Valójában igen nehéz neked elmagyaráznom, hogy miért nem hívtalak.
Ennyi kihagyás után, az odaadásod mi sem mutatja jobban, hogy most itt vagy. Szolgálni akarsz, újra és újra. Mint műtét után újra járni, olyan érzés újból magam alá fogadni téged. Hiányzott, nem tagadom, és dühít, hogy mennyire kishitű voltál.
- Úrnőm, azt hittem már sosem érzem újra. Hogy ennyire szívtelen, búcsú nélkül hagyja el ezt a világot.
-Ugye tudod, hogy nekem is vannak érzéseim... -suttogom a telefonba.
-Mikor és hol? - ennyit kérdeztél csupán és most itt vagyunk.
Fehér ingeden már látszik a gyűrődés, pár gomb a padlón várja, hogy miután végeztünk összeszedd. A szád és a nyakad a rúzsomtól és a harapásaimtól foltos. Lehajtod a fejed és próbálod rendezni a légzésed. Mindketten próbáljuk visszafojtani a szenvedélyt. Nem ezért vagyunk itt.
Letérdelsz, előrehajolsz és megcsókolod a csizmám orrát.
Indul a játék.
-Megengedtem? - kérdezem és tudom, hogy a hangsúlyomtól vér tódul a farkadba.
-Nem, Úrnő... - válaszolsz és mosolyogsz az orrod alatt.
Mint szomjazónak a víz, olyan íze van a felismerésnek, hogy nem csak te akarod, hogy szolgálhass, hanem én is, hogy befogadjam.
Megsimítom a fejed, majd a hajadba markolok. Magam felé húzom és az est igazi első parancsát a füledbe suttogom. Majd az összeset így közlöm veled.
Órák telnek el, a borom töltöd, felszolgálod, átöltöztettsz, megmasszírozod a lábaim, a hátam. Minden apró óhajom lesed, nincs a viselkedésedben semmi kivetnivaló. A kényelmem szolgálod, hogy kellőképp ellazuljak, hisz tudod, odaadásod és szolgálatod jutalmat hozhat.
Felizgat, hogy királynőként bánsz velem. Pár óra múlva te törsz meg, a megérkezésed óta nem értem hozzád.
-Úrnőm, kérem.. se egy csók, se egy pofon nem jár nekem?
-Melyiket szeretnéd jobban? -kérdezem, mert valóban érdekel.
-Nem tudom, mimdkettőt, bármit... - sóhajtod.
De nekem eszembe sincs sietni. Elmosolyodom, nem adhatok ma többet magamból, mintsem újra megengedem, hogy kényeztess. Nekem is újra kell szoknom az ízedet.
-Talán legközelebb...
Hozzászólások (0)