A szolgálólány VIII.

- Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire jól, ennyire a helyemen! - dől hátra Enikő a kerti fotelben, a reggeli kávé szürcsölgetése közben. - Annyira rendben volt az esténk minden pillanata, annyira érzem a figyelmet, a figyelmességet, és a lényeg, hogy végre nőnek érzem magam! Biztos furcsa lehet ezt nektek hallani, de nekem ez teljesen új élmény! Most értettem meg, hogy évek óta miről beszélnek a barátnőim! Köszönöm ezt nektek!

- Mi ezt tudjuk neked adni Dórával. Ez a normális működési módunk!

- Amíg nincs meleg, lemegyünk a Dunához? Sétálunk egyet, átbeszéljük a napot... meddig tudsz ma maradni? - huppan le a fotelba a kertből visszaérkező Dóra, aki nagy valószínűséggel mit sem hallott abból, amit Enikő pár pillanattal korábban mondott. 

- Nem akarok hazamenni! - nevet fel Enikő. 

- Rendben, felőlünk maradhatsz! - mosolyogja el magát Dóra. - Menjünk sétálni, vagy...

- Háááát... van egy részem, aki azt mondja, hogy jó itt üldögélni, és amikor gondoljátok felmegyek előttetek a lépcsőn, ringó popsival, és csak az az álomszép csipke kesztyű lesz rajtam, amit tegnap kaptam. A másik részem, pedig szívesen sétál egyet... Gondolom felfedeztétek már azt a részemet, aki időnként elbizonytalanodik, de elég egy pillantás, egy bármilyen impulzus, hogy átbillenjen, és...

- Rendben, akkor menjünk sétáljunk egy jót! Dórával megmutatjuk neked a kis strandunkat, a sárkányhajókkal, legközelebb meg átmehetünk a Homokszigetre, vagy a révvel fagyizni Szigetmonostorra.

- Sziget?

- Egy jó kis sziget, ahová a Duna kis mellékágán lehet átjutni. Normális időkben combig ér a víz, de sajnos mostanában száraz lábbal át lehet gyalogolni oda!

- De oda most ne menjünk át! Egyrészt tudom, hogy ha nagyon tetszik, akkor én ott ragadok, másrész a tegnap délután felébresztette egy olyan részemet, aki... sajnos azt érzem, hogy még sosem lakott annyira jól, mint tegnap!

- Örülünk, és ezt Márk nevében is mondom! - mosolyodik el Dóra, miközben kezével megsimogatja Enikő combját.

- Ugye most sem csukhatom le a szemem?

- Indulunk! - neveti el magát Dóra!

A kis társaság néhány perc múlva már az árnyas utcákon sétál a Duna felé. Alfréd egy darabig követi őket, majd lassan lemarad tőlük. A szabadstrandhoz vezető hosszú lépcsősoron leérve, Enikőt elvarázsolja a dunai panoráma minden millimétere. Az árnyas platánok alatt leterített takarók, és a kavicsos parton pihenő kajakok színes kavalkádja, a víz illata, a túlpart látképe, a sirályok, vadkacsák... 

Dóráék többször összemosolyognak Márkkal, látva a szolgálólányuk lelkesedését minden apró szépség iránt. Márkban nagyon jó érzéseket generál, hogy Enikő a mások számára talán elhanyagolható dolgokban is meglátja a szépet, a különlegeset. 

A séta alatt Dórában egyszer-egyszer megjelenik Ági. Azzal együtt, hogy Enikővel minden simán megy, és már most nagyon élvezi a közös játékot, a magas szintű összhangot, kapcsolódást, mely az első pillanattól meg van... ott van Ági, aki számára egyre egyértelműbben a kihívást jelenti. Kihívás és feladat egyben. Dóra életében nem volt még arra példa, hogy meghátráljon egy feladat elől. Úgy nevelték, hogy ha bármilyen kihívás érkezik meg az életébe, azt pozitívan, megoldáscentrikus szemlélettel kezelje, és oldja meg.

- Holnap felhívom a kisasszonyt - zárja le magában a nap Ági "fejezetét".

