Takarítás a kedvenc Úrnőmnél 3. rész

Másnap eléggé fájt a fenekem, de nem annyira, hogy ne bírtam volna ki még egy verést. Délután kettőre mentem vissza az Úrnőhöz. Átöltöztem a rabszolgaruhámba, felvettem a maszkomat, a bilincseimet és folytattam a konyha kitakarítását. Közben élveztem, hogy pisiszagú a tegnapi lepisiléstől a ruhám. Az Úrnő szubrinája később érkezett meg és elszörnyűlködött azon, hogy mennyire húgyszagú vagyok, konkrétan majdnem öklendezett tőlem. Ám az Úrnőt nem zavarta a saját pisijénk szaga, sőt azt láttam a szemében, hogy még büszke is, amiért a rabszolgája az Ő húgyos szagú ruháját hordja. Mégis, sajnos le kellett vennem a felsőmet és egy másikat felvennem (szerencsére hoztam, sejtve, hogy át kell öltöznöm) a szubrina miatt. A húgyszagú felsőt egy zacskóba, majd a hátizsákomba tettem. Otthon még hónapokig hordtam élvezve az Úrnő húgyszagát magamon. Szeretem ugyanis, ha rám vizelnek, ha érzem a csípős húgyszagot.

A konyhában eleinte edényeket mosogattam el, majd az ablakredőnyöket, melyek nagyon porosak voltak. Aztán rámparancsolt az Úrnő, hogy hagyjam abba a hülyeségeket, mert sokkal fontosabb dolgom van, ki kell takarítanom a sütőt. Akkor még nem tudtam mi vár rám! Ugyanis a sütőben mindenütt rétegekben állt az évek óta lerakódott, megfekedett zsír. Persze volt nálam zsíroldó, meg fém szivacs, de ilyen vastag rétegnél ezek nem igazán használtak. Eleinte késsel kapargattam le a nagyját a zsírnak, persze ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a sütő falát. Aztán meg a fém szivacsokkal kezdtem kézzel lesúrolni az égett zsírt. Na ez őrült nehéz volt, mert teljes erőből kellett súrolnom, ahhoz, hogy egy kis réteg lennebb jöjjön. A sütő alját volt a legkönnyebb lepucolni, de az oldala, teteje borzasztóan nehéz volt. Hatalmas erőfeszítéssel alig haladtam néhány centit. Közben persze a kezem kezdett elgémberedni, az izmok már fájtak az erőlködéstől, de még a sütőnek csak a tíz százalékát pucoltam le. Szünetet nem mertem tartani, maximum annyit tehettem, hogy hol a job, hol a bal kezemmel súroltam a sütőt. Ilyen hatalmas munkával haladtam előre, közben meg teltek az órák, én meg a sütő előtt térdelve csak súroltam, csak súroltam.

A térdem is fájt már, mert a rabszolga nadrágom mindkét térde ki van hasadva, ezért gyakorlatilag a padló csempéjén térdeltem órákon át. Nagyon szerettem volna egy jó alapos verést, egyrészt motivált volna a lángoló fenék, másrészt a fenekelőpadra, vagy ágyra hasalva legalább pihentem volna. De nem volt ilyesmiről szó, tovább kellett súrolnom, a verés csak a munka után járt, mint jutalom. Közben egy keveset beszélgettünk az Úrnővel, mármint amikor nem a telefonját nyomogatta. Azt kérdeztem tőle, hogy amikor szolgákat ver, és azok ordítanak a fájdalomtól, mint ahogy én is tettem tegnap, az nem zavarja a szomszédokat? Ugyanis az Úrnő egy több szintes közös házban lakott. Erre a válasz az volt, hogy fent egy süket öreg lakik, az egyik oldalt sosincs állandó lakos, mindig változnak ott a lakók, a mások oldalt meg hallja aki ott lakik, de legalább fantáziálhat arról, hogy mi történik a szomszédjánál! Élveztem a választ. Közben persze megerőltetve dolgoztam.

Körülbelül négy és fél óra után végeztem, bár a sütő belső teteje így sem volt tökéletes, csakhogy már olyan fáradt voltam és a kezeim is úgy “szétmentek,” hogy nem tudtam tovább dolgozni. Igazi rabszolga munka volt, különlegesen mocskos és végletekig megerőltető munka. Miután megmutattam a munkám eredményét az Úrnőmnek, nagyon megdicsért, mert valóban csoda volt abból az évek óta mocskos sütőből tisztát varázsolni. Még annyi munka volt aznapra, hogy szedjem le a konyha sarkaiból a pókhálókat. Csakhogy nem volt seprű a házban, ezért az Úrnő egy dildós hosszú botot vett elő, azzal kellett leszednem a pókhálókat. Ez egy olyan bot volt, aminek a dildós végét messziről fel lehetett dugni egy szolga fenekébe. Szépen lassan lepucoltam a pókhálókat. Ekkor az Úrnő azt mondta, hogy le kéne nyalassa velem a dildóról a pókhálókat, de azért nem teszi, hogy ne kapjak fertőzést. Az az igazság, hogy kedvem lett volna egy mocskos, pókhálós falloszt a számba tenni, nyalni, szopogatni, de én is tartottam a poros pókhálóktól.

