A négy langaléta muskétás, a bájgúnár és a kínai srác (1)

Már mikor mentem be a pénztárakhoz feltűnt a négy srác, akik majd egy fejjel kimagasodtak a csoportjukból, ahogyan ott álltak és vártak a pénztár előtt. Kicsit később a bájgúnáron is megakadt a szemem, hiszen ott lebzseltek körülötte a kis pisis csajszik, körül dongtak, rajzották, rajongták. Együtt voltak, vagy húszan, és a csoportvezető nő vette meg a belépőket.

Végre sikerült, én is sorra kerültem és megvehettem a belépőmet, majd utánuk a beléptető kapun is áthaladtam, de míg ők az emeleti, közös öltöző felé vették az irányt, én a földszinti közös férfi öltözőbe mentem be. És milyen jól tettem.

Alig voltak, csak az első padnál öltözött egy idősebb úr, lassan, míg középső padnál éppen kezdett vetkőzni egy harmincas srác s mikor felém fordult, láttam, hogy ferdeszemű, kínai származású, de jó testfelépítésű, izmos srácnak nézett ki. Ugyan szégyenlős volt, mert mikor végre lehúzta az alsóját is – nekem háttal állva – szerencsémre leejtette a fürdőnadrágját, amiért félig visszafordulva kellett lehajolnia és felvennie, majd felhúznia magára.

Közben egy pillanatra láttam, hogy szép fanszőrzete van, sötét és hosszú, de azt is megcsodáltam, hogy kínai selyemsantungból készült a fürdőnadrágja, ami boxer szabású volt, szoros, combra simulóan. Kifelé menet köszöntünk egymásnak egy fejbólintással.

Végre rajtam is volt fürdőgatya, így bezártam a szekrényemet és kint a folyósón elhatároztam, hogy először a wellness-részlegben próbálok a langaléta srácok nyomára bukkanni, de nem jártam sikerrel. Csak a szokásos közönség volt a medencében.

Már a kőr medence-résznél ültem és élveztem az alulról jövő vízsugarakat, mikor végre nyílt az ajtó a büfé felől és kisorjáztak rajta a négy langaléta srácom, majd a bájgúnár is a sleppjével és ereszkedtek a medencébe. Köröztek, majd a négy langaléta srác a bejárati lépcsőre telepedett és valamin nagyban beszélgettek, vitatkoztak, így jól meg tudtam őket figyelni: kettőn térdig érő bermudás fürdőnadrág volt, testre simuló, színes; a másik kettőn piros és fekete színű, szoros boxer. Mind a négy srác jóval 190 cm feletti testmagasságú volt, átlagosan, vagy annál kicsit szőrösebb testű, legalább is a hónaljszőrzetük ezt sejtette, és hárman sötét színű, de a negyedik, a kockás bermudát viselő srác feltűnően fehér, szeplős bőrű volt és a szőre jól láthatóan élénkvörös színű volt.

Jól elvoltak négyesben, nagyokat nevettek, ugratták – talán – egymást.

A medence végében a fekvőrészen az egyik állásban – ágyon – préselődött be a bájgúnár oldalain egy-egy csajszival, a többiek pedig előtte álltak, nem tágítottak mellőle.

Jó idő eltelt, én már átmentem a derékmagasságban lövellő vízsugarakhoz és a derekamat masszíroztam ott, mikor bejött a medencébe a kínai srácom s amint meglátott azonnal felém, majd mellém jött. Át is adtam neki a vízsugarat, amit nagyon élvezett.

Majd jött a szünet, s mi beszélgettünk tovább. A kínai srác sokkal jobban, gördülékenyen beszélt angolul, de nehezen érthető akcentussal, míg én csak követtem, hallgattam s csak néha szólaltam meg.

Egyszer csak a kínai srác a négy langaléta srác felé mutatott és a „muskétás” szót mondta, amit elsőre nem is értettem, de körbeírta „irodalmian”, így már igen.

Azon viccelődött, hogy a „kis ember, nagy bottal jár” s valljon a „nagy embereknek kicsi, vagy pici botjuk van-e”?  Nevettünk, majd tippeltünk, mind a ketten.

Ő azt mondta, jósolta, hogy az átlagosnál kisebb van nekik, mert el is ájulnának, ha az összes vér abba gyűlne össze, nem jutna a fejükbe, míg én ezt kételkedve fogadtam és azt állítottam, hogy igenis nagy, sőt óriási van nekik. Fogadtunk.

Majd arról kezdtünk beszélni, egyeztetni, hogy hogyan tudnánk meggyőződni a valós méretükről, itt, a fürdőben?

Végre a bájgúnár és sleppje elindult kifele a medencéből, így a négy langaléta srác is felkerekedett és kiment, de nem ment a többiek után a lépcsőn fel, hanem elsétáltak a büfé előtt, majd hátra mentek és az ottani lépcsőn indultak el felfele.

Mi nem akartunk utánuk menni, így a lifttel mentünk fel a második szintre, remélve, hogy ők is oda jönnek fel, de tévedtünk, mert tovább mentek felfelé, fel egészen a napozó teraszra.

Így mi is követtük őket oda fel a lifttel.

Mikor kiléptünk a liftből, ők már kiválasztották a fekvőágyaikat a napozáshoz, s lefeküdtek egymás mellé.

Más rajtunk kívül nem volt fent.

Jó darabig feküdtünk, napoztunk, de oda- odapislantva azt láttuk, hogy sorban mindegyik előveszi a fürdőnadrágjából a fütyijét és a tenyerükkel méregetik kinek-milyen hosszan ér.

Meg kell mondanom, én nyertem, mert szinte mindegyiknek – már mereven – hosszabb volt a fütyije a tenyere felénél, de az egyiknek, a vörös szőrzetűnek még annál is hosszabb és vastagabb volt a szerszámja, nem véletlenül hordott térdig érő bermudát.

Egy idő múlva észrevették, hogy mi figyeljük őket, így átintettek nekünk, hogy „elő a farbával”, nekünk mekkora van?

Én nem késlekedtem, elővettem s megmutattam, hogy átlagos hosszúságú és átmérőjű ma szerszámom, de a kínai srác vonakodott egy ideig elővenni, erre a vörös szőrzetű srác felállt, odajött hozzánk és egyszerűen rátenyerelt a fürdőnadrágjára és így mérte meg a méretét. Mutatta, hogy pici az s ezen jót nevettek, nevettünk.

A kínai srác is velünk nevetett, nem sértődött ezen meg.

Egy ideig mind a két társaság el volt magával, míg nem az egyik langaléta muskétás felállt, odament a napozó terasz közepén lévő épülethez és megnyitotta a férfi zuhanyozó és WC ajtaját, majd mikor látta, hogy az nyílt, akkor intett a többieknek, de nekünk is, hogy menjünk be utána oda.

(folyt. köv.)