Dóráék fagylalttal a kezükben érkeznek vissza a sétából. A kapuba Alfréd fogadja őket hangos dorombolással. Alig huppannak le az árnyas terasz kényelmes kerti székeibe, Alfréd újabb meglepetéssel szolgál. Néhány perc lábakhoz dörgölőző jövés-menés után felugrik Enikő ölébe, és egy pillanat alatt el is helyezkedik! A háziak meglepetten néznek egymásra. 

- Te valamit nagyon tudsz, mert Alfréd ilyet még senkivel sem csinált! 

- Ha a barátaink átjönnek, maximum csak akkor kerül elő, tisztes távolságot tartva a vendégeinktől, amikor a vacsoráját kirakom. - veszi át a szót Márk.

- Nos Drágám... - mosolyodik el Dóra. - Mit szólnál hozzá, ha megnyitnánk a játszóházunkat.

- Alig várom! 

- Rendben, akkor kérlek fejezd be Alfréd simogatását, és menj be házba. A szekrényedben találsz fürdőlepedőt. A mieink már ott vannak a fürdőben. Kérlek a zuhanyzóban várj minket. Úgy oszd be az idődet, hogy le tudj zuhanyozni addig, amíg beérünk hozzád. Nem fogunk sietni, de ez nem azt jelenti húzni fogjuk az időt. 

- Mai délelőtt további részében a földszinten Dóra lesz akitől a kéréseinket fogod hallani. - veszi át Márk a szót. - Az emeleten... nos az utolsó beavatásod alkalmával én fogok kérni, de fogalmazhatunk úgy is, hogy utasítani.

- Tehát Márk és én csatlakozni fogunk hozzád a zuhanyzóban, ha már olyan nagy. Segítened kell nekünk abban amit kérünk, tehát élesedik a korábban átbeszélt szereped. Az emeleten meg majd meglátod mi lesz. Ha megnyugtat én sem tudom, mert az uram nem hajlandó erről még nekem sem nyilatkozni. Én nagyon szeretném, ha a tegnapra tervezett szeretkezés ma végre megvalósulna. Szeretnélek látni maszti közben, szeretném megtapasztalni, hogy miként, és milyen odaadással tudsz ilyen intim helyzetben összerezegni, velünk.

- Tegnap annyira elragadott minket... és ezt Dóra nevében is mondom, egy olyan különleges tér, mely nekünk is újdonság volt. Ez számunkra is új élmény, tapasztalás, és ezt neked köszönhetjük! Tehát elragadott mindaz, ami történt, és sok dolog nem valósult meg abból, amit terveztünk. Ugyan láttál a szerelmi fészkünkből sok mindent, de ma Dórával részletesen megmutatunk mindent, kinyílik az összes szekrény ajtaja, és feltárulnak fiókok titkai.

- Szeretnénk, ha szépen fokozatosan megtanulnád mindennek a helyét, hogy otthonosan mozogj nálunk. 

- A séta közben azt láttam, hogy semmi sem kerülte el figyelmedet. Ez nekem nagyon tetszett!

- Igen, szeretek nyitott szemmel járni-kelni a világban! Erre alapozva, nos azt gondolom, látva titeket, kicsit belelátva abba a rendszerbe, amit felépítettetek nagyon hamar meg fogok találni mindent. Hozzá kell tennem, nekem eddig nagyon tetszik ez a rendszer! - mosolyogja el magát Enikő

- Kérlek indulj... mennyi időt kapjon a szolgálólányunk drágám? - néz Dóra kérdőn az férjére.

- Nincs jelentősége a perceknek. Hamarosan utánad megyünk, és csatlakozunk hozzád a zuhanyzóban.

- Akkor várlak benneteket!

Amint Enikő belépett a nappaliba Dóra és Márk elégedetten összemosolyognak. 

- Nem, azt nem szeretném most! - szólal meg Dóra.

- De igen, és tudod mit, neki is hozunk egy valóban szolidan szép darabot, és mivel feléd már jobban kinyílt, te fogod neki átadni, vagy... ezt rátok bízom!

Dóra még látszólag aggodalmaskodik pár percig, majd felosonnak az emeletre. Amilyen csendben és gyorsan felsienek, olyan szélsebesen érkeznek vissza is. 

Enikő már csaknem végzett a zuhanyzással, amire Márk és Dóra belépnek mellé. Fülig érő mosollyal üdvözli őket. Amikor meg szeretne szólalni, Dóra ráteszi az ajkaira a kezét.

