Utolsó esetem az Adonis sráccal a koleszból/-ban, a re-revans

A két sráctól elválva és eljőve a koleszból megesküdtem magamnak, hogy ezt leverem, méghozzá alaposan Tivadaron, hogy így átvert, de meg teszek mindent azért is, hogy az Adonis sráccal is még egyszer találkozhassak és a revans vele szemben is megtörténhessen.

Jó két hét telt el, mikor emailt kaptam Tivadartól, melyben megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem pénteken újra felé menni, be az egyetemi koleszba, mert a szobatársa már aznap hazamegy a hétvégére és így szabad ő is, meg a szoba is, és már nagyon vágyik arra, hogy újra szolgálhasson engemet, mint Mesterét.

Még azzal is kecsegtetett, hogy mivel Adonis is érdeklődött felőlem, megpróbálja rávenni, hogy ő is legyen jelen, akár, mint Mester, vagy Sub, ha revanst akarok venni rajta a múltkoriért. Megegyeztünk, hogy jó, rendben van, de nem egyedül megyek, hanem viszek még valakit magammal s akkor fifti-fifti leszünk. Tivadar ugyan ezt nagyon nem akarta, így függőben maradt.

Sajnos azonban csütörtökön estére igen szarul éreztem magamat, lázas voltam, fájt a felem és még hasmenésem is volt, így le kellett mondjam a pénteki találkozót Tivadarral és Adonis sráccal.

Viszont pénteken még szép, napos idő volt, és mivel addig a tavaszi lemosó permetezéshez még nem jutottam hozzá és délelőtt nem is éreztem magamat nagyon rosszul, így hirtelen elhatározással kimentem a kertbe, bekevertem 2 x10 liter permetezőszert lemosáshoz és beöltözve végig permeteztem a gyümölcsfáimat, a szőlőket és a ribizlibokrokat is alig másfél óra alatt. Utána kimostam a permetezőmet, majd mindent levetettem magamról még az udvaron, majd lezuhanyoztam a fürdőszobában és tisztát felvéve, már ugrottam is be újra az ágyba, ahol elaludtam. Aludtam egészen 5 óráig egyhuzamban, mint a döglött szamár. Akkor keltem és estebédeltem, majd szétnéztem a neten.

Ekkor láttam meg egy általam addig nem ismert címről jött emait, amit érdeklődően nyitottam ki és olvastam el: az Adonis srác írta, hogy nagy nehezen, de megszerezte a gmail címemet és fontos, hogy szeretne velem találkozni, nála, a koleszben, de úgy, hogy Tivadar ne is tudjon róla, s főleg ne legyen jelen. Még annyit is írt, hogy neki vannak ott eszközei és szeretné, ha most én lennék a Mester, a Dom, mert ő most a másik oldalra szeretne kerülni, azaz szolgálni akar engemet.

Azonnal válaszoltam és javasoltam, hogy valamilyen ürüggyel távolítsa el Tivadart a koleszból és megyek, hozzá. Úgy felvillanyozódtam, hogy teljesen jól lettem és másnapra, szombat délutánra meg is beszéltük a találkozót.

Még aznap este Tivadar is jelentkezett, hogy sajnálja, hogy nem tudok menni, lebetegedtem, így ő is hazamegy akkor a szüleihez Somogyba.

Így hát nem volt akadálya annak, hogy mi másnap találkozzunk a koleszban Adonisnál.

A megbeszélt időre érkeztem, a portán bejelentkeztem s nagy csodálkozásomra, felengedtek, megmondták Adonis szobaszámát. Kiderült, hogy ő ott az egyik diák góré, így külön szobája van, amihez saját fürdőszoba is tartozik, kis konyhával, egyszóval teljes a kényelem és az összkomfortja.

Belépve a szobába – már térden állva várt – mert felszólhattak az érkezésemről és azonnal, nagy buzgón szolgai üdvözléssel fogadott, amit túl is teljesített, mert a farok csók közben átfogta a popóimat és hosszabban végezte el a farok csókot, nem csak megcsókolta, de el is időzött azon, nyalogatva a nadrágomon át, a kidudorodó makkomat.

