. A testem hirtelen könnyebb lett, mint akit kiüresítettek.

Ötre minden kész volt. Egy mécsesekkel teli tálcát tettem a nappali közepére, egy párnát a földre, illatosítottam a levegőt és szellőztettem egy nagyot. Kimentem, vártam. Ő fél hétkor érkezett. Egy fekete szövetkabátban, alatta vörös selyem, magas sarkú csizma, határozott tekintet. Bejött, körbenézett. Csak rám pillantott, majd a lábára. Gyorsan elétérdeltem és adtam a lábfejére egy puszit, éreztem, hogy most egy pattogós kiszolgálásra vágyik. Letett egy sporttárskát az asztalra, amit magával hozott, majd megkérdezte hol a szekrény, a hálószobában feleleltem. Ő bólintott, majd intett:

– Menj.

Bebújtam a szekrénybe, összehúztam magam. Ő rámnézett és csak annyit mondott, hogy:

- Nincs olyan körülmény, ami miatt hangot adhatsz. Vársz, amíg érted jövök.

A szekrény csukódása tompán visszhangzott bennem. A sötétség azonnal mindent beborított. Nem volt több mozdulatom, csak a figyelem. Kint mozdulatok, neszek. Körülbelül 10 percig csend volt, majd a cipők koppanása, ajtócsapódás, aztán... egy férfihang. Valaki más is ott volt. Hallottam, ahogy leül. Aztán a hangját:

– Úrnő... köszönöm, hogy engedte...

Ő válaszolt, higgadtan, jéghideg és édes hangon:

– Ez az én tér-időm. És te csak akkor számítasz, ha akarom.

Ahogy a szavai elhangzottak, bennem minden egyszerre húzódott össze és nyílt szét. A gondolat, hogy más térdel ott, ahol én pucoltam a padlót, valami furcsa, mély borzongást szült. Kívül rekedtem. A világ az ő temploma lett, én pedig már csak árnyéka voltam az ottlétnek. A hangok folytatódtak: csattogás, bőrpattintás, majd körkörösek nyögések és jajgatás, aztán egy öngyűjtó hangja. Talán egy gyertyát gyújtott meg. A férfi zihált. A hangok, mint szegek verődtek a bensőmbe. Fél órával később, csend lett. Aztán léptek. A szekrény előtt megállt, egy kicsi csend majd kinyitotta, és ezt monda:

– Megfelelsz. Ma nem alszol itt. Holnap reggel pontban 9-re reggelit hozol és hosszúkávét két személyre a kávézóból, amit láttam a sarkon. Becsöngetsz a kaputelefonon, feljössz és az ajtó elé teszed, majd elhúzol. Délben visszajöhetsz. Most add ide a kulcsod, csak a postaládáét hagyom nálad, oda dobom be a többit. Van kérdés?

- Nincs feleltem kővé meredt farokkal.

Egy barátomnál töltöttem az éjszakát. Másnap reggel vittem is mindent, amit mondott, majd elmentem én is reggelizni, de a belvárosba, hogy biztosan jól engedelmeskedjek. Délben kivettem a postaládából a kulcsot felmentem. A lakás leginkább egy nászéjszaka utáni hotelszobára emlékeztetett: az ágy széttúrva, 2 használt óvszer körülött, a törcsik a fürdőben vizesen a földre dobva. A nappaliban pizzás és desszertes dobozok. Egy kicsit álltam ott, és beindult bennem valami ösztönös. Elkezdtem az ágyat az orrommal végigszimatolni, mindent megérintettem, ami a távozásomkor még nem volt ott. Jött is egy üzenet tőle ekkor:

- Ma a saját érdekedben annyiszor verd ki a farkad, ahányszor csak bírod. Holnap reggel írok.

A párnát az arcomhoz tettem, érezem a parfümjét, igyekeztem memorizálni az illatot, és mindjárt kimenve a wc-re élveztem is egy nagyon, de ez csak olaj volt a tűzre. Fájon meredt volt a spermától csöpögő farkam. Aznap még 3x élveztem el. Reggel jött az üzenet:

- Meg kell tudnod, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a lakásodat hivatalosan is AirBNB-ztetni tudd. Ha már ott vagy, intézd is el. Hogy minden flottul menjen találsz a szekrényben ahol voltál egy erényövet. Szép kis pink. Vedd fel és küldj róla képet. A kulcs nálam. Csak akkor írj, ha elintézted, addig a napidíj 100 000. Tudom, mennyire elképesztően akarod. folyt.köv.