Kéjes láncok
Kezemben bilincs, tied a vágy,
Térdre hullsz, nem kell, hogy kérj szavát.
Szemedben tűz, de csendben maradsz,
Csak az én szavam, mi utat mutat.
Nyakadon póráz, hű szolgám vagy,
Hozzám tartozol, test és akarat.
Kéred a kínt, és kéred a szót,
Fájjon, uraljon, törjön a jót.
Csók helyett ujjnyom, vöröslő nyak,
Szégyened édes, és megalázhat.
Akarod, vágyod, minden tiéd,
De csak akkor, ha én is így vélem még.
Én adok engedélyt lélegezni,
Én döntöm el, mennyire fog fájni
Nem lehetsz másé, csak az enyém,
S te boldogan hordod a béklyóm rég.
Hozzászólások (0)