Mikor végre túl voltunk ezen, azt kezdte el mondani, hogy nem csak én lehettem meglepve a múltkori találkozásunkkor, hanem ő is, mert ő egy középkorú tagra számított, aki fogadott Tivadarral és veszített és azt kellett neki megdominálni. Elnézést kért, külön azért is, hogy meghágott, de azt már csak zavarában tette és most reméli, visszakapja tőlem. Még azt is hozzátette, hogy mikor rájött, hogy Tivadar átvágta, és én már elmentem, elővette Tivadart, nagyon keményen, és bár a jelszava az: - házi nyúlra nem lövünk! mégis alaposan el is páholtam a seggét és ha már jócskán kivörösödött ott, meg is hágtam, de igen durván, és ráadásul megalázóan tettem ezt meg. fejezte be a srác.

Én csak hümmögtem, mert hittem is, meg nem is a hallottakat.

S mivel ezt a srác is észrevette, így odalépett a TV-hez, bekapcsolta, majd lejátszott egy felvételt, amin ez jól látható is volt.

No, ezen aztán feldühödtem igazán.

(Mert ezek szerint nem elég, hogy elbánt a Tivadar szolgámmal, de még fel is vette – talán tudtán kívül, és meg is tartotta, s ki tudja, kinek mutogatja még, vagy lehet, hogy csak maga élvezkedik azon.)

Mivel ott ült mellettem a díványon – persze pucéran – s azt is láttam, hogy nem csak nézte, de újra élvezte is a videót, hiszen állt a fasza, mint a cövek. Így oldalra nyúltam, megragadtam a jobb markomban és alaposan megszorongattam, csavargattam, rángattam azt, majd annál fogva, a térdemre rántottam, míg azt befogtam a térdeim közé, és már csattogott is a jobb tenyerem a zsemléin. Miután én is alaposan kiporoltam őkelmét, már sziszegett és vonaglott is alattam, de közben oktattam is:

1. Szóval ezt teszed az itteni srácokkal? Basáskodsz felettük? S csak magadhoz rendeled őket egy kis hetyere-petyerére, amikor neked tetszik? – soroltam.
2. Dehogy is Uram! Nem így van! Az itteniekkel soha nem teszem, Tivadar kivétel volt, az átbaszásért, mindig másik, szomszédos koleszokból jönnek a srácok hozzám, kezelésre. – védekezett.
3. OKÉ, akkor csak Tivadar volt. Rendicsek. És mond csak, tudtad, hogy Tivadar az én szolgám? – kérdeztem meg tőle.
4. Addig nem, de az óta már igen. Elmondta. Különben is, Tivadar nem az esetem, nekem túl fiatal még, bár csinos csikó a srác. – tette még hozzá szemtelenül.
5. Azt meghiszem. De ezért a megjegyzésedért cbt lesz a jutalmad, hogy emlékezz rá, nem szemtelenkedünk egy Úrral, Mesterrel. – ígértem és már nyúltam is be a lábai között, elkaptam újra a még mindig merev farkát és alaposan megszorongattam, csavargattam, gyötörtem azt. Közben szétnéztem és a még kihúzott fiókban láttam egy hublert, így utasítottam, hogy azt hozza oda. Megtette, de előre remegve, mert tudta mi következik.

Igen, merev farokra igen nehéz és ezért gyötrelmes élmény, kín, felszerelni egy hublert, de nem lehetetlen. Sokat kínlódtam vele, de végre megtörtént,a srác meg sziszegett, tekergett, próbált szabadulni, de sikertelenül. Végre fent volt.

No és jól teljesített.

Feszítette, pláne, hogy azt parancsoltam, hogy négykézlábon kússzon előttem a szobában.

Minden mozdulata fájdalmas volt.

Egy ideig nógattam a mozgásra, majd visszahívtam, fejre állítottam, a hátát a díványnak döntve, a lábai lógtak a levegőben, előre és így hágtam meg, még utoljára, majd felöltözve eljöttem, kijöttem tőle, de visszaszóltam még az ajtóból:

1.  Ha Tivadarhoz hozzá mersz még nyúlni, azt nagyon megbánod! Megértetted? Köcsög!

Ennél sértőbben nem is mondhattam volna, egy magát mesternek tartó srácnak.

(vége)