Esetünk a fiatal sráccal (1)

Ránk, pontosabban reám írt a prixie-n egy fiatal srác, hogy tetszik neki a nickem és szeretne velem megismerkedni, eljönni szolgálni engem. Még hozzátette, hogy az idősebb, domináns urakra bukik, és azt szereti, ha keményen bánnak vele, szinte nem is veszik emberszámba és kéri, hogy saját élvezetemre használjam őt és mindenét.

Visszaírtam, hogy ennek semmi akadálya, jöhet, de tudnia kell, hogy nem egyedül leszek, hanem ketten fogadjuk, mind a ketten domok, mesterek vagyunk, és ha mond tabukat, azt betartjuk, de ha nem, akkor tesszük, amire vágyunk, szeretnénk őt.

Meg is beszéltük és az adott időben ott állt a kapuban, felcsöngetett, majd beengedtük és feljött. A barátom ment ki elé a rácshoz, engedte be – és utólag mesélte el nekem – már a kis folyosón elé akart térdelni, kezet csókolni stb, de persze nem engedte, hanem előre engedve, beküldte hozzám, az előszobába.

Mikor a fiatal srác belépett a bejárati ajtón, nagyon fiatalnak látszott, kicsit össze is húztam a szemöldökömet és már éppen meg is akartam kérdezni a korát, mikor elém vetette magát, letérdelve és elkapta a kezeimet, megcsókolta, majd teljesen előre görnyedve, a lábaimat is megcsókolta és végül még térdelve, de felegyenesedve a nadrágomhoz nyomta az arcát és – talán érezte is – a keményedő farkamat, azt csókolta meg.

(Láttam, hogy a barátom is belép és maga mögött bezárta az ajtót.)

Mire ezt hallva, a fiatal srác megpördült a térdein és már a barátomnál ismételte meg a rabszolga köszöntését, amivel korábban engem köszöntött.

Kicsit csodálkoztunk ezen a gyors és parancs nélküli üdvözlésen, de ez azt mutatta, hogy nem először van ilyen helyzetben és tudja mi egy szolga dolga belépéskor. S ez folytatódott azzal, hogy felpattanva pár pillanat alatt szinte ledobálta, lerángatta magáról a rajta lévő gönceit, beleértve a falatnyi alsóját is, és már négykézlábon el is indult előttünk be a szobába, annak is a közepére, ahol megállt, bevárt bennünket, de görnyedten, homlokát a szőnyegre szorítva, puccsítva a testét, már nem ránk felnézve, várt minket. (Nagyon élveztem nézni, ahogyan előttem ment be négykézlábon a szobába, mert élvezetes volt nézni a fokhagymagerezd cipóit mozogva, rajtuk az izmai játékát, no meg az sem volt semmi, hogy kicsit, de szőrös volt ott.

Élvezetes látvány volt ott a szoba közepén. Körbe is jártam, egyet-egyet rácsapva az égnek álló domború, feszes, de nem eléggé szőrös zsemléire, végig húztam a körmeimet az oldalán, hogy megbizonyosodjak arról, hogy csikis-e, de nem volt, mert nem mozdult meg erre sem. Még a csupasz talpain is végighúztam a körmeimet, de ott sem tapasztaltam reakciót erre.

A barátom közben kézbe vett egy tűs kereket és azt húzta végig a gerincén, majd be a vágatába jutva is, és tovább le a lábain, combján, vádliján és végén ő is a talpaihoz ért, de különösebb reakciók nélkül.

Én most kérdeztem meg, mit már korábban az előtérben akartam: az életkorát. Erre nem válaszolt, hanem helyette felpattant a szőnyegről, megállt előttem magát kihúzva és nézett lefele a teste közepére. Volt mit nézni ott!

Némi kis szőr között előre meredt egy dárda, eléggé hosszú, de vastag is, melynek végéről hátrahúzódott a bőr, fedetlenül hagyva a makkot és annak végén már megjelent egy csepp elő váladék is. Ott csillogott az a farka végén.

A srác ott puccsított előttünk a szoba közepén, majd lassan rám nézett, megkérdezte:

1. Uram! Kérdezett valamit az előbb? – szólt szemtelenül, majd hozzátette: - Ez a látvány sem győzi meg, Önt?
2. Méretes és lenyűgöző, nem mondom, de azért nem válasz a kérdésemre. – nyomatékosítottam. – Tudod, ha kiskorúval tesszük, még ha az bele is egyezik, akkor is tilos, minket ezért megbüntethetnek. – oktattam ki.

A fiatal srác nem szólt semmit, csak előre lépett, megfogta oldalt a sportnadrágomat és egy mozdulattal lehúzta a bokáimig, majd felegyenesedve hátat fordított nekem, és tett több hirtelen mozdulatot: Hátranyúlt és megkapva a markába a merev farkamat, odairányította a bejáratához, majd rátolta magát arra, ami belécsúszott egy pillanat alatt. Majd lassan mozogni kezdett előre-hátra és élvezte, ahogyan a farkam járt benne. Hátranyúlva fogta a csípőcsontjaimat, hogy ne tudjak kimozdulni belőle.

(Barátom mesélte később, hogy kivirult a képe, elmosolyodott ez alatt. Élvezte. Nem kicsit, de nagyon!)

Én meg próbáltam kihúzódni belőle, mert.

1. Ez így tilos, ha mégis kiskorú még.
2. No meg nincs is rajtam gumi.
3. Arról nem is beszélve, hogy ki itt a dom, a mester? Ő, vagy én?

Végre sikerült kihúzódnom belőle és rászóltam:

1. Ezt meg ne próbáld még egyszer megtenni! Itt még én vagyok a dom, a mester és az történik, amit én akarok! Capiso?
2. Igenis, Uram! Természetesen. – felelte halkan, meghunyászkodva.
3. No, azért! És most végre felelj már arra a kibaszott kérdésemre! – szólítottam fel.

Ő nem felelt, csak összeszorította a száját, konokul, mereven.

Néztük egymást.

Szemeztünk.

Egy idő után már az volt, ki bírja tovább, így?

Én adtam fel, mert konokul hallgatott és nem válaszolt arra az egyszerű kérdésemre. Nem, nem!

Így hát elé léptem, megfogva a karjainál megfordítottam, rádöntöttem a közeli ágyra, ahova előbb hasra esett, de már ott is voltam és egyszerre fordítottam hátra és egyben meg is a testét, hogy a feje már újra felém legyen, lelógva az ágyról. Közben intettem a barátomnak, aki már megmerevedett mindezeket látva, gumit húzott és felmenve az ágyra úgy helyezkedett, hogy a fiatal srác lábait a vállaira emelte és így bele tudott csúszni és kiköltötte a bejáratát is. A srác így már két irányból is ki lett töltve és kapta a mozgalmas, erős dugásokat. Láthatóan már élvezte is, hiszen már nem fuldoklott, hanem inkább békésen mosolygott és élvezte a helyzetet.

Hamarosan a barátom már a csúcsra jutott benne és belelőtte a gumiba a magjait, míg én óvatosabban kihúztam a szájából a merev farkamat és a mellkasára lövelltem a saját magjaimat.

(folyt. köv.)