Időmérték - bdsm

Ó, te bolond kis rabszolga, térdelj most le, ne beszélj már,

Kérdezni bűn itt, gondolkodni tilos, csak a lánc jár.

Kéj a butának, ostobaság, ami itt veri láncra

Aki merészel érteni bármit, az rögtön a zárkába zárva.

Pálca csattog, bilincs énekel ostobaságra,

„Ne szólj okosan!” – parancsol az úr, aki műveletlen,

De ringó csípővel lépked, s ostora nyelve beszédes.

Bőrszíj a bölcsre, nyakörv minden értelmes érvre.

Intelligencia? Ó, az csak ballaszt a vágyban.

Jobb, ha csak nyögsz, és engedelmesen tűröd az átkot.

S míg a buták itt élvezik édes hatalmuk a testben,

Költő nyöszörög, míg hexametere rímbe se fér már.

Szó ne hagyja el ajkad, csak csókold az úrnak a csizmát,

Tudni akarsz? Akarásodért jön majd a fenékcsap.

Könyv? Az nem kell! Olvasni vétek! A bőrszíj a tanító,

Betű helyett szíjjel ír leckét hátadra most a butító.

Sírni se merj! Hisz gyönyör ez itt, nem pedig elnyomás, édes!

Aki okos volt, most hangtalan élvezi láncait éjjel.

Térd, ha megrogy, szent dolog itt: ostobaságra az áldás!

Lelked a testben oldódik föl, mint gyertyaviasz láng.

Vastag a nyelv, és nyálas a szó, de hát itt ez a nyelvjárás:

Nem beszéd, csak nyögés – az ész helyett éljen az érzék!

Ura a szolga, ha nem tudja mit tesz, s te megérted?

Szégyen a tudás! Az élvezet itt csak a bűnre szavaz már.