Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 6.

Törölt felhasználó
2012. 01. 22. 19:59 | Megjelent: 1094x
Ám ha azt hitte leülhet enni, hát tévedett.
A férfi az asztalra hasaltatta maga elé. Kihúzta a jobbján álló széket elég messzire ahhoz, hogy Greta kinyújtott kézzel elérhette annak támláját.
- Itt kapaszkodhatsz! – adta meg kemény hangon az engedélyt. Szükség is volt erre, hiszen az asztal jobb kezére eső széle ott ért véget Greta mellei alatt. S ő engedelmeskedett. Annyit trükközött csupán hogy két karját keresztezte egymáson, így fejét megtámaszthatta karjain.
Tom felnevetett a leleményességen. „Jutalmul” alá nyúlt s meghúzkodta a csipeszeket, hogy a kis csengők hangos méltatlankodásba kezdtek, ám nem tudták elnyomni Greta fájdalom kiáltását.
- Oh ugyan ugyan! Rettentően alacsony a fájdalom küszöböd kislány! Ezen emelni fogunk idővel! Meglásd élvezni fogod! – mulatott jól kínzója.
Majd egy csípős csattanóst adott a balkezének felkínált popsira. Greta újra csak összerándult s a csengők újra meglendülve csilingeltek.
- Ej ej! Miért okozol magadnak felesleges fájdalmat kicsim! – korholta őt a férfi. Majd felállt s a másik oldali széket is messzebb húzta az asztaltól. Sőt annak párját is mellette. Greta két lábát széles terpeszbe húzta a két szék támlájára illesztette. S ő ezt nem tűrve összezárta lábait!. A hatalmas erős kéz újra csak szétnyitotta a lábakat immáron még szélesebb terpeszben. Erre Greta felemelkedett a felső testével és hátranézett.
- Ami sok az sok! – háborodott fel és felállni készült.
A férfi hagyta hogy lekászálódjon az asztalról. S mikor már a talpán állt keményen megragadta a torkát.
- Tudod, ha most kicsit jobban megszorítom az ujjaimat, akkor előbb elájulsz, akkor valóban azt teszek veled amit akarok, s még csak tudni sem fogsz róla! – sziszegte az arcába.
- Ha mégjobban megszorítom, akkor már soha többet nem is kérdezel vissza! Hidd el, még a barátnőd sem tudja hol vagy! A mobilod halott, az ismerőseid úgy tudják elutaztál a hétvégére! Ha azt akarom örökre! Senki sem fog keresni! – hajolt hozzá közelebb, s valóban még jobban rászorított.
Greta az ájulás szélén volt, s úgy érezte ez a vég. Aztán mégis levegő jutott a tüdejébe s a férfi támogatta, míg magához tért.
- Feküdj oda vissza! – mutatott iménti helyére. Greta szó nélkül vette fel a pózt. Teste remegett s szeméből könny szivárgott. Csöndesen hüppögött párat. Tom nem törődött vele. Lábait hihetetlenül kényelmetlen pózba húzta. Greta nem ellenkezett.
- Noh az asztal áll, a terítő is rajta, most már a szép étkészlet is felkerült. – mondta örömmel Tom. Végigsimított a lány formás, itt ott pirosló testén, a tarkójától a jobb bokájáig.
Majd a tálalóasztalhoz lépett és a tányér tartalmát átcsúsztatta Greta hátára. A még meleg sonkástojás olajos leve az oldalain csurrant le. Már nem volt forró, de elkorbácsolt bőrér érzékenyen érintette a hő. Halkan szisszent is.
- Valami gond van kicsim? – kérdezte aggódva Ura.
- Nem Uram, minden a legnagyobb rendben! – válaszolta ő. Hangja rekedt volt a fojtástól, s elfúlt a sírástól.
- Akkor reggelizzünk! – mondta vidáman a férfi.
Greta bal hónaljához állította a narancsleves poharat. Az ital jéghideg volt hiszen a hűtőből került elő. Greta hirtelen szívta be a levegőt s odébb rándult.
A fenekét ekkor érte a csípős csapás. Felsikoltott. S ugrott is. A hátáról lecsúszott az étel s a tojások a földön csattantak szét.
Tom csak sóhajtott.
- Most mit csináljak veled te lány?! – tette fel a költői kérdést.
- Készítek másikat Uram! – rebbente Greta.
- Nos ez nem kérdés! Indíts! S takaríts fel! De lásd milyen kegyes vagyok! Letérdelhetsz s megeheted amit tönkretettél! – mutatott le a földre.
Greta iszonyodva nézte a porba hullt étket.
Gondolkodott rémülten, hogyan kerülhetné el a megaláztatást.
- Nem..nem vagyok éhes!...- nyekkente s késve tette hozzá - Köszönöm Uram! – Tom bólintott.
- Rendben, akkor legközelebb akkor eszel ha megengedem! – adta be a derekát.
- Takaríts fel! S készíts másikat! – ült vissza a helyére. Greta serénykedett. Lapát szemetes felmosórongy, s percek alatt tiszta volt a padló.
Tom mosolygott az ügyeskedésén. Végzett és a férfi maga elé parancsolta, de háttal. Terpeszbe kellett állnia.
