Tolvaj szerelem

Szerelem, szerelem, tolvaj, csaló, bódító szerelem.

A szerelem bódító érzés, izzó szenvedély, perzselő lázálom, buja kísértés, perverz vágyak, szorongató érzelmi bilincsek sokasága.

Midőn először elvesztem fekete bőrruhád domborulataiban, lelkemben dühöngő vágy fakadt, a behódolás és alázás ingoványos területein jártak a gondolataim. Bőrruhád, mely takar mindent, de kihívó, s közben izzó szenvedélyt és perverzen kacérkodó gondolatokat szül.

Fürtös hajad langyos szél szórta szét, szívemen aranybilincs. Aranybilincs, mely szürke, komor, fájó, lelkemben mély sebet hagyó lánccá vált. Lánccá mely nem enged, mely szorít, elnyomja lázadó lelkemet. Illékony egynyári mámoros éjszaka, lopott pillantások, kacérkodó tekintetek, karmolás, ütés, hajhúzás, majd újra lágy tekintetek, dallamos ölelések és fülemben súgások. Fürtös hajad szigorúan hátrakötötted, tekintetteddel hatalmadban tartottál, végigmértél, terelgettél de nem szavakkal vagy tettekkel, csak a tekintetteddel. Tekinteteddel melyet nem lehet elfelejteni, melyből nem lehet szabadulni. A tekinteted bilincse nehéz lánccá vált, fáj, összekuszál, megzavar, hogy többé nem láthatom.

Az uralkodás és az alázottság öröme és fájdalma oda vissza jár a gondolatainkban, összekuszálva mindet, felperzselve a szívünket. Szót fogadtam, összekötve mozdulatlanul követtem sebző vágyaid sokaságát, térdeltem, pucsítottam, néha élveztem, néha tűrtem, de betörtél és cél értél nálam.

A vágyakozás gyorsan elégett tolvaj szerelmünk hullócsillaga. Hullócsillag, mely fénylett, tündökölt. Hullócsillag, mely a letűnt árnyaink vékony filccel húzott körvonala.

Hazug csókod, csalfa ölelésed ma is átfon, megvezet, becsap, marcangol, letűnt napokra égő, szorító, fojtó emléked marad. Édes ölelésből keserű bilincs lett, töviseid azóta sebzik szívemet, a vak remény kusza szövevénye betemet, elmúlt minden, véget ért minden, nem tér vissza már semmi. Eltűntél, nem maradt semmi, csak a reménytelen várakozás, a várakozás mely bilincs, korlát és hatalom, a hatalmad felettem.