- Nem, már csak akkor mondhatsz bármit, ha kérdezünk! A játszótér megnyílt, a szabályokat már ismered. Az első feladatod, hogy Márknak segítesz, majd ezt követően nekem. Én szeretném, ha a hajamat is megmosnád. Miközben Márk testét a tusfürdővel alaposan letisztogatod, fogsz kapni egy kis ajándékot a popsidba.

Enikő szemei kikerekednek annak hallatán, hogy ami még tegnap álom volt, az ma már megvalósul. 

- Ne aggódj, egy nagyon kis aranyos plug várja, hogy megismerjen a popsidat. Ez az első és egyben utolsó olyan alkalom, melyben úgy történik ez meg, hogy nem vagy teljesen kitisztítva. 

- Dórával reggel tanakodtunk, hogy beiktassunk-e a programba egy korai tisztítókúrát, de úgy döntöttünk, hogy túl sok új élménnyel gazdagodtunk már ezalatt a pár óra alatt, amióta együtt vagyunk. Ha legközelebb eljössz, már egészen biztos nem úszod meg, de most úgy értékeltük, nincs még itt az ideje. Tájékoztatásként, Dóra tegnap reggel megkapta a maga kis adagját, úgy ahogy én is... de ez csak egy kis információ volt a számodra.

- Nos kedves Enikő, átadom neked a férjemet. Csillogjon villogjon nekem! - mosolyogja el magát Dóra. - Ja igen, ha esetleg úgy ítéled meg, hogy itt-ott a borosta olyan mértékű, ami... a borotvakészlet ott van. Van kérdésed az elhangzottakkal kapcsolatban?

- Nincs, és egyben ismételten köszönöm azt a figyelmet, ahogy a lelkembe láttok! Ez nekem nagy biztonságot ad, és pont ezért nagyon felszabadító is!

Enikő elkezdi Márk testét a tusfürdővel alaposan "bekenni". Élvezettel érinti a férfi testét, de időről-időre az őket figyelő Dórára pillant, mintegy engedélyt kérve a továbbhaladáshoz. A szolgálólányból előbújik a kisördög, de ezt a kisördögöt nevezhetjük kacér nőnek is. Látva Márk tetőfokra hágott izgalmát, a has érintése után áttért a hát mosdatására. A fenékhez érve, már felbátorodva, a farpofák között előrenyúlva érinti, mossa, érzékien finom mozdulatokkal Márk férfiasságának minden porcikáját. Pár pillanat múlva már ott guggol, szemei előtt egy átlagos, de nagyon formás farokkal, melyet a kezével érint, melyet... és a gondolataiban megszületik a vágy, melyre az elmúlt negyven évben alig volt még példa... és abban a pillanatban amikor a vágy már majdnem a tettek mezejére lépett volna Dóra belemarkol a hajába, és határozott mozdulattal hátrahúzza a fejét!

- Nem veheted be a szádba a farkát, bármennyire ez van a fejedben, bármennyire vágysz rá! Értetted! 

- Igen, értettem Dóra!

- Állj fel és széles terpeszben, kitolt popsival hajolj le és így mosd tovább a combjait, a lábait... ja és nem árt ha közben megpróbálsz ellazulni drága! 

Enikő izgalmi szintje már eddig is égtelen magasságban volt, de ez a hajhúzás, a szigorú utasítás, no meg a tudat, hogy most Dóra megérinti a fenekét... és bevillan neki az az ominózus első vizsgálat, amikor... Elkezd a lábaiból kifutni az erő. Minden tudatosságára szüksége van ahhoz, hogy picit lenyugodjon, ám ezt az állapot nagyon nehéz stabilizálnia.

Miközben kezei folyamatosan Márkot érintik, Dóra szertartásosan belekezd a plug felhelyezésének előkészületeibe. Valahol hálás is ezért, hiszen Dóra hűvös, vazelines ujját megérezve, kis borzongás fut át rajta, mely időlegesen csillapítja az izgalmát. Ám abban a pillnatban amikor megérzi ezt a hűvösséget, a játékos énje is megelvenedik, és az egyik kezét Márk farpofák közé csúztatva, a mutatóujját megpihenteti a férfi záróizmán, alig érezhető, de szabályos ritmusú nyomást gyakorolva rá.

