Római történet

Római történet.


Pompei i. e. 55

Egy zárt lovas szekér halad egy kanyargós hegyi úton. A várostól távolabb álló Ludus (gladiátoriskola) felé tart, mely egy gazdag római polgár tulajdona. A szekeret lovas katonák kísérik. Már látszódnak a pompás villa és a mellette álló erődítmény körvonalai. Kisvártatva megérkeznek. A vastag falakon őrök strázsálnak, a hatalmas vaskapu nyikorogva kitárul és a menet behalad az udvarba.
Flavius az intéző siet a gazda elé, aki a felesége és barátai társaságában múlatja az időt. Pompás villájuk a kor ízlésének megfelelő, előkelő és fényűző.
A teremben kényelmes „szófákon” hevernek az előkelőségek, éppen egy gladiátor és két szolganőaktusát követik figyelemmel. A tekintetek a terem közepére irányulnak. Ez a harcos jutalma a győzelmeiért, a vendégeknek pedig jó szórakozás. Egy fiatal kreolbőrű félmeztelen lányka mézes bort szolgál föl a publikumnak. A háziszolgák csak mezítláb léphettek a márványpadlóra, a lábukon pecsétes bronz ékszert viselnek, mely azt hivatott jelezni hogy kihez tartoznak.
Flavius odalépett urához és így szólt:
-dominus, megjött az új rabszolgaszállítmány.
-sorakoztasd föl őket az udvaron-hangzott a parancs
-vannak köztük nők is
-mosakodjanak meg és hozasd ide őket, had irigykedjenek a többiek- súgta az intézőnek.
Felkelt és kiment a teremből, keresztül haladt a hálótermeken és kiállt az erkélyre, amely a gyakorlótér fölött magasodott. Megszemlélte az új gladiátorjelölteket.
-A gazdátok-mutatott föl Flavius.
-Szólítsátok dominusnak!
-dominus- hangzott kórusban
Hitvány népség, legyintett rájuk és visszament a fogadóterembe, ahol már véget ért a szeánsz. A vendégek pajzán történeteket adtak elő erősen illuminált állapotban.
-van még egy meglepetésem- nézett a feleségére az úr.
Tapsolt, mire az előtérből két lemeztelenített lányt tuszkoltak be az őrök. Testükön csillogtak még a vízcseppek, melyek a fürdés után fokozatosan szaladtak lefelé egész testükön. Ezek a testek időnként összerezzentek , és libabőrösek lettek, ami így még hamvasabbnak tűnt.- A barna hajú még szűz, tudták meg
az intézőtől. Erre a ház úrnőjének felcsillant a szeme.
-Én vagyok ennek a Ludus-nak a vezetője, a feleségem tulajdonai lesztek, szólítsátok őt dominának, engem pedig dominusnak.
A domina megörült férje nagylelkűségének, hogy végre kiélheti uralkodási vágyát. Még nem voltak saját rabszolgái. Felkelt és odalépett a szerzeményeihez. Méltóságteljesen megkerülte őket, és megsimogatta remegő testüket.
A domina középkorú, a kor divatjának megfelelően öltözött vagyonos nő volt, s ehhez mérten hiú.
Elbűvölte őt a barna hajú lány természetes szépsége. Elkezdte simogatni a melleit, majd lecsúsztatta a kezét fokozatosan a hasára, de miközben a nemi szervéhez ért volna, a lány leköpte.
-Te kis vakarcs-pofozta meg a száját-mit merészelsz.
A vendégek felhördültek- ez tűrhetetlen-kiabálták! A dominus intett és az őrök elráncigálták a lányt a terem sarkához. Köteleket kötöttek a csuklójára és kifeszítették a karját két oszlop közé, jó magasra. Vadul rugdosott
a lábaival, míg azokra is kötelek kerültek és kihúzták őket a két oszlop tövéhez. Ott állt lábujjhegyen „x” alakban kikötve. Moccanni sem tudott. Mellei emelkedése jelezte hogy szaporán veszi a levegőt. Tudta mi fog következni. Izmai megfeszültek, fejét leszegte. Tudta hogy most már nem menekülhet. A dominus kivette Flavius kezéből ostorát.
-meg kell neveljelek!
-hagyd majd én, hisz már az enyém-szólt a domina.
A lány mögé lépett, szemben voltak a közönséggel, aki mindig élvezte az efféle jeleneteket.
Kezdődhet a büntetés. És lassan számolva elkezdte ütni a lány hátát, aki próbált kiszabadulni kötelékeiből. Rángatta csípőjét, izgett mozgott s ez rendkívül fölizgatta a publikumot. A másik rab nem merte nézni sem.
A domina belemarkolt a lihegő lány hajába, hátrahúzta a fejét és azt mondta neki-Ezt volt a lecke. Meghúzta a szeméremajkait, amit az előbb nem tudott megtenni. Megsimogatta a hátát ami így még jobban égetett. Legközelebb ne ellenkezz.