Megtörés (12)

     Egy nap pihenőt kapott András és Juli, de a meztelen kirándulás után két nappal már jött András harmadik feladata: a fájdalomtűrésének tesztelése. András engedelmes, de elég feszült volt, amikor megérkeztek. Nem tudom, hogy ez már az elkezdődött megtörésének köszönhető-e, vagy szimplán csak fél, hogy mi fog vele történni. Azt hiszem, inkább az utóbbi lehet, mégiscsak egy alapos kínzásra készülhetett. Ennek ellenére, vagy épp emiatt, nagyon kezesen viselkedett. Amint belépett, el is kezdett vetkőzni, a ruháit szépen összehajtva, majd meztelenül, térdelve, tarkóra tett kézzel várta, hogy hozzászóljak. Tökéletesre szőrtelenítette a testét. 

     - Nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy ha mindent megteszel, akkor kisebb lesz a mai szenvedésed - mondtam neki nevetve. - Gyere, mássz ide, már előkészítettem a helyedet. Mennyire félsz? Készen állsz?

     - Nem félek, Uram, készenállok - mondta nem annyira őszintén.

     Az étkezőasztal lapját törölközőkkel takartam le, a lábaihoz és a lapjához meg szemben a radiátorhoz köteleket és bilincseket rögzítettem, amikkel le lehet kötözni Andrást a veréshez, hogy a lehető legkevesebbet tudjon mozogni.

     - Hajolj rá! Juli, te pedig menj be a hálószobába, és hozd ki a dobozt, amiben a kínzóeszközök vannak! - utasítottam a menyasszonyát, aki gyorsan át is hozta a dobozt. - Most pedig kezd el szorosan odakötözni András lábait az asztal lábaihoz, a derekát kösd le az asztallaphoz, a kezeit pedig a másik feléről átnyúló kötelekhez bilincseld!

     Miután Juli végzett, megnéztem, hogy alaposan rögzítette-e a vőlegényét. Jó munkát végzett, csak azon a kötélen kellett szorítanom, ami az asztallaphoz tartotta a testét.

     - Juli, tiéd a bemelegítés. Mivel kínzásról van szó, nem törekszünk a fokozatosságra, egyből a pálcával üsd. Csak azért mondom bemelegítésnek, mert tőlem biztosan nagyobbakat fog kapni. Vedd elő a lovaglópálcát, és fenekeld el Andrást!

     Juli a kezébe vette, és nézegette a pálcát, de hezitált az ütés előtt.

     - Fenekelt már téged meg András?

     - Igen, Uram - válaszolta Juli.

     - Akkor most add neki vissza, gyerünk! Üsd meg, mert te is kapni fogsz!

     Juli ütött, nem kicsit, de messze nem erősen.

     - Ennél nagyobbakat kell ütnöd, egy hangot sem hallottam Andrástól.

     Juli második ütésének már a suhogása is jó volt, és András is felnyögött. Még hagytam néhányat Julinak, közben persze biztattam, hogy egyre és egyre nagyobbakat üssön, de ezt még tényleg csak bemelegítésnek szántam. 10-15 ütés után leállítottam, és elvettem tőle a lovaglópálcát.

     - Na, akkor most én jövök. András 25-öt kapsz ebben a körben, számolod mindegyik ütést!

     Elkezdtem ütni, már az első is jóval erősebb volt, mint Julié. András felnyögött, kimondta, hogy egy, majd pár másodperc múlva megjelent a piros csík a fenekén. Ütöttem másodjára is, jól meglendítve a pálcát, elég erősen, megint felnyögött és mondta a következő számot. Nagyjából egyenletesen ütve jutottunk el a 25 piros csíkig, egyre nagyobb nyögésekkel, kiáltásokkal, nehezebb jövő számokkal. A korábbi csíkok közben pedig egyre sötétebb színűre váltottak.

     A következő kínzása ugyanebben a pozícióban következett, ugyanezzel az eszközzel. Ehhez eloldoztam az egyik bokáját, és a fentebb, a combját rögzítő kötélhez kötöttem. A talpa következett, 20-20 talpverés. De előbb Julit kértem, hogy nlhányat üssön rá. Már ebből látszott, hogy ezt kevésbé viseli jól András, Juli ütéseitől is rángatózott és nyögött. Az enyémeket ugyanúgy számolnia kellett volna, de a nyolcadik után már annyira kiabált, hogy Julit utasítottam, hogy vegye ki a cipőjéből a zoknijait, és tömje a szájába. A két vastag Nike zokni elég jól felfogta a hang nagy részét, de így is jól hallani lehetett a szenvedését. A 20. után a másik lábán ugyanezt megismételtem.

folyt.köv.