- Vegyél egy mély levegőt, és egy picit próbálj... mh. Ezt nem hittem volna, már ben is van! Na milyen érzés?

- Csodálatos, köszönöm Dóra! - néz először a mellé guggoló Dórára, majd mosolygós szemekkel Márkra Enikő!

- Na, eleget élvezkedtetek egymással! Úgy látom a nyitás ma jobban megy neked drága! Ugyan azt szeretném megélni, mint a férjem, és az én fenekembe be is tolhatod egy... érted, egy ujjadat!

- Igen Dóra, értettem!

- Helyes, remek szolgálólány vagy! Szerinted is drágám? Meg voltál elégedve a fürdetéssel?

Márk először válasz helyett csak mosolygós bólogatással reagál, miközben Enikő popsijában pihenő plugban gyönyörködik.

- Nagyon szép! Jól áll neki!

- Remek vááálaasztáás volt! Enikő ha ezt így folytatod, el foglak feeeneeekelni! Bassszus, naggyon jó amit csinálsz! Csináld! Csinááááld!!! Még... még...

Miközben Márk a pucsító fenék és plug szépségeiben merül el, Enikő szélsebesen teszi a dolgát. Dóra lábait, punciját és popsiját veszi kezelésbe. Mivel a látszólag szigorú Dóra, a látottak hatására olyannyira felizgult, hogy a plug betolása közben már egy aprócska orgazmust is megélt, nos a szolgálólány érzéki érintései, a kellő hőfokú víz, a férje felé pucsító csábos fenék, nos és persze az imádott ágasokdó farok látványa néhány pillanat alatt eljuttatta arra a pontra, hogy az ájulás határán táncoljon. Szemeit nem tudja nyitva tartani... megérzi maga mögött Márkot, érzi a farpofái közé csúszó ám ott csak mozdulatlanul megpihenő kemény falloszt... Érzi, hogy mellei férje óvó ölelésében pihennek, miközben egy száj apró csókkal halmozza el, és ez a száj egyre feljebb halad az ajkai felé, és ezzel párhuzamosan megindul két apró törékeny női kéz a csípője, majd onnan a puncija felé... Nincs ereje megszólalni, nincs energiája arra, hogy felhívja a szolgálólányuk figyelmét, hogy ezért nem jár majd dícséret... dehogynem jár! Akár tegnap délután, amikor Dóra csak annyit tudott mondani, fejét Márk vállára hajtva, hogy:

"- Most hogy teljesen kicsináltál... annak ellenére, hogy erre nem is adtunk utasítást, sőt az első alkalommal ezt... akár egy kiadós fenekelés is jöhetne, de... köszönöm, csodálatos vagy..."

Enikő annak ellenére nem áll le az érintéssel, mosdatással, hogy látja milyen állapotban van Dóra, hallja a sikolyait, ziháló lélegzetét...

- Most szeretném a hátát is végigmosni - súgja a férfi fülébe, aki mosolyogva nyugtázza a kérést.

A helycsere remekül sikerül. Fura pozícióban, egy csókba forrt ajkú, férfit ölelő nő hátát fenekét kezdi mindenre kiterjedő alapossággal lemosni Enikő. Dóra testén már nem is lehet megszámolni hanyadik remegés hullám söpör végig. Popsija az ég tudja hányadik ritmikus pulzást követően érezte meg a szolgálólányuk hűvös vazelines ujját, majd finom játékát. A lassan becsusszanó plug érzése, párosult a férfi határozottan gyengéd, de kellő erőt megvillantó fenékszéthúzó mozdulatával.

Enikőből előjön egy olyan énje, melyen saját maga is meglepődik. Már nem csak a kezei táncolnak Dóra testén, hanem hozzásimulva Dórához, az egész testével érinti a nőt.

A tusolás után hárman összesimulva, összeölelkezve állnak a zuhanyzóban. Az elgyengült Dóra középen, Márkot erősen átölelve, fejét a vállára ráhajtva szótlanul próbálja magára erőltetni a szigorú és következetes Dóra szerepét, de jelen pillanatban erre még nem képes. Enikő, és Márk kezei apró, mozdulatokkal simogatják egymást, miközben a mosolygós tekintetük összeforr...

folyt.köv...