Evi Úrnő és a Cbt 4. Rész bi forced

A csipesz nyomása alatt a makkom lüktetett, a fájdalom szinte áramként cikázott végig a gerincemen. Úrnőm elégedetten figyelte minden remegésem, minden megfeszült izmom.

– Még nem törtél meg – suttogta, miközben végigkarcolta a mellkasomat egy fém karmokkal ellátott kesztyűvel. – De nemsokára fogsz.

Levette a csipeszt, de a fájdalom csak fokozódott, ahogy a vér újraáramlott a megkínzott pontba. Aztán előkerült egy újabb eszköz: egy bőrrel bevont, hosszú, vékony ostor, amit ujjai között lassan pörgetett.

– Arccal a padlóra, fenék a magasba – parancsolta.

Engedelmeskedtem, tudva, hogy bármilyen ellenkezés csak újabb büntetést hozna. Az első ütés hangosan csattant a fenekemen, majd sorra jöttek a továbbiak – gyors, precíz mozdulatokkal sújtott le, felváltva a combjaim és fenekem legérzékenyebb részeire. Minden csapás után hangosan kellett megköszönnöm.

– Köszönöm, Úrnőm! – lihegtem minden egyes csattanás után.

Amikor már a bőröm lángolt, és a testem remegett a kimerültségtől, végre megállt. A csend csak pár másodpercig tartott. Hallottam, ahogy valaki belép a szobába. Nem mertem hátrafordulni.

– Nézz fel, szolga – szólt Úrnőm.

Felnéztem. Egy másik férfi állt ott – meztelen, bilincs a csuklóján, de az arca nem mutatott félelmet. Inkább alázatot. Ismerte Úrnőm szabályait – és most az ő parancsára jött.

– Ő mostantól a testvéred lesz a fájdalomban. És az élvezetben is – mondta Úrnőm. – Ketten fogtok szolgálni engem. És egymást is.

A férfi odalépett hozzám, Úrnőm pedig intett, hogy térdeljünk szembe egymással.

– Fogd meg a farkát. De csak akkor mozdulhatsz, ha én azt mondom – mondta, miközben leült a székre, keresztbe tett lábakkal, élvezve a látványt.

A másik szolga keze reszketve nyúlt hozzám, miközben én is megfogtam őt. Úrnőm egy szíjat tekert a nyakunk köré, összekötve minket. Szinte egyetlen testként mozogtunk – és minden mozdulatunkat figyelte.

– Most pedig… csókoljátok meg egymást.

A parancs tiszta volt. Nem volt visszaút. A fájdalom, a kín, a korábbi büntetések mind ide vezettek: egy újabb alávetettségi szinthez. A szolga ajkai az enyémhez értek, Úrnőm pedig elégedetten mosolygott.

– Most meg fogjátok egymást kényeztetni. De csak addig, amíg én azt mondom. És ha valaki elélvez… annak súlyos ára lesz.

Az este csak most kezdődött igazán.

folyt.köv.