Megtörés (14)

     - Juli, markolj rá András zacskójára úgy, hogy kifeszíted a heréit! - Ahogy Juli rámarkolt, a behajlított mutatóujja és hüvelykujja között kidomborodott a két heréje, teljesen feszülve rajta a herezacskóval. Kezembe vettem a fakanalat, amivel előtte fenekeltem, Andrásnak nemcsak a szája volt kerek a beletömött zokniktól, hanem a szemei is.

     - Jól látod, ezzel fogom elverni a heréidet - mondtam neki, majd leültem a földre Juli mellé, aki továbbra is felsőben és bugyiban volt. Majd elkezdtem ütögetni András heréit. Nem ütöttem nagyokat, András kicsit mintha meg is könnyebbült volna. Tudtam, hogy nem az azt az éles, mélyre hatoló érzést érzi, mint amikor valami hirtelen eltalálja a golyóit. Hanem egy tompa, de nehezen elviselhető fájdalmat. De a kínzás lényege most az volt, hogy sokáig tartson. Ezért nem változtattam az ütések erején, de ütemesen kapta, nagyjából olyan ütemben, ahogy a másodpercek teltek.

     Az ütések hatására András egyre jobban nyögött. Minden ütés a fakanállal kicsit oda is nyomta Juli markához a golyókat. Nem sok kellett, hogy a fájdalom kilátástalanná váljon András heréiből kiindulva az egész ágyékában. Vonaglott volna, ha nem okozott volna nagyobb fájdalmat, hogy rángatja a zacskóját Juli kezének szorításában. Így inkább csak ficánkolt, de egyre hangosabb lett a tompa kiáltás hangja, ahogy a vastag zoknik kiengedték a száján.

     Amikor már nagyon szenvedett, egyszercsak abbahagytam, és Julit arra utasítottam, hogy izgassa fel, amilyen gyorsan csak tudja. Ehhez levettem a mellbimbóiról az iratcsipeszeket, amelyek már iszonyatosan égő fájdalmat okozhattak neki. Bár nem tudom, mennyire tudott a hereverés mellett azokra koncentrálni. Nem ment Juilnak azonnal a felizgatás, de néhány percen belül sikerült neki, és merev lett András farka.

     Fogtam a tűkereket, és határozott mozdulatokkal kezdtem húzogatni a zacskóján és az álló farkán. Ezt inkább pihenésnek szántam, nem nyomtam erősen, egészen addig a pontig, amíg rá nem markoltam a farkára. Már ettől alaposan meglepődött, ekkor értem hozzá először ütésen kívül. Egy-kettőt húztam a farkán, hogy fokozzam a megalázását, majd erősen megmarkoltam, és a makkján kezdtem játszani a tűkerékkel. Ez már láthatóan fájdalmas volt neki, rángatózott össze-vissza. De nem kíméltem, kínoztam rendesen.

     Amikor ezzel végeztem, én markoltam rá a heréire a bal kezemmel úgy, ahogyan korábban Juli, majd a jobb kezembe vettem a fakanalat, és ismét ütemesen elkezdtem ütögetni. Ekkor már az ütések erején is növeltem egy kcisit, és hosszabb ideig csináltam. Ezt nem is bírta, össze-vissza rángatózott és üvöltött. Amikor már nagyon ki volt, abbahagytam, és kivettem a zoknikat a szájából.

     - Juli, ott van a dobozban 20 db fa csipesz. Hozd ide! - utasítottam Julit. - Ezt a 20 db csipeszt fel kell pakolnod András farkára és zacskójára. Mindet. Ha nem fér el, akkor leveszed és újrakezded, amíg nincs fent mindegyik. András, ha pedig egy hang is kijön a szádon, amíg Juuli a csipeszeket teszi fel, én fogom leverni a farkadról mindet lovaglópálcával, és úgy kezdi előről. Ha gyerünk.

     Juli elkezdte felcsúztatni a csipeszeket, a zacskójára tett 3-at, a 4.-et András farka tövéhez. Ekkor egy kicsit, de tényleg leheletnyit szisszent András. Én azonban nem kegyelmeztem.

     - Juli, hagyd abba, előről kell kezdened. Megmondtam, hogy egy hang sem jöhet ki András száján.

     Fogtam a lovaglópálcát, és elkezdtem leverni a csipeszeket. Kettőt sikerült elsőre, a másik kettőre többet kellett ütnöm. András mindegyiknél ordított a fájdalomtól.

     - Gyerünk, kezdd előről, pakold fel a csipeszeket! András, te pedig nyugodtan sóhajtozz, sziszegj, kiálts, ez lesz az eredménye.

     András arcán láttam a szenvedést, de hatalmas önuralommal megállta, hogy hangot adjon ki. Pedig Julinak nem sikerült elsőre feltennie jól a csipeszeket, többet le kellett vennie és újra kezdenie, hogy megtalálja, hogyan fér el a 20 csipesz a nem túl nagy felületen. Hosszú idő kellett, mire végzett, és felrakta az összeset.

     - Ügyes vagy, jól csináltad, hogy hogy húztad az időt, a vőlegényed vagy 20 percig szenvedett miattad, de én élveztem - mondtam gúnyosan. - Most pedig fogd ezt a vékony fonalat, húzd át minden csipesz szárai között.

     Ehhez ügyesség is kellett, de Juli nagyon koncentrálva átdugta a vékony kis kötelet a csipeszek között. Természetesen az volt a szándékom, hogy ennél fogva fogom lerántani egyszerre az összeset András farkáról. Kezembe vettem a kötél két végét, kifeszítettem, majd egy nagy hirtelen rántással hátrahúztam. András hatalmasat ordított, a csipeszek pedig lerepültek. Kettő kivételével, amiket ezek szerint Juli rosszul rögzített a kötélhez.

     - Juli, kihagytál két csipeszt. Ezért büntetést kapsz. Vedd le bugyidat! - Miután levette, és az ágyra tetett a világoskék bugyit, jött a következő parancsom: - Vedd le a két csipeszt András zacskójáról, és tedd az ajkaidra. Helyes. Most pedig fűzd át a kötelet rajtuk, mutasd meg, hogy megy ez neked!

     Juli megtette, majd ismét a kezembe vettem a kötél két végét, kifeszítettem, és aprókat húztam rajta, ami még nem volt fájdalmas, de kellemes sem.

     - Ugye, tudod, hogy mi következik? - néztem Julira, de nem vártam meg a válaszát. Egy hirtelen rántással lerepült az ajkairól a két csipesz, amire egy kis sikoltással reagált.

folyt.köv.