Oroszországból szeretettel 1.

56-s emigráns nagyszülők, jól menő vállalat, a gyerekek brókerek és főorvosok, persze, hogy az unoka kalandra vágyott, így Kovács Éva (aka Eve Smith) 18 évesen a CIA-nál találta magát. Bizonyára nem csak kicsi, formás fenekére rásimuló fekete bőrszoknya volt gyors sikerének oka. Kiképzés, első bevetés. Szeretőként kellett elcsábítania egy kínai üzletembert, akit aztán beszervezett a Szerveknek. Telnek az évek, megjárta Libanont, Koreát és Perut, de Éva csak mellben hízott, ott is csak mértékkel. Hiába, ma már 2024-t írunk, nincs más hátra, mint az eurázsiai nagy sztyeppe.

Egy orosz radarállomásra kellett behatolnia, ahonnét a közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat indították. Bejutni nem volt nehéz - elvégre csábítás mestere volt. Persze, anno egy öreg kandúrt sikerült felszednie Aleppóban, a száma még megvolt a mobilján.

Csak az aggasztotta, hogy kontaktja Dimitrij már három napja nem jelentkezett. Felettesei megbíztak benne. Szülei Dnyeproban születtek, még a rendszerváltáskor költöztek Pétervárra, ahol meglátta a világot. Fokozatosan szembefordult a rezsimmel, és értékes információk tömegét játszotta át az amerikaiaknak. Eltűnése ezért aggasztó volt, a központ mindenesetre sürgette a behatolást, mert szükség volt a következő potenciális célpontok listájára.

December közepe volt, a vastag pufipufajka alatt feszülő mellei bimbóhegyig átfagytak a déli verőfényes napsütésben. Éva az aleppói tiszt egyik segédjével kávézott, akit ugyancsak megvett kilóra. - Ennél még az egyetem is nehezebb volt - gondolta, miközben kitágult szemmel, finoman mozgatott szemöldökével hallgatta a fiatal fiú hősi beszámolóját a frontokról. - Már megint sikerült elfoglalni egy falut - konstatálta magában, miközben látványosan huhogott, hahogott, és kapkodott levegőért, amikor a fiú elmesélte, hogy mentek aknára a járgányukkal. - Még öt perc, de kicsit vissza kell vennem, nehogy elkenődjön a sminkem - gondolta, és valóban: öt perc múlva megkapta a belépőkártyáját. Esti műszakra várták. Neve Nagyezsda. Éva szívlágyító mosollyal búcsúzott.

Este 7-kor Évának téli leggingset kellett felvennie a formás popsiját átszelő csipkés tangabugyijára, amely az izgalomtól egyre nedvesebb lett. Persze pszichológiai értelemben, mert a helyzet most fordult igazán élesre. A beléptetés sima ügy volt. A Dimitrijtől kapott információk alapján könnyen megtalálta az irányt, egész otthonosan mozgott a katonai bázisban. A mínusz ötödik szinten a B folyosó 63-as szobáját kellett keresnie. Az emeleten nem látott egy teremtett lelket sem. Igaz, csak kártyával lehetett belépni, de furcsa volt ez a csönd. 

Lassított a léptein, már szinte francia manikűrös lábujjhegyen osont a szoba felé. Ismét csippantás, és belépett. Jobbjával a villanyt kereste, amikor elkapta egy erős kéz a csuklóját, és háta mögé tekerve becsapta az ajtót. Ismerős férfi parfümszag csapta meg az orrát. Persze Éva sem volt rest, a kiképzésen kiváló eredményt szerzett pusztakezes harcból. Támadóját tökön rúgva gyorsan kicsúszott a keze közül. Birkózni kezdtek. A támadóján bizonyára volt valami hőkamerás szemüveg, mert míg ő a sötétben tapogatózott, addig támadója pontos fogásokkal a földre vitte. Éva érezte, hogy hátára ült az ellenfele. Kettőt pakolt fenekén, miközben a karját majdnem teljesen kitekerte. Éva összepréselte ajkait, nem mondott semmit. Most egy hurkot érzett a csuklóján, de mintha lazult volna a szorítás, és a pillanat tört része alatt kiszabadította a kezét, és lerúgta támadóját. A csuklójáról azonban már nem tudta leszedni a kötelet, minél jobban küzdött, a csomó annál szorosabban fogta, szinte teljesen elszorította a véráramlást. A támadó ismét letámadta, és a földre vitte, ezúttal a másik csuklójára is rászorult a hurok. 

Pillanatok alatt ott volt Éva hátrakötözött kézzel. A támadó nem szólt egy szót sem, de a nemzetközi jogot semmibe véve kezdte vetkőztetni Évát. Hősünk tudta, hogy felesleges lenne nagyon hősködnie, ezért összeszorított foggal tűrte, hogy először a csizmája, a zoknija, majd nadrágját, és a leggingsét is lefejtsék azok az átkozott sötét kezek. Újabb kötél tompa puffanását hallotta, és ellensége már a bokája köré fonta a tapintásra jutakötelet. Gyors mozdulattal egy szájpecekkel tömte be a pillanatra kitátott száját. Támadója annyi szívességet tett, hogy lazított az egyik csuklóját elszorító kötélen. Mégis megalázónak érezte a helyzetet: ott feküdt hason, csupasz, rózsaszín talpával, férfiakat meghódító combjával, kicsi feszes fenekével, és tehetetlenül várta a sorsát.

-Íme Eve Smith, az egyik legjobb CIA ügynök! - mondta nevetve ellenfele.

-Nem kell félned, mostantól biztonságban leszel, senki sem fog bántani, és haza is mehetsz - ha együttműködsz velünk. - mondta a közelbe lépő férfi. Éva orrát ismét megcsapta az az ismerős illat.

Dimitrij - gondolta kikerekedett szemmel Éva, és megfagyott ereiben a vér.

folyt. köv.