A szolgálólány XI.

  Budapest - Egy elegáns magánklinika

- Minden rendben főorvosnő? - néz a páciens távozásával, a tekintetét mereven a vizsgálóasztalra szegező Dórára Fruzsina.

- Igen Fruzsina, köszönöm, csak ez a pácien nagyon hasonlított valakire, akivel délután találkozom. Sokáig halogattam ezt a beszélgetést, de muszáj beleállnom! Talán ezt látja rajtam, egy nagyon furcsa érzés telepedett rám néhány pillanatra.

- Visszamehetek a recepcióra, vagy szüksége van még rám? 

- Kérem maradjon még, szeretem amikor itt van mellettem. Van kedve segíteni nekem felkészíteni a rendelőt a következő páciens fogadására? - pillant Dóra a csinos recepciós lányra - ...el tudja intézni, hogy ma csak ön legyen velem? 

- Örömmel! - mosolyogja el magát a magas barna hajú, feszülős fehér nadrágban és egy laza nyári felsőben az asszisztensi asztalnál ülő lány. - De kérem, akkor hívja fel főnökömet, hogy ma szüksége van rám.

- Már intézem is! 

Néhány perc alatt Fruzsina rendbe teszi a rendelőt, és a páciensre várva Dórával belemélyednek egy szakmai beszélgetésbe. Fruzsina sokadik felvételijére készül a SOTE-ra, és ezzel kapcsolatban, a felkészülés fázisairól, a korábbi sikertelenség vélt, vagy valós okairól értekeznek.

Fruzsinak hála a nap gyorsan eltelik. Minden páciens elégedetten, és mosolygósan távozott a rendelőből. A klinikáról sietősen távozó Dórának, a közelgő megbeszélés, vagy inkább helyesebb úgy fogalmazni, hogy találka körül forog minden gondolata. A telefonjának pittyegése lendíti vissza a való világba. 

- Mi az, lemondja a találkozót? - fut át a fején a gondolat, de amint elolvassa az üzenetet vidáman felnevet.  

- Nem kell, hogy hívj, ha csak rátok gondolok már akkor csurog belőlem minden, már a negyedik betétet cserélem!

- Este hívlak!! - küldi el a választ szélsebesen néhány mosolygós emoji kíséretében.

Dóra mániákusan szereti a tömegközlekedést, ám ma úgy dönt, hogy nincs türelme buszra, villamosra várni, ezért Fruzsina rendelt neki egy taxit. 

A Nánási út végén kiszállt a taxiból és lesétált a Dunához. A csónakház mellett elsétálva, pár perc múlva már az arcát napoztatva ül a tarka napozószékben, a kavicsok közé stabilan beágyazott limonádé társaságában.

- Szia! Bocsánat a késésért - huppan le Ági a szomszédos napozószékbe.

- Szia, kérsz valamit?

- Már rendeltem. Szépen néztem a fiúra, és kihozza nekem! - mosolyogja el magát Ági.

- Nagyon vártam ezt a találkozást Ági! Sok dolog kavarog bennem azóta, amióta a rendelőben találkoztunk. 

- Én...

- Ezt most szeretném végigmondani - vág a szavába Dóra.

- Nagyon sokat beszélgettünk azóta, és próbállak megfejteni. Próbálom megérteni, hogy abban a rendelőben eltöltött... mh ...fél órában mi történhetett benned. Lehet, hogy én is oka vagyok annak, ami ott történt, mert az a környezet véleményem szerint bekapcsolt valamit. Igen tudom, beszéltünk erről azóta, de mégis bennem van, hiszen pontosan tudod, hogy nálunk a medical dolgok szerepet kaphatnak egy együttlétnél. Márk nem érti a mai napig, hogy mi történhetett azon a délutánon, mert amikor kiléptünk a klinikáról, és hármasban folytattuk a beszélgetést, te ismét egy cukorfalat voltál! ...és ha akkor nem lettél volna olyan, most nem ülnénk itt, remélem tudod!

- Igen... sejtem!

És Ági belekezd egy elég hátborzongató történetbe, melyet Dóra elkomoruló tekintettel hallgat végig.

- És ezt eddig miért nem mesélted el? Így már... megértelek!

- Nem akartam már az első percekben ellenkezni, nem akartam... és csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem megyünk el sétálni valahová?

- Igen emlékszem! - gondolkozik el Dóra, majd Ágira nézve, megsimogatja a kézfejét. - ...de attól függetlenül, hogy ha ilyen vagy akkor, amikor nem akarsz ellenkezni, milyen vagy akkor, amikor... 

- De elkomolyodtál!

- Igen, mert kicsit dühös vagyok magamra! 

Dóra feláll a székből, és leguggol Ági elé, mélyen a szemébe nézve.

