A szolgálólány VII.

- Drágám, a mai beavatásod utolsó része következik. Ezt a széket már ismered. - mosolyogja el magát Dóra. - A klinikán a némileg fapadosabb verziójában már ültél.

- Most borotváltok le?

- Iggen, és már alig várom, hogy elkezdjük! - mosolyogja el magát Márk. 

- Szeretnék teljesen csupasz lenni, szeretném megélni, hogy...

- Pontosan tudod, hogy ez nem kívánságműsor! Néhány hete a klinikán még azt mondtam, hogy azonnal, és ...de ma annyira jó érzés volt játszani ezzel a bozonttal, hogy én nem ragaszkodom a teljes szőrtelenítéshez! Márk, mit szólsz hozzá? 

- Olyan engedelmes volt eddig! Én most azt mondom, hogy váltsuk valóra a vágyát! Számára ez egy olyan új élmény lesz, amiben szeretnék vele osztozi! Szeretném látni az arcát, amikor a tükörben megnézi, amikor megérinti, amikor...

- Akkor foglalj helyet minálunk - mosolyogja el magát Dóra. - ... de várj csak! Előtte kérlek vedd ki a fenekemből ezt a kis huncutságot! Ezt is meg kell tanulnod!

Enikő meglepetten néz Dórára. Elsőre nem tudja hogy kezdjen bele, tanácstalanul pillant a felhúzott köppeny takarásából kivillanó, a vizsgálószéken megtámaszkodó Dóra pucsító popsijára, majd Márkra. 

Márk megérzi a pillantban megjelenő minden rezdülést, és mosolyogva odalép a tanácstalan bizonytalanság felé sodródó szolgálólányukhoz. 

- Nem olyan bonyolult ez! - mosolyogja el magát. - Figyelj!

Márk kezébe veszi a pumpát, majd kiengedve a plugból a levegőt, egy mozdulattal kihúzza a sikosítótól fénylő fekete plugot.

- Ennyi, látod? Na most told vissza! 

Dóra meglepetten pillant hátra, mert erre a nem volt felkészülve.

- Lehetett volna egy kicsit finomabban is!

- Maradj kérlek, és told jobban ki a popsid! Meg kell tanulnia ezt is!

- Biztos ez a legmegfelelőbb pillanat erre?

- Azt hiszem igen! - emeli fel Márk picit a hangját. - Tehát érintsd oda, és... persze ha ellenkezik, rá is sózhatsz párat a fenekére! Szereti, és csak azért ellenkezik, mert nem akarja bevallani, hogy a mazó énje vágyik egy kicsit a fájdalomra.

Enikő figyelmesen hallgatja végig Márkot. A tanácstalan meglepettség érzete már a feledés homályába veszett! Nagyon tetszik neki az amit Márk mond, és persze mutat. Észveszejtő vágy gerjed fel benne, hogy ezt ő is megélje, bár tisztában van vele, hogy ez ma nem fog beteljesülni.

- Ismételten bemutatom a szadista férjemet - pillant hátra Dóra. - Pontosan tudja, hogy ez már kurvára feszít, és már az éppen elviselhető határát súrolja, de még mindig ott van a fejében a vágy arra, hogy...

- Nem is foglalkozz vele, csak feleslegesen hisztizik! Imádja, sőt... - és Márk benyúl a köpenye zsebébe és kihúz belőle egy csomag kesztyűt. - Ezt vedd fel!

Enikő kicsit ügyetlenül kicsomagolja a párosával csomagolt kesztyűt és felveszi a kezére. Eközben Dóra már izeg-mozog, és az ajkai közül már hangsúlyosan elnyúló hosszú cseppben a combja felé tart a gyönyörének varázslatos illatú nedűje.

- Vezesd be lassan egy ujjadat a puncijába... sikosító már nem kell, mint látod. - mosolyogja el magát Márk, miközben Enikő arcának vonásait vigyeli. 

Őrülten sexynek látja ahogy figyel, ahogy teljesen átszellemülten, csillogó szempárral sodródik a történésekkel. Márk nem bírja ki... meg kell, hogy érintse a nőt. Gyengéden megfogja a kezét, és...

- Hú ez nagyon nagy!

- Látod, mondtam én, hogy szadista! Nyomja mindenemet!

Márk röpke prezentációjának következő eleme, hogy lassan elkezdi kiengedni a levegőt a plugból. 

Enikő megbabonázva, a történtek hatása alatt követi figyelemmel az érzések változását. Az összezsugorodott plug hagyta rövidke űr érzetének orvoslására, a második ujját is bevezeti Dóra puncijába. Sosem érzett új érzések, felfedezések ezek a számára. Figyelme annyira erre az új élményre összpontosul, hogy észre sem veszi Márk elcsendesülését, háttérbe húzódását, és a rászegeződő figyelmét. Dóra lágy, ringó, hullámzó mozgásba kezdő popsija, és teste, szaporodó lélegzete, apró, mélyről feltörő, a gyönyör felé haladó útját szegélyező hangjai sem terelik el a figyelmét. Ösztönösen érint, hajol oda Dóra popsijához, puszil bele...

