A szolgálólány X.

- Jól vagy Enikő? - simogatja meg a fotelben maga elé, a gondolataiban pedig az ég tudja milyen utakon járó Enikő arcát Dóra.

- Megleptetek! Nem ilyen volt a kórházban ...félek bevallani, de az utolsónál fel is izgultam! Sosem hittem volna, hogy ezt valaha egy beöntésre fogom mondani! Miért nem így adják a kórházban?

- Már egyre kevesebb helyen adják, van helyette más. 

- Jobb, rosszabb? 

- Megítélés kérdése. - gondolkozik el Dóra.

- Akkor legközlebb is úgy jössz, hogy kéred? - mosolyodik el Márk.

- Férfi! Csak egy férfi tud ilyet hülyeséget kérdezni! Nézz rá! Sugárzik, tele van vággyal, és most mondja, hogy milyen kellemes volt! ...én inkább azt kérdezném tőled, hogy mit érzel, hogy élted meg? Engem ez most jobban érdekel annál, mint az, hogy mi lesz majd legközelebb!

- Mit érzek? Mh... nehéz megfogalmazni. Valami más, valami pozitív értelemben megváltozott bennem. Könnyűnek, és olyan tisztának érzem magam, mint még ...megkockáztatom soha. Ez totális meglepetés nekem! Visszagondolva ...tehát, amikor láttam azt a brutálisan nagy fecskendőt, tele vízzel, én nagyon megijedtem. Majd elhelyezkedtem, bejöttetek, és csak azt hallom, hogy feküdjek a hátamra, és a fecskendő akkor már üres volt. Nem éreztem hogy bennem van, nem is értem hogy varázsoltad belém, és miért nem érzem.

- Dóra nagyon finoman és lassan, milliliterről, milliliterre adta be azt a kicsivel több, mint három deci langyos vizet, ami benne volt.

- Ennyire egyszerű a válasz? - néz kérdőn Dórára Enikő.

- Igen, ennyire egyszerű! Ragozhatnám, hogy nem tudtam mennyire voltál telítve széklettel... meg hogy... nincs értelme. A lényeg, amit te éltél meg! Ezért adtuk oda az elzáró csapot is, hogy te irányíthasd a folyamatot! Harmadik alkalommal már kevéssel több, mint két liter folyadék volt benned! Ahogy láttam, nem volt extrém rossz érzésed, nem görcsölt be pocid, nem szivárgott a víz, tökéletesen komfortosan érezted magad, már amennyire ezt ilyenkor el lehet várni.

- Kétségtelen, hogy a harmadik alkalommal,már éreztem, hogy feszít, és többet néztem fel a tartályra, de... atya világ... tök gáz, de nagyon izgatónak éltem meg!

- Láttuk, amikor visszajöttél a mosdóból! Az engedélyünk, és az utasítàsunk nélkül, önhatalmúlag rosszalkodtál, amit most, mh... 

Enikő meg sem várja, hogy Dóra befejezze a modatát. A fotelből felállva, levéve magáról az álomszép hímzett ruhadarabot, odalép a fenekelőpadhoz, és a következő pillanatban már csupasz, pucsító popsival várja, hogy megtapasztalja milyen is a büntetés a Kunfalvi & Keveházy rezidencián. 

- Látod Dóra? Kérlek ebből tanulj te is! Lehet ezt így is! Nem kell hisztizni, vállalni kell a felelősséget... ennyi! - kuncogja el magát Keveházi úr, az az Márk.

- Ha... ha ...ha - pillant kicsit gúnyos mosolyt az arcára erőltetve Dóra.

- Kitől kéri a büntetést? - vált magázódásra Márk.

- Ilyet sem fogunk magától sűrűn kérdezni!

- Én Márktól szeretném kérni!

Dóra szemei a meglepettségtől kikerekednek, mert nem erre a válaszra számított. A fejében már az eszközök színes skálájából válogatott, kereste a legmegfelelőbb paskolót...

- Rendben Enikő! Ön szerint milyen és legfőképpen mekkora büntetést érdemel az, aki utasítás nélkül elkezd maszturbálni előttünk, és eközben azon is élvezkedik, amit mi csinálunk? ...igen ezt még nem mondtuk, hogy ha olyan számot mond, ami nekem, illetve nekünk nem tetszik, meg fogom duplázni a számot! Számolnia kell majd, és akkor kell kimondania a következő számot, amikor felkészültnek érzi magát az újabb ütés befogadására. Természetesen elvárunk némi ritmust és folyamatosságot, nem tarthat az idők végezetéig egy büntetés. Abban az esetben ha elvéti, elölről kezdjük... de mit is?

- A büntetést, pontosabban a fenekelést.

- Nem hallom kedves! Hangosan, hogy Dóra is hallja az ágyon!

