Dolgos hétköznapok 2/2. rész

Dolgos hétköznapok 2/2. rész

A pálcás kúpolás ismerős volt számomra is, amikor berzenkedtem a kúpolás ellen, magam is átestem hasonló nevelésen. Egy teremben sétálgattam ehhez, két férfi követett. A doktor parancsára időnként előrehajoltam, és széthúztam magamnak a seggemet, mire ő hideg kúpot illesztett fenéklyukamba, majd könyörtelenül mélyre nyomta. Minden egyes kúpot meg kellett köszönnöm. Felemelkedtem, megvártam, míg kihúzza ujját, és ezúttal a másik férfi következett. Állva, kissé előrehajolva, térdemre támaszkodva, bokafogással, az általa parancsolt pózban vártam meg, míg a pálcával ügyesen megkínál. Ettől feljajdultam, és ugrottam egyet, két kézzel kapva seggemhez. Majd a séta folytatódott tovább, egészen addig, míg a doktor utasítására újabb kúpot kellett befogadnom fenéklyukam mélyére. Minden alkalommal alaposan megnyomott, nem ismert kíméletet. A séta addig tartott, míg úgy ítélték meg, hogy megtanultam a leckét. Addigra tizennégy kúpot nyeltem féltett fenéknyílásomba, és ugyanennyi alkalommal vágott alám a pálca, hogy megjegyezzem a tanultakat. Igen peckesen hagytam el emiatt a termet, miután megköszöntem mindkettőjüknek a tanítást. Szorítanom kellett a záróizmaimat, nehogy kicsússzanak a kúpjaim, és két kezemet a seggemre simítottam kétfelől, miközben elismételtem, hogy remélem, alaposan megtanítottak a helyes viselkedésre.

Idáig jutottam gondolataimban, amikor felemlékeztem, hogy az injekciót itthon kellett betanulnom, mert a titkos hely népszerűsége folytán minden helyiség foglalt volt aznap délután. Telefonos utasításra otthon maradtam, és vártam. A doktor és a pribék kora délután nem okozott feltűnést, ahogy a néptelen utcán kiszálltak az autóból.

Hellyel, kávéval és whiskyvel is kínáltam őket zavaromban, de utóbbit nem fogadták el, csak miután végeztek. Amikor szembesültem vele, hogy a hűtőtáska a számomra előkészített, töltött fecskendőket tartalmazza, szám szerint huszonkettőt, kesernyésen sóhajtottam, majd megjegyeztem, hogy régebben már kaptam injekciót, kétszer is, mielőtt itt kezdtem dolgozni, ezért nem tartanám szükségesnek, hogy betanítsanak erre. De utasításuk másképp szólt, mindenképpen teljesíteniük kellett, mert ők ezért kapták a bért. Így lezuhanyoztam, és elkezdhettük a betanításomat. Először hasmánt kellett szúratnom a lyukamat, ez ment a legkönnyebben, csak lazítani kellett a záróizmokat, és a döfés pillanatában kínosan nyögtem. Ki is nevettek érte, hiszen ez nem fáj, csak nyom és feszít, ahogy az injekciónak kell.

Bár egyetértettem velük, a következő farszuritól is nyögtem, de ez már jobb hang volt, illett a szituációhoz. Elvégre jeleznem kellett, hogy megkaptam. Ezután már jobban ment a lazítás, beszélgettünk, míg belém fecskendezte a folyadékot. Pihenőt engedélyeztek, felkeltem, megbeszéltük a tapasztalatokat, és visszahasaltam. A harmadik injekció kicsalt egy hangot a lyukamból, fel is emelkedtem, és még nyögni is elfelejtettem szégyenemben. De a doktor visszaparancsolt, így égő füllel hasaltam vissza, és bocsánatot kértem, amiért nem tudtam uralkodni magamon. A másik férfi erre közbeszólt, hogy nála is előfordul, amikor botoz egy férfit, hogy kicsalja a hangot a lyukból, ez szinte természetes. Én mégis szégyenkeztem. Az ötödiknél mélyet sóhajtottam, és megjegyeztem, hogy már nem vagyok szomjas. Ekkor kezdett feszíteni a belém pumpált folyadék. A doktor gondosan megitatott, majd utasított, hogy toljam ki a fenekem. Kihúzta a tűt belőlem, és akkor értettem meg, miért kellett pucsítanom, amikor a bot keményen csattant a seggemen.

A doktor annyit mondott, hogy ezt megérdemeltem, és ezután bizonyára jobban fogok viselkedni. Felkelhettem, és ráztam a lábam, hátha úgy elmúlik a kényelmetlen érzés a lyukamból, a botütés fájdalma mindenesetre enyhült.

A doktor folytatta a tanításomat. Ezúttal az ágyra térdeltetett, és a falhoz kellett hajolnom. Miközben előkészítette a fecskendőt, arról beszélt, hogy ebben a pózban kedveli a legtöbb férfi, ha megszúrják, majd határozott mozdulattal megszúrt. Feljajdultam, és valami olyat feleltem, hogy nekem nem lesz a kedvencem ez a póz, és kínosan nyögdeltem, míg belém fecskendezte a folyadékot. Nem is csodálkozhattam, amikor újabb botütéssel fizetett szemtelenségemért.