- Tehát, most nagyon figyelj rám! Csak akkor jöhet egy következő hármas kirándulás, vagy bármilyen program, ha valamit nagyon megígérsz! Kommunikáció! Érted? Kommunikáció! Nincs ciki, nincs kellemetlen, nincs tabu! 

- Nehéz lesz... félek magamtól, félek az érzéseimtől, félek attól, hogy ha kimondok valamit, akkor mi fog... mit fogsz, fogtok szólni!

- Semmit! Örülni fogunk neki, és ezt Márk nevében is mondhatom! A hétvégén együtt voltunk Enikővel, akiről már beszéltem, beszéltünk neked. Ha neki sikerült, neked is fog! Ő igazán zárkózottnak tűnt, de a hétvégén támogattuk mindenben!

Ági figyelve Dórát, csendes hallgatásba vonult vissza. Arcának vonásai a nagy mélységeket is érintő beszélgetés során egyre lágyabbá, egyre felszabadultabbá válnak. Vannak pillanatok, amikor annyira Dóra hatása alá kerül, hogy önfeledt mosolyok, sőt néhány apró kacajt is megenged magának.

- Dóri, megint nincs rajtad bugyi? - hajol oda és súgja bele Dóra fülébe, egy ilyen önfeledt pillanatban.

- Jól látod, de ahogy látom, te sem viszed túlzásba a fehérnemű viselését! - mosolyodik el Dóra!

- Ezért késtem! ...háromszor mentem vissza az ajtóból. Levettem, felvettem, levettem... Sosem léptem még így ki az utcára, és ha nem itt laknék a közelben be sem vállaltam volna.

- Milyen érzés?

- Furcsa, de nem olyan rossz...

- Mi legyen Ági? Milyen érzések vannak benned? Mielőtt válaszolsz, csak annyit szeretnék még mondani, hogy ez a mai délután sok dolgot kisimított bennem, és a részemről kész vagyok egy közös programra veled!

- És Márk?

- Nála már régen ebben a... csúnya szóval zónában vagy. ...de ...én, szóval ezekben a pillanatokban az van bennem, hogy ha nem gyors, akkor gyere át egy estére hozzánk. Ha gyors, várom a javaslatodat!

- Holnap menjek át? - mosolyodik el Ági.

- Mh... na most sajnálom, hogy százezren vannak itt, mert bennem van finomabb érintés vágya.

- Bennem percek óta megszületett ez az érzés, hogy érezni akarlak! ...de szeretném, ha tudnád, hogy időnként csak a szám a nagy, és gondolkodás nélkül mondom ki azt ami bennem van. Nagyon meglepődnék, ha most például megsimogatnád a combomat, vagy megcsókolnál...

- Elhúznád a fejed? 

- Nem ezt mondtam ...biztos jól esne, biztos, hogy... de még korai ez nekem.Tudod ez a szavaiddal élve az elbizonytalanodott Ági.

Zebegény 

- A kikötőnél parkoltok?

- Igen, Márk ott tette le az autót. 

- Nekem most a vonat sokkal kényelmesebb volt. Reggel bent voltam a szalonban dolgozni. Jött egy régi törzsvendégem, őt nem bízom másra. A Nyugatiban felültem a vonatra, ránéztem a váci lányaimra, és onnan jöttem ide.

- Nem is mondtad, hogy még te is vállalsz arckezelést.

- Nagyon ritkán, de csak a régi vendégeim miatt. A lányaim nagyon ügyesek, professzionálisan intéznek mindent! Merre induljunk? - vált témát Ági.

- Ismered Zebegényt?

- Talán egyszer voltunk erre a baráti társaságunkkal. Itt béreltünk kajakot. Feleveztünk Szobig, majd onnan tovább túráztunk a Ipolyon. Nagyon jó volt!

A délután gyorsan eltelik. Dóra, Ági és Márk körbesétálja egész Zebegényt. Kiállítást néznek, réteseznek, felgyalogolnak az emlékműhöz, pizzáznak, majd a felsétálnak a Sárkánydombra, ahol leülve egy útszéli padra gyönyörködnek a dunai panorámában, és a horizont felé araszoló nap korongjának a szépségeiben.

Budapest - Egy elegáns magánklinika

- Szia Dóra, Enikő vagyok. 

- Sziaaaa! De örülök neked, hogy felhívtál! Hogy vagy? Mikor jössz? Mikor látom az én gyönyörű szolgálólányomat?

- Éppen ezért hívlak. El kell utaznom pár hétre a férjemmel Balira. Sajnos vannak olyan dolgok, programok, amelyeket nem tudok lemondani, pontosabban, mint feleség...

- Ne is folytasd, nincs miért szabadkoznod! Pihend ki magad, töltődj, napozz, kóstolj bele minden olyan ételbe, amit megkívánsz, és nem is tudom mit kívánhatnék még... egyszóval, érezd magad nagyon jól!