Miután végeztem a takarítással, következett a jól megérdemelt verés! Igaz annyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem már semmihez sem, de gondoltam csak belejövök. Ezúttal nem a fenekelőpadra feküdtem, hanem az én kérésemre a hatalmas bőrrel borított ágyra kötözött ki az Úrnő. Az ágy négy sarkánál ugyanis bőr bilincsek voltak. Arra szintén megkértem az Úrnőt, hogy a fenekem alá tegyen valamit, mert úgy jobban el tud verni. Egy pokrócot tett a fenekem alá. Közben a szubrinája is bejött. Ostorral kezdett verni az Úrnő, a szubrina meg lovaglópálcával. Az ostor nem volt súlyos, úgyhogy még jól is esett. Aztán jött az indiai pálca, ez már fájt rendesen. Aztán jött az én vastag ostorom, ami nagyon komoly verőeszköz, nadrágon keresztül is kék csíkokat okoz. Na azzal jó erősen, sőt azt gondolom, hogy teljes erejéből elkezdett verni az Úrnőm. Nagyon jól célzott, úgyhogy a vastag bőrostor vége nem csapott át. Persze ekkor már ordítottam, annyira erősek voltak az ostorcsapások. De ugyanakkor élveztem is, mert nagyon szeretem ezt az ostort. Elég sokat kaptam vele.

Ezután következett egy félelmetes eszköz a legnagyobb bikacsököm. Ez egy olyan vastag és hosszú bikacsök, ami azonnal mélyen zúzza a feneket és nagyon fel is dagasztja. Ezért megkértem az Úrnőt, hogy maximum csak öt ütést adjon, de még így is féltem, mert tudtam, hogy a szadista Úrnőm oda fog vágni rendesen. Már az első ütés borzalmas volt, fel is sikítottam és próbáltam elfordítani a második ütés elől a fenekemet. Az Úrnő teljesen feldobódott. El volt csodálkozva ennek a bikacsöknek az erejétől. Azt mondta, hogy még a kedvenc eszközénél, a sjamboknál is erősebb. Közben meg ütött, ahogy csak bírt. Az erős eszköz hatalmas csattanással verte a fenekemet én meg sikítottam, jajgattam, ahogy a torkomon kifért. Amikor elértük az öt ütést, az Úrnő nem tudott megállni, tovább vert én meg jajgattam. A brutális ütések teljesen magával ragadtak, azt sem tudtam már ki vagyok, a hatalmas fájdalomtól csak vonaglani tudtam, de azt éreztem, hogy ez kell nekem. Bár tovább vert, mint ahogy megegyeztünk, mégis jól bírtam, tehát egyáltalán nem bántam. Amikor jól bírom a verést, akkor szeretem, ha nagyon durván kapok, mint egy igazi rabszolga. 12 ütést kaptam és bár jajgattam, talán sírtam is, mégis még tízet szívesen elviseltem volna, de nem mertem szólni. A fenekem mindenesetre beton keménységre volt dagadva!

Utána aztán jött az Úrnő másik kedvenc eszköze a vastag gumi eszköz, ami szerintem belül valami fémet tartalmazott. Na azzal vert tovább, megint jajgattam, sikítottam. Ezzel nem tizenkettőt kaptam, hanem nagyjából negyvenet. Elég is volt, mert már nagyon szét volt verve a fenekem. Ezzel befejeződött a takarításért járó verésem. Még abban egyeztünk meg, hogy vásárolok használt zoknit és bugyit az Úrnőtől. Az Úrnő büszkén mondta, hogy bizony neki erőteljes lábszaga van, ami a zoknijaiból sokáig árad. A megvásárolt fehér zokni nagyon jó, puha anyagból készült, mégis erős volt és annyira izzadt, hogy már besárgult, főleg a sarkánál és a lábujjaknál. A bugyi sárgás volt, nagyon jó szagú. Örömmel vettem ezeket meg. Aztán átöltöztem, megköszöntem mindent és hazamentem. Otthon visszaöltöztem a rabszolga ruhámba, persze otthon már a pisis felsőt vettem fel és élvezettel nézegettem bdsm képeket, miközben vertem a farkam. Nagyon jó érzés volt az Úrnő pisijében lenni, a zokniját, bugyiját szagolgatni, miközben végig lángolt a két napig vert fenekem.

A takarítás óta több, mint egy év eltelt, nyolc hónapig volt pisiszagú a felsőm, amit rendszeresen hordtam, a zoknikat, bugyit pedig most is szagolgatom, mert az illatuk megmaradt.

Vége.