- A büntetést, pontosabban az alapos fenekelést.

- Ezt már halljuk! Lássa milyen jó a szívem, kiválaszthatja az eszközöket! Javaslom, hogy közben döntse el hány csapást képes elviselni a csodás kerek fenekén!

Enikő felállva a padról, leszegett fejjel odasétál a szekrényhez, és kiválaszt két paskolót. Eközben Márk visszaül Dóra mellé!

- Imádom ezt a nőt! Látod ezt! - súgja a fülébe.

- Elképesztő szerintem is! Mekkora esélye volt annak, hogy ekkora kincset találunk?

- Ki is választotta? Ügyesen választott! Vegye fel a pozíciót! Azonnal ott vagyunk! ...nos? 

- Húsz ütés popsinként, tehát oldalankén. Annyit érdemlek!

- Wowww! Hallod ezt Dóra? Ezt nevezem!

- Nem! Annyit nem érdemel, tizenöt maximum! - lép oda Dóra a pucsító szolgálólányhoz, és gyengéden megsimogatja a csábos popsiját. - Elsőre pont elég lesz! Nem engedek többet! 

Enikő hallhatóan nagyot sóhajt Dórát hallva, és amikor a fejéhez kuporodva megfogja a kezeit, megfogalmazhatatlan nyugalom uralkodik el rajta. Megérezve fenekén Márk kezeit, simogatását, semmihez sem hasonlítható melegség önti el a testét.

- Felkészült Enikő?

- Igen, felkészültem. 

- Rendben, ezt az ütést még ne számolja! - és Márk a kedvenc paskolójával rácsap Enikő popsijára, aki meg sem moccan, fel sem szisszen... - Ez egy tízes skálán hanyas volt önnek?

- Hármas- négyes. - gondolkozik el Enikő, fejét fel sem emelve.

- Rendben, akkor kezdjük. Ha felkészült...

- Egy - vág Márk szavába Enikő. - Kettő... három... négy... öt...

- Most kezdje elölről kérem, a feneke másik oldala következik!

Enikő az ütések hatására egyre szorosabban fogja Dóra kezét, de furcsa módon ez nem párosul pánikkal, elviselhetetlen fájdalommal, vagy bármilyen olyan érzéssel melyek mellett csupa-csupa negatív előjel éktelenkedik. Sőt éppen ellenkezőleg, nagyon, de nagyon élvezi ezt a kiszolgáltatott helyzetet, mely annak ellenére rendkívül izgató a számára, hogy ki sincs kötözve!

- Dóra, jöjjön ide kérem egy percre! Kétszer tíz ütés után orvosilag pillantson rá a szolgálólányunk fenekére.

Dóra felegyenesedik és odasétál Márkhoz.

- Te látod azt, amit én látok? - súgja a fülébe.

- Ezt el sem hiszem! - suttogja Dóra vissza! - Mh, orvosilag tökéletes állapotban látom a fenekét, egy picit talán erősebben is folytathatja... - emeli fel a hangját, majd visszasétál Enikőhöz, leguggol hozzá, és...

- Úgy látjuk, hogy ez magának eddig nem büntetés, inkább ajándék, ezért úgy döntöttem, hogy az utolsó adag ütésnél nem foghatja a kezem, nem leszek itt ön előtt... és ha még nem mondtuk volna, az utolsó ütés egy kicsivel erősebb lesz minden eddiginél!

- Csatlakozva a feleségemhez, én is úgy látom, hogy ez eddig magának jutalom volt, ezért mostantól egy kicsit kegyetlenebb leszek magával!

Enikő hallva mindezt, egyáltalán nem riadt meg, nem ugrik görcsbe a gyomra, nem uralkodik el rajta a félelem legkisebb csírája sem, sőt az izgalmi szintje ugrik egy fokozatot! 

Már amikor a kéjlak bejárásakor ráfeküdt a fenekelőpadra megérezte magában azt a túlfűtött vágyat, melynek hatására magától a pozícióban rejlő kiszolgáltatottságtól tiszta lucsok lett a puncija. Az izgalmához akkor a képzelete rendelte mellé azt az érzést, melyet itt megélhet egy büntetés során. A képzelet világából átlépve a valóságba, még intenzívebben, bujábban, de bátran kijelenthetjük még mocskosabb módon felizgult! Pontosan érzi, hogy már a combján araszol a nyúlós nedve, pontosan tudja, hogy ezt Dóráék látjàk, és ő ezt nagyon élvezi! Hosszú évek óta jelen van ez a most megélt kép a fantáziájában, Számtalanszor maszturbált erre a belső filmre, számtalanszor elképzelte, milyen lehet.... de minden amit eddig felvázolt magában, a valóságban sokkal, de sokkal izgatóbb a számára!