- Ebben nem lesz hiba, köszönöm! Nem először megyünk már, tehát...

Dórát felvidítja Enikő hívása, még úgy is, hogy már nagyon készült a következő találkozásra. Fejében már tervezte, hogy mit szeretne vele megélni, mit szeretne neki megtanítani, és már letisztult kép volt benne azzal kapcsolatban is, hogy milyen huncutságba akarja belevinni. Természetesen megérti, hogy ha menni kell, menni kell. Nincs ebben semmi különös, hiszen már mesélt Enikő az ügyvéd úr dolgairól, spontán ötleteiről, erőszakos erődemonstrációiról, melyek még tetszenének is Enikőnek, ha ebben lenne szexualitás, de sajnos nincs! Az ügyvéd úr minden utat szépen csomagolva nyújt át Enikőnek, ám a külső csillogás nem minden esetben párosul a belső tartalommal. 

A beszélgetésnek az új páciens érkezése vet véget.

Budapest - Újlipótváros egy kedvelt levesező helye.

- Ha javasolhatom, kis adag levest rendeljetek, mert az is hatalmas adag lesz! - néz fel Ági a keletiesen egyszerű kivitelű étlapból.

Dóráék a zebegényi kirándulás óta a sokadik délutáni programot töltik el Ágival. Látszólag közelednek egymáshoz, látszólag ott van már az a bizonyos szikra mely talán már képes arra, hogy lángra lobbanjon, de Dórának valami hiányzik. Valami láthatatlan erő nem engedi bizonyos szavak kimondását, egy láthatalan kéz, minden alkalommal megállít egy érintésfolyamot... 

Dóráék önkéntelenül is összevetik a megéléseiket az Enikővel megélt élményekkel, és minduntalan arra jutnak, hogy valami általuk sem értett, megfogalmazhatatlan dolog minden találkozás alatt ott kellemetlenkedik közöttük. Pedig számtalan programon vannak már túl. Talán a legmerészebbnek a leányfalui szaunaházban tett látogatásuk volt. A kora délutáni program a nyugalom és csendesség szigetén, a vártnál is kedvezőbb körülményeket biztosított a számukra, hiszen senki sem volt rajtuk kívül. A szaunában megtartva a határokat, azért a meztelenség előhozta mindannyiunkból az érintés vágyát. Itt esett meg az első csók is közöttük itt szisszent fel Ági nagyon , amikor Dóra megszorította az ágaskodó mellbimbóját, itt...

Ezen történések ellenére Dórának a terve, miszerint Enikővel el fognak menni Ágihoz arckezelésre, meg gyantázásra, meg... egyre távolabb kerül a realitástól. Mindhárman érzik, hogy valami hiányzik, és ami a szavak szintjén működik, ami Ági fantáziájának széles tárházából a beszélgetések során a felszínre került, az addig működik, amíg Ági nem érzi meg annak a "veszélyét", hogy itt pedig ez akár meg is valósulhat. 

Alsógödi otthonuk

- Sokkterápia! - néz Dóra Márkra a teraszon beszélgetve. 

- Mire gondolsz?

- Jöjjön el a hétvégén, és vigyük körbe a házban. Az ajtót nem láthatja hol van. Azt fogjuk játszani, hogy elhozzuk, és már a kocsiban hátul be fogom kötni a szemét, és egyenesen felvezetjük az emeletre.

- Jó, és?

- Kap egy olyan "háznézést" amilyet Enikő, és meglátjuk hogy reagál. Ez az utolsó esélye. Én nem akarom húzni már az időt. Enci a jövő héten már itthon lesz, és el sem hiszed mennyire várom, hogy itt legyen!

- Hiányzik neked is?

- Nagyon! ...de nem ezért vagyok Ágival türelmetlen. Nem. Totálisan különböző a két nő, totálisan... és ez nem azt jelenti, hogy ne dobjuk bele a mélyvízbe, Ágit. Dobjuk! Csinálja végig mindazt, amit Enikő megtett velünk az ágyban! Látni akarom, hogy valóban tud olyan lenni, vagy a szándékaiban látom az elhatározást, akaratot arra, ami már Enikőben meg van! Ha ezt meglátom, mehetünk tovább, de eddig nekem, ez egy időhúzós, dagonyázás!

Eger - Almagyar Érsekségi Szőlőbirtok

- Megérkeztem, itthon vagyunk, és nagyon vágyom arra, hogy eltöltsek veletek... 

- Egy hétvégét?

- Nem mertem ekkorát álmodni! - neveti el magát Enikő a telefonba. 

- Mindig mondd ki ami benned van! Én is, és Márk is nagyon várja már, hogy a világ legcsodálatosabb szolgálólányát vendégül láthassuk!

- Köszönöm, nagyon örülök! Sokszor gondoltam rátok, és... milyen csodálatos madárcsicsergést hallok! Kint vagy a kertben?

