Úrnőm szolgálata – 2. rész

Az este sötétjéből lassan lett hajnal, de a szoba mélyén az idő megszűnt létezni. A testem remegett az átélt izgalmaktól, mégis minden porcikám készen állt – hiszen Ő még nem végzett velem. Az Ő akarata az én valóságom volt.

Miután elérte a gyönyört, nem szólalt meg azonnal. Csak nézett. Éreztem a pillantását, mintha ujjai lennének – csupasz bőrömön simítva végig, egészen mélyen, a lényemig. Aztán lassan, méltóságteljesen felállt az ágyról, és eloldotta a köteleket, csak annyira, hogy képes legyek négykézlábra ereszkedni. A póráz még mindig a nyakörvemhez kapcsolódott.

– Még nem érdemelted ki a felszabadulást – mondta halkan, miközben megcsillant a nyakában lógó kulcs.

Egy fiókból elővette a hosszú, fekete, selymes szalagot, amit már ismertem. Úgy kötötte a farkam tövére, hogy a szorítás egyszerre fájt és izgatott. A heréimet külön választotta, szorosan, de gondosan – és a kötözés minden húzódásával emlékeztetett arra, ki birtokol.

Majd hátra lépett, és elém dobta a párnáját. Tudtam, mit jelent: nem csak testtel, de lélekkel is szolgálnom kell. Az arcomat a párnájára hajtottam, belélegeztem az illatát – puha, meleg, és teljesen az övé. Ebben a pillanatban nem volt más világ, csak a szolgálat áhítata.

Ezután újabb játékszert vett elő – egy vékony, láncos csipeszpárt, amit ismét a mellbimbóimra helyezett, majd összekötötte egy apró súllyal. Minden mozdulat, minden lélegzetvétel finom fájdalmat hozott, amely valójában csak az ő jelenlétét erősítette bennem.

A hátam mögé lépett, ujjai újra felfedezték a testem. A bugyi már rég kikerült a számból, de nem szólhattam. Csak a nyögéseim voltak szavak. Úrnőm pedig végigjárt a nyelvével a gerincem mentén, miközben tenyerével az arcomat tartotta – egyszerre domináns és gyengéd, szigorú és végtelenül érzéki.

Végül mellém feküdt az ágyon, karjával magához húzott, mint egy megszelídített vadállatot, akitől most pihenést ad. De még mielőtt elaludtam volna, egy utolsó suttogás hangzott el:

– Reggelre újabb próbatétel vár rád.

És tudtam… amit ma este kaptam, csak az első ízelítő volt abból, amit Úrnőm a lelkemben formál. Mert már nem csak a testem volt az övé – hanem mindenem.

folyt.köv.