Dóra kis terpeszben, fenekével a vizsgálószéknek támaszkodva, a miszlikre marcangolt zöld, egyszerhasználatos higiéniai lepedőt a popsija alá gyűrve, fejét a mellette álló Márk vállára hajtva, az orgazmsa után még percekkel is csak csillogó szemekkel néz Enikőre.

- Most hogy teljesen kicsináltál... annak ellenére, hogy erre nem is adtunk utasítást, sőt az első alkalommal ezt... akár egy kiadós fenekelés is jöhetne, de... köszönöm, csodálatos vagy Enikő! imádom a bátorságod, az ösztönösséged, és mostantól nagyon nehezen hiszem el, hogy még sosem voltál nővel! 

- Pedig...

- Sssss! Nem kértem, hogy reagálj! - vált hangsúlyt Dóra. - Mivel ez a rendetlenség a te jóvoltodból alakult ki, kapsz 5 percet, hogy helyreállítsd a rendet, és beleülj a székbe!

- Ne gondold túl - mosolyodik el Márk! - Ott van a fejtámasz mögött a papírtekercs, csak le kell húzni az új adagot ...és kész!

Enikő követve Márk instrukcióit, néhány pillanat alatt elvégzi a feladatot, és olyan otthonos gyorsasággal ül bele a vizsgálószékbe, mintha világ életében ez lett volna az olvasó, vagy tévénéző fotele.

- Mivel tanulunk téged, ma még van lehetőséged ...tehát szeretnéd, ha kikötöznénk, a kezeidet, és a lábaidat, vagy ezt az élményt, a holnapi utolsó beavatási "szertartásod" alatt szeretnéd megélni? - lép oda Márk Enikő fejéhez.

- Még holnap is lesz egy beavatási szertartásom? - pillant fel rá Enikő.

- Ezt Dóra intézte neked, de ne szaladjunk ennyire előre!

- Már most imádom ezeket a beavatásokat! ...és ha választanom lehet, akkor... mh, nem is tudom... Hogy kötöznétek ki? Sosem voltam még ilyen helyzetben.

- Imádod? Ezt jó hallani! Márk, kérlek varázsold át a szépséget ággyá, és úgy állítsd be, hogy egy picit a páciensem feje lejjebb legyen mint a csípője! Nem sokkal, csak éppen!

Márk a vezérlőpanelen beállítja a kívánt pozíciót, a kartámaszokat kihajtja...

- Kincsem, mennyire kötözzük ki ezt a csodálatos nőt?

Dóra odalép Enikőhöz. Orvosi köpenyének felső néhány gombját lassan kigombolja, majd ráteszi a kezeit Enikő térdkalácsaira, és mélyen a szemébe néz. Miközben a nők egymás tekintetébe olvadnak, Dóra kezei lassú körkörös simogató mozgásba kezdenek, majd ugyanebben a ritmusban elindulnak a combok irányába. Az érintések a combközépen megállnak. Dóra lassan leguggol, és beleillatozik a dús, szőrös bozont által elfedett punciba, majd továbbhaladva megpuszilja Enikő hasán található műtéti heget... majd még egy puszit nyom rá, és még egyet... és a heg minen milliméterét végigszeretgeti. Pár piilanat elteltével a köpenye alól kivillanó ágaskodó mellbimbói, már az újdonsült páciensének kőkemény mellbimbóival randevúznak. 

- Nem érinthetsz meg! ...most én játszom veled! ...viselkedj kérlek! - néz fel szigorú, de a pillanatok múlásával egyre lágyuló, mosolyba torkolló tekintettel Dóra.

Enikő tekintetében a rémület, és félelem legapróbb szikrája sem fedezhető fel. Élvezi a helyzetet, élvezi a játékot, tetszik neki, ahogy Dóra ajkai a pillantok múlásával egyre közelebb és közelebb kerülnek az ajkaihoz. Szemeit nem meri, vagy akarja(?) lehunyni. Várja a pillanatot, hogy megérezze Dóra finoman puha, bódítóan ízes ajkainak az érintését. Annyira vágyik erre az érzésre, hogy legbelül óráknak tűnik, az a néhány szemvillanásnyi idő, mely elhozzá számára a beteljesülés ezen apró gyümölcsét.

- Én teljesen... mozdulatlanságig! - néz fel Dóra, az apró csók elcsattanása után. 

Felegyenesedve, köpenyét megigazítva, és visszagombolva, kezeit a térdkalácsra visszhelyezve, mélyen Enikő szemébe nézve folytatja a gondolatát.