- Nem, Márkot elkísértem Egerbe. Ő tárgyal egy pincével, én meg kijöttem a szőlőbe sétálni egyet. Nincs kedved holnap délután...

- Bemenni hozzád a rendelőbe?

- Nem! Oda soha többet nem jöhetsz! - neveti el magát Dóra. - Inkább üljünk be valahová egy kávéra

- Ennyire veszélyes vagyok? Már be sem mehetek hozzád? 

- Miért érzem úgy, hogy te már egy alapos fenekelésre pályázol? 

- Ééééén?? Miért mondod? 

- Nem is tudom! - mókázik tovább Dóra. 

- Na ezt még átbeszéljük, de hová menjünk? Jókai tér? Nem kávé, hanem tea? Van ott egy teázó, ahol...

- Igen ismerem, nagyon jó ötlet! Csak mi ketten csajok! Ez tetszik!

Budapest - Jókai tér 

Dóra a klinikáról hamar odaér a teázóba, de ezen a délutánon nem csak ő sietett a megbeszélt találkozóra, hanem Enikő is. A véletlenek fura egybeesésének köszönhetően egyszerre érkeznek meg. 

Mivel Enikő a beszélgetésük után rögtön le is foglalta a Pandóra szeparét, rögtön el is foglalják a pár fős különtermet. 

- Tökéletes! - néz körbe elégedetten Enikő. - Itt bármiről tudunk nyugodtan beszélgetni. Nem csak szolgálólánynak vagy tökéletes, hanem sok minden másban is csodálatos vagy!

- Magázódjunk, vagy tegeződjünk a délután folyamán?

- Mit szeretne jobban Enikő?

- Azt amit őn!

- Amíg bírja, magázódjunk! Nagyon elégedett vagyok magával! - mosolyodik el Dóra. - Ha magázódunk, ezt most nem viszonozhatja! - suttogja a fülébe, majd apró puszikkal halmozza el a fülcimápától, a szájfénytől csillogó ajkáig arcának minden milliméterét.

A hűsítő mentatea kortyolgatása közben mély, a lélek legbelső labirintusában fellelhető érzéseken át, az utazás élményeihez köthető könnyed, mosolyokat és nevetéseket is előcsaló témákat beszélnek át Dóráék. Enikőnek nagyon jól megy a magázódás, így még a teázás utáni belvárosi séta alatt is folytatják ezt a komolyan könnyed játékot. 

Dóra most beszél először részletesebben Ágiról. Beszél a kétségeiről, a meglátásairól, és arról a tervről, mely ezen a délutánon talán készre is formálódott benne. Ebben nagy szerepe van Enikő ötleteinek, és Dóra számára teljességgel váratlanul bevállalós hozzáállásának, felajánlásának.

- Ugye tudja, hogy ha még mindig a teázóban lennék, most megcsókolnám! Végtelenül hálás vagyok önnek ezért a délutánért! - mosolyogja el magát Dóra!

- Köszönöm a kedves szavait, de ez természetes!

- A férjem el lesz ragadtatva az ötleteitől! Köszönöm az ő nevében is! ...és természetesen az ajándékot is nagyon köszönjük! Igazán nagyon figyelmes volt, és tökéletesen ráérzett arra, hogy minek...

Budapest - Városliget

- Márk nem jött veled?

- Valami boros dolga van a szomszédunkkal, amit amire hazaérünk el akar intézni. 

- Tehát csak rám akartok figyelni egész nap?

- Az Andrássy Hotelnél tudtam csak megállni, kb öt perc séta innen. Tehát van még annyi időd, hogy eldöntsd, hogy be akarsz-e szállni a kocsiba, és meg akarsz-e ismerkedni a világunk minden részével.

- Igen Dóra nagyon szeretném!

- Rendben. Tehát a világunk minden részével meg fogsz ma ismerkedni. Én most azt mondom, hogy nem vagyok abban biztos, hogy minden részlete, eleme elnyeri a tetszésedet. Tudnod kell, hogy az amit megmutatunk neked a férjemmel, az a mai állapot. Ez van bennünk, ezek a dolgok részei az intimitásunknak. Nem kell mindennel azonosulnod, ezt nem várjuk el tőled, de azt határozottan elvárom, hogy minden érzésedről részletesen beszámolj! Bármilyen jellegű vágy, gondolat, kérés megfogalmazódik benned Márknak kell, hogy ezt elmond! Még akkor is, ha ez nekem szól. Én ma egy szubmisszív szerepben fogok jelen lenni a térben. 

- Amikor azt mondod, hogy az intimitásotok minden részével megismerkedem, ezt azt jelenti, hogy a sokat emlegetett Enikő is vár már engem?

- Meg szeretnél vele is ismerkedni?

folyt.köv.....