Ahogy az elélvezés küszöbén hagyott reszketni, Úrnőm lassan kihúzta belőlem a fém tágítót, amit addig finoman, de határozottan tartott bennem. A hideg fém okozta üresség szinte fájt, de nem volt időm felfogni, mert már parancsolt is:
– Térdre. Hátulról foglak megkínozni, hogy lásd, ma este még nem kaptál eleget.
Szinte remegve, engedelmesen térdre ereszkedtem. A bilincsek még mindig a csuklóimon lógtak, a bőrömön ott voltak az előző kínzás nyomai. Úrnőm most egy új, fémből készült herebilincset vett elő – hideg, szűk gyűrű volt, amit módszeresen a heréim tövére szorított. A feszítő érzés azonnal lüktetni kezdett, minden másodpercben egyre jobban.
Majd egy vékony, acélból készült tűt vett elő. Meg sem szólalt – csak rám nézett, és a tekintetéből tudtam: nem ellenkezhetek. Egyik keze határozottan szorította meg a herezacskómat, miközben a másikkal lassan, kínzó alapossággal szúrta át a vékony tűt rajta keresztül. Üvölteni akartam, de a szám még mindig be volt tömve – csak nyögni tudtam, rekedten, elfojtva.
– Ez még csak bemelegítés – mondta halkan, élvezettel. – Ma tanulsz engedelmességet igazán.
Következőként egy gyertyát gyújtott meg. A viasz lassan kezdett csepegni – először a mellkasomra, majd a combjaim belső oldalára. A forró cseppek úgy égettek, mintha parázs hullott volna rám. A testem minden porcikája remegett, de nem volt megállás.
– Számold hangosan a cseppeket – parancsolta. – Ha elrontod, kezdjük elölről.
A tömés kikerült a számból, és zihálva próbáltam koncentrálni a fájdalom közepette:
– Egy… kettő… három…
Minden csepp újabb tűszúrásként égetett. A gyertyát követően újra előkerült egy eszköz – ezúttal egy erős fa pálca. Térdelve kellett átnyújtanom neki a kezeim, amiket a hátam mögé bilincselt. Az első ütés a fenekemet találta el – tompa, mély csattanás volt, azonnali égető fájdalommal. A második már a combomra ment. Úrnőm minden ütést számolt:
– Ez most a tegnapi engedetlenségedért. Ez a mai kétségbeesett arckifejezésedért. És ez… csak mert szeretem a hangod, mikor fáj.
A verés ritmikus lett, majd hirtelen megszakadt. Úrnőm ismét mögém lépett, ujjai visszatértek a farkamra, ami valahogy – a fájdalom ellenére – még mindig lüktetett, remegett, készen a kielégülésre.
– Azt hiszed, megkaphatod a jutalmad? – kérdezte gúnyosan. – Ma este nem a te örömödről szól. Csak rólam.
Majd hátrahúzta a bőröm, és egy apró csipeszt tett a makk legérzékenyebb pontjára – kegyetlen, szinte elviselhetetlen nyomást okozva. A nyögéseim újra felerősödtek, a testem görcsbe rándult.
És akkor jött a végső csapás…
folyt.köv.
Hozzászólások (0)