- Karok, lábak, has... nem akarom megsebezni ezt a gyönyörű puncit egy valamilyen zsigeri mozdulat miatt. Enikő, te ebbe beleegyezel?

- Ha így látod jónak, akkor igen. Ha kényelmetlen jelezhetem?

Miközben Márk a puha plüss belső borításó szíjakkal foglalatoskodik, Dóra lemegy a földszintre. Amire visszatér Enikő már mozdulni sem tud.

- Ezt lent hagytad drágám! Ezért még később... 

Enikő a pozícióból adódóan, csak a fejét tudja megemelni. Dóra kezében ott van a kis bársony tasak, a számára is rejtélyes tartalmával. Megszólalni nem akar, ám legbelül... annyi új impulzus érte már ezen az estén, hogy teljesen elfelejtette, hogy Márk jelenlétében még meg kell valamit néznie. 

Miközben Dórát figyeli, jóleső borzongás fut át a testén. Márk finoman gyengéd érintése, ahogy megérinti, megfogja a karját, megemeli... Annyi fele szeretne egyszerre figyelni, annyi minden történik körülötte, vele... Az események hömpölygő áradatában látszólag felgyorsul az idő múlása. Az egyik pillantban még nem tudja merre, s kire nézzen, a másik pillantban már ismét ül a vizsgálószékben, a kezében tükörrel, és saját magát nézegeti. 

- Nagyon szép vagy! - mosolyodik el Dóra. - Mint egy hamvas kis barack, pihe-puha, selymes... gyönyörű, szabályos, huncutul...

- Ha úgy folytatod, hogy szűzies ...én biztos, hogy elpirulok! - neveti el magát Enikő.

- Szűzies... igen, ez jó szó! 

- Én nem látom, hogy nagyon elpirultál volna - érkezik vissza Márk három nagy fürdőlepedővel a kezében.

- Ezennel időlegesen felfüggesztjük a játékot! - komolyodik el egy picit Dóra. - Nem akarom, hogy sok legyen elsőre.

- Arra gondoltunk Dórával, hogy most beülünk egy kicsit a pezsgőfürdőbe lazítani, beszélgetni, kicsit lecsillapodni, s majd meglátjuk mi lesz belőle.

- Jó szívesen! Örülök! ...de - komolyodik el Enikő - tehát szeretnék valamit mondani, kérni!

Dóra és Márk kiváncsi meglepettséggel pillantanak össze.

- Tehát Márk... nagyon finom az érintésed, nagyon jó amikor megérintesz! A popsis játékodra sokáig fogok még emlékezni, annyira jó volt... mert Dóra is jelen volt. ...de még nem tudok annyira belelazulni abba amit csak te adsz nekem. Nekem hozzád még több idő kell, nem gond? Lehet, hogy holnap már máshogy fogom érezni. Megeshet, hogy magamtól foglak megérinteni, ha szabad... - néz Enikő kérdőn Dórára.

- Dehogy! Ne viccelj! Ez természetes! Azt hiszem értem miről beszélsz! Egyszerűbben tudsz hozzám kapcsolódni, és megláttad egy új énedet, melynek megélése, kiteljesedése, újdonsága most felülírja a legszuperebb férfi iránti vágyat is! Hidd el részleteiben ez nekem is újdonság, amit megélek veled! Szerintem Márk nevében is mondom, hogy ez teljesen rendben van! Ha úgy érzed, nyugodtan közeledj hozzá, nyomd hozzá a popsidat, vagy amit és ahogy akarsz! Tudom nem ezt mondtam néhány órája, de azóta sok dolog történt bennem is! 

Enikő amilyen nehezen kezdett bele a mondandójába, amilyen látható aggodalommal fogalmazta meg a lelkében összeálló érzéseket, olyan gyorsan könnyebbült meg, és mosolyodik el.

- Tudjátok egész nap figyelem magam, és ez akkora meglepetés, hiszen azt gondoltam, hogy ez pontosan fordítva lesz! 

- Ne agyald túl, erre hangsúlyosan kérünk - néz Márk a bólogató Dórára. 

- Bármilyen gondolat, kétség, vagy az ég tudja mi van benned, csak úgy tudunk felszabadultan benne lenni a játékban, ha mindent kibeszélünk! Köszönöm, hogy ezt elmondtad! Nagyon jó figyelni rád, már most imádom azt a nyitottságot, amit elhoztál nekünk! Nem is gondoltuk Márkkal, hogy ennyire... 

- Köszönöm! Megnézhetem mi van abban a bársony szépségben? - Vált egy szempillantás alatt témát Enikő.

- Én mára bezártam a játszóház ajtaját, de ha szeretnéd, legyen, de ebben nem jöhetsz be a pezsgőfürdőbe!

Dóra megfogja Enikő kezét és... 

- Te most maradj Drágám. Ehhez te nem kellessz, majd ha visszajövünk, gyönyörködhetsz tovább... bennünk! 

Folyt.köv...