Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 5.

Törölt felhasználó
2012. 01. 22. 19:58 | Megjelent: 1244x
Két kezének összekötő láncát is lekapcsolta a nyakörvről, sőt le is vette a láncot így teljesen szabadon mozoghatott már.
- Gyere velem! – szólt a parancs – ismerd meg a konyhát! – jött az újabb utasítás. A férfi maga előtt terelte. Szinte érezte bőrén a tekintetet. Beléptek a konyhába. A férfi leült és ő várt. Nem mert semmihez sem nyúlni, hisz nem tudta mit akar a fogvatartója. Lába közét még égette a hajnali emlék, a vékony pálca sajgó nyomai.
- Állj ide! – mutatott széttárt lábai közé a férfi. Greta félve lépett oda.
- Tedd hátra a kezed! – nézett rá komolyan, aztán várt és kis idő múlva Greta megtette. Tán attól félt, hogy ismét leláncolja őt.
A férfi a melléhez nyúlt, finoman megsimogatta szinte szeretettel. Ám utolsó mozdulata fájón kegyetlen volt, ahogy megcsavarta és megszorította a bimbót. Greta sikoltott és hátralépett.
A férfi kérdőn nézett rá, nem szólt csak mutatóujjával előbbi pozíciójára mutatott. Greta ismét kivárt, majd visszalépett ugyanoda. Tekintetében kérdés, aggodalom, s igen félelem.
A férfi felé nyúlt, ő elhúzódott. Újabb kérdő és egyben megrovó pillantás volt a jutalma. Kiegyenesedett, kis félős fintorral várt. Nemhiába. Az érintés újra kedves simogató majd ismét a gyötrő fájdalom. Ám most csak kirántotta keblét a szorító ujjak közül.
A férfi csak sóhajtott és a zsebébe nyúlt. Egy pár laposfejű fémcsipesz került elő, mindkettőn apró kis csengő.
- Látom a kezem nem viseled el, akkor megkapod a leendő barátaidat. Ezentúl ebben a viseletben fogsz nekem ételt készíteni! – adta meg a magyarázatot is kedves szavakkal.
- Fordulj meg és lépj előre egyet! – kapott pontos utasítást és megtette. A férfi felállt és hátul összefogva a két kezét, hozzásimult a hátához. Majd két gyors mozdulat és mintha a pokol tüze gyúlt volna a mellek bimbóiban. Sikoltott, vergődött, de kezei lefogva, a férfi szabad keze átfogta mellkasát is, válltól vállig. Hiába vergődött, nem tudott szabadulni.
- Kérem ne! Kérem vegye le! Bármit megteszek csak vegye le! – sikoltotta.
- Állj! – dörrent a hang mire ő megdermedt egy lélegzetvételnyi időre.
- Huszonöt korbács csipeszenként ..most! Sikoltás, könyörgés nélkül elviseled! – szólt a feltétel.
Greta nem gondolkodott..
- Igen igen! – újra tekeregni kezdett. A férfi keményen megrántotta a két kezét, nyugalomra akarván bírni. Talán megértette a szándékot és megállt. Bimbóiról lekerültek a csipeszek. Halkan megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Eredj zuhanyozz le! Csak a pántok maradnak! Állj be a szoba közepére terpeszben! Kapsz öt percet! – kapott végre engedélyt a távozásra, a csipeszek közeléből. Szaladt a fürdőbe és kapkodva szedte le magáról a gyűlölt pelenkát. Elvégezte a dolgát, ha már itt volt. A zuhany alá állt. Gyorsan tusolt, törölközni alig alig mert, nem tudta mennyi időt tölthetett a fürdőben.
Még ragyogtak rajta a vízcseppek itt ott, mikor a szoba közepére állt. A férfi nem jött, a lakásban csend volt. A fülében doboló izgalom szinte elnyomott minden zajt.

