Takarítás a kedvenc Úrnőmnél. 1 rész

Ez még a tavaly történt, el kellett mennem a kedvenc Úrnőmhöz kitakarítani a lakását. Arról volt szó, hogy két napig nála takarítok. Az Úrnő egy lánnyal lakott, a szubrinájával, aki velem természetesen dominaként viselkedett. Ez egy nagyon izgató helyzet volt, hiszen a szubrina az Úrnő alázatos szolgája volt, aki felettem dominált. Ezzel is megmutatták, hogy mennyire a hierarchia alján vagyok, hiszen egy szolgáló lányt is szolgálnom kellett, aki akárcsak az Úrnő megverhetett, csicskáztathatott, ha akart. Az Úrnő egy kivételes szépségű, a harmincas évei elején járó hölgy, aki igazán kitűnő intelligenciával, sőt művészeti érzékkel is rendelkezik. Érdekes jelenség, igazi egyéniség, könnyen érzékelhető kisugárzással, aki tud nagyon kedves és bájos is, de hihetetlen kegyetlen szadista is lenni. Tudom, mert már többször kaptam tőle olyan brutális verést, amilyent senkinek nem kívánok. A szubrinája pedig egy jó alakú, fiatal lány, aki élvezte, hogy egyszerre követi az Úrnő parancsait, ugyanakkor meg rajtam is uralkodhat.

Miután megérkeztem, el kellett mennünk ebédet vásárolni a lánnyal, amit természetesen nekem kellett fizetnem. Én egy puha melegítő nadrágban voltam, méghozzá bugyi nélkül. Előre megegyeztünk, hogy amikor hazaérünk, tisztára kell nyalnom a szubrina cipőjét. Éppen ezért, a lány igyekezett útközben mindenféle piszokba bele lépni, volt ott enyhe sár, szemét, eldobott rágógumi, ilyesmi. Nagyon megalázó érzés egy szolgáló lány után kullogni, aki direkt keresi a piszkosabb helyeket, hogy aztán legyen mit lenyalnom a cipőjéről. Annyira jól esett ezt átélni, hogy fel is izgultam, a puha nadrágomban állt a farkam, mint a cövek. Így mentünk be egy kisebb üzletbe, én a puha nadrágon keresztül meredező farokkal, amit próbáltam takargatni. Miután bevásároltunk, elindultunk hazafele. A szubrina azt mondta, hogy biztos abban, hogy még olyan mocskos konyhát és fürdőt nem kellett kitakarítanom, mint ami most rám vár, ugyanis az Úrnő már régóta csak gyűjti a mocskot, tudván, hogy én úgyis alaposan ki kell takarítsak. Hittem is, meg nem is a dolgot. Amint visszaértünk, átöltöztem a rabszolga melegítőmbe (persze bugyi nélkül), ami egy régi kopott, rongyos, mocskos melegítő, a fenekénél megerősítve. Ebben nyugodtan elvégezhettem a legpiszkosabb munkát is, úgyis fénylett már a sok rákenődött mocsoktól, illetve ebben kemény verést is kaphattam, mivel a megerősített részek gátolták, hogy vérezzek. Tehát a speciális nadrágban fájtak az ütések, de megvédtek attól, hogy felhasadjon a bőröm. Az Úrnőm megszokta a rabszolga ruhámat, mert többször is megvert már benne, de a szubrinájának ez a látvány újdonság volt. Miután felvettem a rabszolgaságomról tanúskodó ruhát, feltettem a kéz-láb bilincseket, a nyakörvet is, valamint egy latex maszkot. Így kész voltam arra, hogy dolgozzak nekik és, hogy jól megverjenek.  

A konyhában kezdtem a munkát. Megdöbbentem azon, hogy minden milyen mocskos volt! A konyhapulton rétegekben állt a zsírral keveredett por, a gáztűzhely lapja nem is látszott, hogy milyen színű, mert tele volt hetek óta kifolyt és megégett ételmaradékokkal. Volt ott vastag zsírréteg, megszáradt leves nyomok, kifolyt nyers és odasült tojás, valami félig égett húsdarabok,  meg a jó ég tudja mi minden! A padló is rettenetesen mocskos volt, a kagylóban hegyekként álltak a mosatlan edények, a pulton az összes konyhai gép ragadt a fekete zsíros portól. A konyha ablak már szürke volt a sok mocsoktól, a redőnyökön hónapok óta állt a por. Látszott, hogy itt aztán rég nem volt kitakarítva. Tulajdonképpen az Úrnő értem készült ennyire, már hetek óta nem takaríttatta ki a szubrinájával a konyhát, hogy legyen min dolgozzak.