- Tényleg mazo vagyok, és nem kicsit, nagyon! - fut át a fején a gondolat, miközben gépiesen számol, és fogadja Márk kétségtelenül erősebb, de egyáltalán nem elviselhetetlenül fàjdalmas ütéseit.

- Az utolsó ütés következik! Ugye tudja, hogy ez mit jelent?

- Igen Márk, tudom.

Enikőnek minden önfegyelmére szüksége van ahhoz, hogy az utolsó, számára valóban csípősen fájdalmas ütést mozdulatlanul, mindenféle felszisszenés nélkül fogadja el. Abban a percben, hogy elcsattan az utolsó ütés, megérzi Márk finom érintését is a sajgó fenekén.

- Ugye milyen szépen kipirult ez a gyönyörű popsi drágám? - pillant Márk Dórára, miközben gyengéd érintésekkel simogatja Enikő pucsító fenekét.

- Felállhatok? - néz hátra Enikő, kiélvezve az finom érintések minden pillanatát.

- Még maradj​on egy kicsit! Dóra hoz a popsijának valami nagyon finom dolgot!

- Itt is vagyok! - simogatja meg Dóra is a kipirosodott tűzforró popsit. - Hoztam egy kis ápoló CBD olajat, mely nekem nagyon bejött. 

Dóra a tőle telhető legnagyobb gyengédséggel masszírozza bele Enikő popsijába az olajat. Az olajozó szertartás után Enikő és Márk hosszas ölelkezése varázsolja el Dórát. Miközben Dóra a fotelben ülve nézi a történéseket. A lényeget nem is érzékeli, pontosabban csak annyit lát belőle, hogy a férje simogatja Enikő hátát, a haját...

- Köszönöm Márk! El sem tudom mondani milyen csodálatos volt! Kö... szö... nöm... - de itt már Enikő könnyei patakokban csurognak Márk vállára. 

A mozdulatlanságba fort, hangtalan sírás percekig tart, majd Enikő vöröslő szemekkel Dórára pillant, akit egy pillanatra meg is lep amit lát. Mivel nem érzékelte a drámát, nem látta mi történik tőle egy karnyújtásnyira, és nem hallott abból semmit, ami történik. Enikő invitálására ő is csatlakozik az ölelkező pároshoz. Enikőt közrefogva simul össze a három test. Enikő teljesen beleolvad ebbe a hármasba, majd váratlanul, egészen mélyről felszakad belőle a hangos zokogás, mely amilyen gyorsan, és váratlanul tört fel, olyan gyorsan véget is ér. Vöröslő, ám már mosolygós szemekkel bontakozik ki az ölelésből, megfogva Dóráék kezét.

- Lehet, hogy ez most hihetetlen, de ...ez nekem annyira gyönyörű volt! Furcsa ezt kimondani, de most tudatosodott bennem, hogy mindig is erre vágytam! Köszönöm nektek!

Márk megsimogatja Enikő arcát, majd egy apró csókot nyom az ajkaira, melyet Dóra ennél sokkal szenvedélyesebb csókja, majd egy kis beszélgetés követ. 

- Csak szólók, hogy tegnap óta folyamtosan csurog a puncimból a nedvem! Nem vagyok hajlandó tovább várni! Ha pár percen belül nem leszek alaposan megdugva... istenemre mondom nem állok jót magamért! - nevet fel Dóra, a látszólag viccesen előadott, de a mélységeit tekintve nagyon is komoly, és szúrós tekintettel Márkra szemeibe nézve!

- Én már alig várom, hogy lássalak benneteket szerelmeskedni! Alig várom, és egyben nagyon kíváncsi is vagyok arra, hogy miben kell nektek segíteni, és hogy tudok majd nektek ebben a szerepben megfelelni!

Mielőtt belevetnék magukat a hatalmas baldachinos ágyba elmennek egy gyors zuhanyzásra. Visszatérve a felfrissülésből, az ágy mellé húznak egy gurulós asztalt, amire Dóráék számtalan segédeszközt kikészítenek.

- Te is keress magadnak bátran bármit! - simogatja meg Dóra a szolgálólányuk kipirult arcát.

- De én ezeket nem ismerem, nem tudom, hogy mit, hogy... 

- Válassz olyat, ami tetszik, kísérletezz! Vedd elő a játékos, felfedező éned!

- De ugye emlékszel mit mondtam tegnap? - veszi át a szót Dóra.

- Igen, emlékszem! Nem takargathatom magam, mindig látni akarjátok a puncimat, a melleimet, nem zárhatom össze a combjaimat, és ha bármit kértek, azonnal teljesítenem kell, még akkor is, ha egy pillantra vagyok az orgazmusomtól!

- Pontosan így van! Nos drága, válassz magadnak akár még bármit is, és várunk az ágyon!

folyt.köv...