Aztán szinte a semmiből érkezett a szó, nem halott lépteket, sem a mozgásra utaló zajt.
- Számold!!! – jött a dörrenő parancs és ő megugrott ijedtében. A férfi megvárta, míg visszaállt középre. Széles terpeszbe kényszerítette, már már feszült az öle is belé. A két karját a tarkójára emeltette és ott kellett tartania összefogva. A férfi körbejárta az elítéltet.
- Mától Tom Úrnak szólítasz vagy Uramnak! A büntetés csapásait elviseled, számolod, mert ha nem, vagy tévesztesz, lehet elölről kezdem! Ha végeztem megköszönöd, azt is hogy nevellek, tanítalak! – sorolta komolyan okító hangsúllyal, majd elé lépve a korbács nyelével felemelte kényelmetlen tartásba a fejét. A szemébe nézett szigorúan. Tom pillantásával nem lehetett vitatkozni.
- Igen Uram, megértettem! – mondta halkan rebbenőn.
- Akkor számold! – távolabb lépve kimérte az első csapást. Nem volt fájdalmas, csak szokatlan. Tizenöt csapással végigkóstoltatta testét a korbáccsal. Épp csap csípett, de nem volt elviselhetetlen. Majd hirtelen kapott egyet a jobb melle, s egyből tűzpiros csíkok jelentek meg a bimbó körül.
- Tizenhat! – s hangjába fájdalomrezgés vegyült. Számított rá, de a tizenhetedik a másik mellén csattanva már megint fájdalmat osztott. Küszködve mondta ki hol tartanak. A férfi türelmesen kivárt. Majd megkapta a hasa s két gyors egymásutánban combjainak belső fele. Teste megremegett de kitartott. Tom körbejárta s fenekére mért oldalanként ötöt ötöt. Mintha parázson ült volna, úgy égett a bőre de nem nyikkant.
Aztán jött a sikoly és tudta, elrontotta a dolgot…
A korbács immáron nedves szálai fájdalmasan csaptak le nyitott kertjére. A harmadik csapás után térdre rogyott s halkan könyörögni kezdett.
- Kérem hagyja abba! Kééérem! – ám a szó elszállt s nem volt mentsvár.
- Hol tartunk? – kérdezte a férfi keményen.
- Harminchárom ….Uram! – a sírással küzdött már.
- Állj vissza! – kapta a következő parancsot.
Megharcolt minden kis mozdulatért, de visszaállt.
Puha meleg kéz simított a kertjére és finoman cirógatta a bimbót.
Greta halkan jólesőn nyögött fel, a kézhez törleszkedett alfelével. A férfi felnevetett, s finoman rászorított a kertre.
- Ezt ki kell érdemelni kicsim..ki kell érdemelni! – mondta szinte kuncogva.
A következő pillanat újra a tűzé volt, lába megrogyott, de nem hullt térdre, csak halkan kiáltva tiltakozott.
Aztán a férfi oldalt lépett s szép módszeresen tűzpirosra csapta nyolc nyolc ütéssel hófehér melleinek bőrét. Az első két fájdalmas csapás csíkjai beleolvadtak az egyöntetű pírba. Greta néhányszor sziszegve homorított védendő magát, de Tom mindannyiszor kivárta hogy visszaálljon eredeti alapra.

Mikor a férfi befejezte, csendben várt. Greta lassan kapcsolt s hadarva adta elő.
- Köszönöm Uram a büntetést és hogy tanít..- csak remélte, hogy erre gondolt kínzója.
Egy cél lebegett a szemei előtt. Megszerezni a ruháit, elmenekülni innen, minél hamarabb.

A férfi a konyhába indult és ő követte. Porcikái égtek, ez szokatlan fura érzés volt. Loppal szemlélte a nyugodt, higgadt férfit. A konyhába lépve Tom visszaült a székre s maga elé mutatott. Odaállt hát bár értetlen volt.
Tom a zsebébe nyúlt, kivette a csengős csipeszeket. Great tiltakozni akart, de a férfi kérdő pillantása belefojtotta a szót. Rájött elrontotta. Sikoltott és könyörgött is az ütlegelés alatt épp eleget. Beharapta az ajkát. Felszűkölt mikor a csipeszek a meggyötört bimbókra fogtak. A fájdalom egyre csak azt zakatolta benne, hogy ha ellenkezik, ha nem figyel, csak rosszabb lesz, még rosszabb. Kávét főzött, pirítóst készített, sonkát és tojást sütött. Narancslevet töltött ki. Mindent úgy, ahogy Ura parancsolta.
Némán ügyködött, próbált minél kevesebbet moccanni, hiszen még a könnyű kis csengők lengedezése is húzta, fájdította bimbóit.

folyt.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.