- Hajolj előre s fogd meg a bokáidat! – jött a parancs. S épp csak egy pillanatot tétovázott.
A férfi a lábai közé nyúlt, Greta szisszent, de kellemes meglepetés érte. Az ujjak simogatták s kényeztették csiklóját s be beszaladtak kisajkai közé is. Mikor már majdnem jó volt akkor jött az első csípős csapás a fenekére. Kertje összerándult rázárult az ujjakra.
- Engedetlen vagy Greta! Zabolátlan csikó, de majd az eszközeim móresre tanítanak! – szólt Tom nyugodtan társalgási hangnemben.
- Most kapsz huszat, épp csak jelezném vele kezdődő haragom! Nem akarom hogy eljuss addig hogy valóban meg is haragudjak. – mondta el a férfi szinte féltőn az okítást. Majd az asztalra nyúlt és elvett onnan valamit.
- Számold jó hangosan! – kérte még s lecsapott a lapos faeszközzel.
Greta sikított mert az ütés kemény volt. A helye rögtön lángpirosba borította a korbácsolásból épp csak megenyhült bőrfelületet.
- Egy! – zihálta megkésve, de a férfi türelmes volt.
Lassan jutottak el a húszig. Addigra mindkét gömb tűzpirosan lángolt, égett. Greta szeméből a könny a homlokára folyt. Alig látott, szédült a fejébe toluló vértől, a megalázottságtól. Lábai rogyadoztak a kíntól és a kéjtől, mert Tom nem feledkezett meg a kertjéről sem, az ujjak folyamatosan simogatták, finoman gyötörték kertjét.
S hogy a húsz csapás véget ért Tom a zsebébe nyúlt. S kezében felcsilingelt valami.
- Ne! Kérem ne! – sikoltotta Greta és menekült volna. Ám Tom résen volt, a kertjére markolt keményen, fájdalmasan.
- Így maradsz! – dörrent rá.
- Itt csak egy valaki dönt mindenről..bármiről! S az én vagyok! Megértetted végre? – kérdezte keményen kegyetlenül.
- Igen …Uram! – szűkölte Gréta. Ott maradt, szinte odakövült.
Már nem menekült,Tom lazított a szorításon. Ekkor már Greta hangosan sírt. Nem segített rajta a keserve. A csipesz kíméletlenül záródott jobb oldali kisajkára, egy másik a baloldalira. Sikoltott, térdre esett. A fájdalom kegyetlenül érintette.
- Szokd csak! – morrant rá a férfi – most állj fel moss kezet arcot s készíts végre reggelit! – utasította. Az ajtónál zörögtek valamivel s Greta megijedt.
- Csak az újságos fiú. – örült meg Tom – menj, hozd be az újságot! Legalább átnézem, míg ügyetlenkedsz! – morrant rá
Greta rémülten tézett rá.
- Így? Így menjek ki? – hüledezett s nem mozdult.
- Elszámolok tízig, ha addigra nincs itt az újság, akkor találok helyet még rajtad ami érdekessé teheti a csengőkoncertet! – nézett rá Tom nyugodtan
- Egy…! – kezdte el és várt. Greta nem mozdult.
- Kettő! – emelte meg a hangját az Ura, és ez a felemelt hang kijózanította. Felugrott, de fel is szűkölt. Kertjébe hasított a csengők kilengése okozta fájdalom. Görnyedten indult az ajtó felé.
Résre nyitotta kilesett. A nap már magasabban járt, melege be is tódult a résen. Fénye beragyogta a szépen gondozott kertet. Amerre ellátott, magas, élő sövény kerítés akadályozta a belátást. Az újságköteg ott pihent a veranda lépcsőjén. Nagyjából három lépésnyire az ajtótól.
- …Öt! – szállt utána a számolás bentről. Mély levegőt vett, megiramodott. Kiszaladva felkapta a köteget, Ám nem volt szerencséje, a kihordófiú ugyan ügyesen dobott célba a kapuból, de az összefogó papírgyűrű megrepedt keresztben a becsapódáskor. A három újság szertehullott és ő idegesen kapkodta össze a lapokat. Az egyik lapba belekapott a feltámadó szél és a szépen nyírt gyep közepére vitte. Majdnem elsírta magát. De nem és nem mert utána menni. Különben is Tom már a nyolcnál tartott.
Hát futva ment vissza, becsapva belülről az ajtót.
A lapköteget az asztalra tette.
- Itt..itt vagyok – nyekkente mielőtt Tom kimondta volna a tízet. A férfi meglepve figyelte ahogy a lány igyekezett az újságok lapjait szétszortírozni és összerakni olvasható sorrendbe. Greta mélyen hallgatott arról, hogy egy lap megszökött.
Tom alig tudta elfojtani nevetését, de szeme csillogott a belső jókedvtől. Greta kipirult arccal, enyhén görnyedt tartással végül elé rakta a három újságot, kisimogatva szépen egymáson.
- Nah ugye megy ez! – kapott némi bíztatást Urától.
- Kézmosás, reggeli! – adta parancsba újra.

folyt.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.