Esetünk a fiatal sráccal (2)

A kilövellések után leparancsoltuk az ágyról, be a fürdőszobába, ahol be kellett kuporognia a zuhanytálcába és már kapta is az aranysugarainkat, persze vigyázva, irányítva, hogy a nyakán felül, a szájába, vagy fejére ne jusson abból. Utána még mi be is szappanoztuk, majd elkentük a szappant mindenhol a testén és közben persze hol itt. hol ott csipkedtük meg, húzkodtuk meg ezt, meg azt rajta, amit élvezett. Végül azt is megengedtük, hogy lezuhanyozhasson meleg vízzel.

Mikor visszatért már szárazra törülve magát a szobába, újra az ágyra kellett feküdnie háton, kapott a farkára és a golyóira egy speciális farok- és heresatut, amit persze óvatosan ugyan, de megfelelően meg is húztunk, így a műanyag lapok kellően összeszorították a golyóit. Volt is egy ideig újra sziszegés, testrángatás részéről.

Mikor megszokta, akkor jött a büntetés azért, mert nem válaszolt a többszöri kérdésemre sem. Ez abból állt, hogy így a farok- és heresatukkal felszerelve talpra állítottuk és az ajtófélfában lévő kampókhoz X alakban kikötöttük, majd a két oldalára állva és kezeinkbe egy-egy bőr korbácsot fogva, alaposan megdolgoztuk a teste minden porcikáját, persze kapott a farka és a heréi is. Mikor már szépen pirosodott, volt hol vörösödött is és felmelegedett a bőre a csapásoktól, jöhetett a következő fokozat: a vízspriccelés. Ami persze nem csak hideg víz volt, mert volt benne egy kevés ételecet is, ami azt okozta, hogy ahol volt kisebb hámsérülés a testén, ott csípett. Nem kicsit, de nagyon. Újra sziszegés, vonaglás, testrángatás lett az eredménye. És még a neheze hátra volt.

Leoldoztuk a kampókról és egy kiterített nylonra lefektettük háttal a parkettára és jöhetett a gyertyázás. Az volt csak az élvezet. Neki is, meg nekünk is. (Ő nem tudta, de nem normál, hanem alacsonyabb olvadáspontú spéci gyertyákat használtunk erre és színeseket ráadásul. Így szép vizuális élvezetben is lett részünk, mire végeztünk.

És akkor jött a java: a leverés. Kár, hogy nem volt szőrös, mert így nem tapadt annyira a megszáradt sztearin a bőrébe, szőrébe, de így is lett „táncolás, vonaglás” no meg persze szitkozódás. De ez volt a büntetés értelme és célja.

(közben persze a barátom az előszobában hagyott cuccai között megtalálta az iratait, így tudtuk, hogy elmúlt már tizennyolc éves!)

Már csak pár dolog volt hátra, amivel még szolgáltunk most mi, az ő számára: Ez csiklandozásból, csipeszelésből, némi cbt alkalmazásból állt és a végére megint hasra fektettük a szőnyegen, majd gúzsba kötöttük úgy. hogy a karjait, csuklóit a bokáival kötöttük össze, így teste ívben meghajlott és a hasán hintázott, lassan.

Ez több okból is szerencsés volt:

1. egyrészt módot adott neki arra, hogy még gyakorolja a farok szopást, de
2. másrészt közben tudott válaszolni is a kérdéseinkre, hogy mi tetszett és mi nem a mai programból,
3. harmadrészt meg elmondhatta a vágyát, hogy akar-e még újra jönni, vagy ez elég volt neki egy életre. (Nem volt elég, mert még kétszer jött.)  

(vége)