Első találkozásunk 2

Egy másodpercre megálltam. A tekintetem az övébe fúródott. Nem szidtam, nem kérdeztem, csak vártam, hogy felfogja, mi történt.

A légzése kapkodóbb lett, a térdei enyhén megremegtek, de nem mozdult el, nem hátrált. Tudta, hogy ez is a tanulás része. Az engedelmesség nem mindig ösztönből jön. Néha szembe kell nézni vele, mit jelent igazán elengedni a kontrollt.

Előreléptem, ujjamat végighúztam az arcélén, majd határozottan az állához nyúltam és felemeltem a fejét. – Tudod, hogy mi következik?

Bólintott. Egyszerű, kicsi mozdulat, de több volt benne, mint bármilyen szóban.

Megkerültem, hátulról hajoltam fölé. Az egyik kezem a nyakára simult, a másik végigsimított a hátán, egészen a fenekéig. Néhány apróbb ütés, nem fájdalmas, inkább figyelmeztető, s a tizedikhez közeledve tenyerem egyre nagyobb erővel csattant fenekén.

- Feküdj hanyatt az ágyra, úgy hogy a nyakad érjen az ágy széléhez.

Megremegett, nem a hidegtől, nem is a hangomtól, hanem attól a felismeréstől, hogy mennyire akart engedelmeskedni. A félelem ott mocorgott benne, nem rettegés, hanem az ismeretlen előtti izgalom feszültsége.

Felnéztem rám, s lassan az ágyhoz léptt. Minden mozdulata óvatos volt, mintha minden porcikájával figyelt volna, hogy jól csinálja-e. Hanyatt feküdt, úgy helyezkedett ahogy kértem. A levegő vibrált. Tudta: most jön az a rész, ahol már nem elég csak akarni. Most már adnia is kell magából, testét s lelkét. Készen állt, vagy legalábbis nagyon akart hinni benne, hogy készen van.

Én a komódhoz sétáltam s levettem róla kedvenc lovagló pálcám, s lassan visszamentem hozzá. Lassan haladtam, hogy legyen ideje gondolatainak a pálca körül járni.

- Mostantól abban a pillanatban, ha mást teszel, mint amit mondok, vagy egy pillanatra is ellenállsz, lesújtok a pálcával. Ismételd el, hogy mi fog történni.

Szemében zavar, izgalom és gyermekkorából felsejlő dacc jelent meg, miközben elismételte amit mondtam.

- Nyisd ki a szád és tartsd nyitva, amíg mást nem mondok.

Lassan milliméterről milliméterre haladva csúsztattam meredező férfiasságom ajkai között. Torka ellenállásánál néhány pillanatra megálltam, majd tovább nyomakodva haladtam mélyebbre és mélyebbre. Mélyen tartva magam torkában vártam testének első jeleit, amint megjelenik a levegővétel utáni szükséglete. El akart tolni magától, miközben minden idegszálával engedelmeskedni akart. Ez a kettős érzés új volt a számára, valami amire régóta vágyott. Testének első megfeszülésére lassan hátrálva teret engedtem a levegőnek, s ő mohón kapkodta a levegőt.

Néhány légvétele után ismét lassan egyre mélyebbre haladtam, de ezúttal mindaddig torkában mélyen maradtam, amíg teste levegő iránti igyekezete le nem győzte akaratát, s eltolt magától. Ekkor érezte meg először a pálca élesen csípős fájdalmát és az utána keletkező még számára ismeretlen egész testén végigfutó remegést.

...

folyt.köv.