Teljesen fellelkesültem a látványon, mert imádom, ha igazi mocskos munkát végezhetek. Mint utolsó mocskos rabszolgához, illett ez a munka rám. Fel is izgultam. Tulajdonképpen az Úrnőm szívességet tett nekem, mert ismer és tudja, hogy minél nagyobb a piszok én annál szívesebben takarítok. Úgyhogy ha valakinél igazi mocskos helységet kell kitakarítani, például régi pincét, padlást, raktárt, istállót, ülepítőt, vagy ki kell pucolni a felgyűlt anyagot a pottyantós budiból, feltétlenül szóljon nekem, ingyen, azaz alapos fenekelésért kitakarítom. A fenekelés fontos nekem, mert hurkásra vert fenékkel szeretek dolgozni. Annyira tetszett ez a brutálisan mocskos konyha, hogy le akartam fotózni, hiszen ilyent még élőben sosem láttam. Ám az Úrnő nem engedte, mert nem akarta, hogy bárki lássa milyen mocskos a konyhája. Pedig megigértem, hogy nem teszem fel a pixie-re, de úgysem engedte.

A mosogatással kezdtem. Az Úrnő megparancsolta a szubrinájának, hogy miközben dolgozom, üljön le az asztalhoz és fogja a nyakörvem szíjját. Ilyenben sem volt még részem. Nagyon izgató úgy dolgozni, hogy közben valaki fogja a nyakörvemet, olyan érzés, mintha kutya lennék. Aztán megparancsolta az Úrnőm, hogy a szubrina egy vastag, nagy paddle-vel verje a szolga seggemet, miközben mosogatok. Ilyenben sem volt még részem. A fenekemet direkt kinnebb toltam, hogy jobban felfogja az ütéseket. A szubrina bal kezében fogta a nyakörvem szíjját, a jobb kezével meg verte a fenekemet. Nekem közben nagyon kellett ügyelnem arra, hogy nehogy kiejtsem a kezemből az edényeket, mert az ütésektől ugyebár beremegtem. Nagyon jó volt így mosogatni. Miután eléggé megvert a szolgálólány, visszült az asztalhoz, de nem engedte el a nyakörvemet, én meg mosogattam tovább.

Azért kellett egyszer elmosogatnom, hogy legyen edény, amiből egyenek az Úrnőim. Miután megvoltam, a hozott ételt megmelegítettem és felszolgáltam. Közben én is hoztam egy konzerv kaját, amit az asztal alatt egy kutyatálból ettem meg. Az étel után kellett desszertként lenyalnom a szolgálólány poros, enyhén sáros, rágógumis tornacipőjének a talpát. A fehér tornacipő eléggé régi, viseltes volt szürke repedésekkel, ami nagyon felizgatott, a talpak recéiből igyekeztem kinyalni a port és a mocskot. Nem tudtam teljesen tisztára nyalni, mert az Úrnő megparancsolta, hogy folytassam a munkát. Ekkor következett a rettenetesen mocskos tűzhely és konyhapult letakarítása. Még jó hogy vittem egy rakás szivacsot, súrló alkalmatosságokat, kendőket. A sok ételmaradékot a szemétbe dobtam, ami azért volt érdekes, mert nem volt szemeteszsák benne. Tehát a szemét egy nagy vederbe ment egyenesen, aminek nagyon mocskos volt belül az oldala. Nagyon sokat kellett súrolnom a tűzhelyet, annyira, hogy alaposan leízzadtam és a latex maszkom alól el kezdett folyni az izzadtságom. Na ez nagyon tetszett az Úrnőmnek, aki jóízzűen nevetett a helyzetemen. Az Úrnő, miközben dolgoztam a telefonjával babrált egy kanapén. Lassan haladtam a munkával, mert mindent többször át kellett súrolnom, annyira mocskosak voltak a konyhai dolgok. A monoton munka már unalmassá vált, a szubrina ebéd óta még nem fenekelt el, ezért engedélyt kértem, hogy feltegyem magamnak az általam hozott nagy fenékkampót. Az engedélyt megkaptam, aminek a felhelyezését nagy érdeklődéssel nézte meg a két nő.

A kampót úgy raktam fel, hogy a kiálló része elől legyen, így azt a konyha bútorhoz tudtam nyomni, ami nagyon izgatta a fenekemet. Így már könnyebb volt dolgozni. Sok óra eltelt, mire kitakarítottam mindent. A padlót például kézzel, szivaccsal kellett felpucolnom,  mert nem volt seprű. Közben persze végig mozgott bennem a fenékkampó. Miután megtelt a szemetes, azt kivitte a szubrina én meg alaposan kimostam az évek óta mocskos szemetes oldalát. Úristen micsoda jó szagok voltak a szemetesben! Amennyire lehetett bele raktam a fejemet, hogy szagolgadhassam a sok szemét áporodott szagát, amit nagyon élveztem. Legszívesebben lenyaltam volna a veder belső oldalát, de valahogyan nem mertem megtenni, gondoltam megundorodnak tőlem a hölgyek. Mindenesetre a rabszolga melegítő felsőm még mocskosabb lett, mire jól kisúroltam a szemetest. Közben persze a fenékkampó végig izgatott. Az Úrnő megdicsért, amiért kipucoltam az évek óta a szemetes belső oldalára rakódott mocskot, tudta, hogy azt kézzel lemosni bátor tett volt.

Közben vártam az estét, mert be volt igérve mindkét hölgy részéről egy-egy rendes verés, illetve az Úrnőm részéről pisi itatás is.

Folytatása következik.