Valóban nem kedveltem ezt a pózt, de be kellett ismernem, hogy egy fenéklyuk remekül szúrható így, de rendkívül megalázó így beleülni a fecskendőbe. Megitatott a folyadékkal, ami egyre jobban feszített. Meg is jegyeztem, hogy kimennék a wc-re, de ennek ára volt. Duzzogva hasaltam végig az ágyon, és öt kiadós botütés után kimehettem.

Azután folytatódott a tanításom. A doktor igen gondosan jelölte ki a következő pózt, hasmánt kellett az asztalra dőlnöm, kitolt és ellazított fenékkel. Sőt, ebben a pózban kellett először széthúznom magamnak a seggemet. Megtettem, mégis váratlanul ért, ahogy hirtelen megszúrt, szinte csak már a tartály nyomását éreztem a fenéklyukamon, meglepetésemben el is engedtem a fenekemet. Kínlódva nyögdécseltem, mire a doktor, aki gondosan megitatott, megjegyezte, hogy inkább mélyeket sóhajtsak, mert ezzel segítem a folyadék útját.

Még kettőt kaptam ebben a pózban, és a végére egészen megkedveltem. Tán még jobban szúrható volt így a lyukam, mint hasalva, ahogy a doktor meg is jegyezte. Büszkén hallgattam dicséretét.

Újra a bot vette át a szerepet, és miközben kapaszkodtam az asztal másik szélébe, többször is felemelkedtem, miközben kinyögtem magam az ütéstől. Kérdésükre bevallottam, hogy ebben a pózban nem kényelmes számomra csapatni a seggem, majd siettem a wc-re.

A neheze azonban csak most következett. Meg kellett tanítaniuk, előrehajolva befogadni a tűt. Nem és nem akaródzott, végül újabb botütésekkel vettek rá, ezekkel jól megugráltattak. Gúnyolódtak is, hogy ekkora a fenekem, és mégis ilyen nehezen veszem fel a botot. Szabadkoztam, arra hivatkozva, hogy akkor is tiszteltem a botot, amikor kisebb volt a seggem, és ugyanúgy megugrándoztatott, ha megkínáltak vele. Nevettek, majd a doktor újabb fecskendőt vett a kezébe.

A botozónak kellett segíteni, hogy lefogjon, miközben a bokáimat markoltam, és a doktor többszöri utasítására sikerült csak ellazítanom a záróizmaimat. A szúrástól ismét fingottam, ennek ellenére a doktor rendesen megszúrt, majd megvárta, míg megnyugszom, és komótosan belém pumpálta a folyadékot. Ekkor már alig ráztam a seggem.

Másodszorra már nem kellett lefogni. Lépkedtem párat a szobában, miközben két kézzel összeszorítottam fenekemet, majd elszánva magamat, újra lehajoltam, széthúztam magamnak, és otthagytam a kezeimet. A doktor meglepődött, de nem tétovázott. Odalépett, majd határozottan lyukamba döfött. Kínosan nyögdeltem, igyekeztem tartani, hogy könnyebben szúrhasson meg. Annyira elégedett volt velem, hogy ismét megdicsért, majd ebben a pózban még egyszer meginjekciózott. Magam is elégedett voltam, hiszen kimért, férfias nyögéssel fogadtam be a fecskendőt, és vártam, hogy megitasson. Amikor ez is kész volt, felemelkedtem, és két kézzel összenyomva fenekemet, megdicsértem technikáját.

Valami olyasmit felelt, hogy szerinte is remek döfés volt, és férfiasan fogadtam, illendően nyögtem a fecskendőnek, nem is hitte, hogy eljutunk eddig.

Meg is lett az eredménye annak, hogy ilyen jól megtanítottak. A következő injekciókra már a saját döntésem szerinti pózt vettem fel, mondanom sem kell, hogy megint a hasonfekve kapott farszuri esett a legjobban, ettől csettintettem is a nyelvemmel, kifejezve, hogy ízlik.

Jutalmul még egy pózt tanulhattam. Ehhez az asztalra kellett hanyatt dőlnöm, felhúzott és széttárt lábaim biztosították, hogy jól látható legyen a fenéklyukam. A térdhajlatomba kapaszkodtam, és kisvártatva megéreztem a jól ismert szúrást. Kiadósat nyögtem, majd elnézést kértem viselkedésemért, a továbbiakban mély sóhajokkal igyekeztem segíteni a doktor munkáját, de már elkéstem.

Miután belém fecskendezte az utolsó injekciós tű tartalmát, és kihúzta a tűt, utasított, hogy hasaljak tovább, majd a lábaimra ült. A másik férfi arcom elé tartotta a botot, és közölte, hogy huszonöt kiadós botütésben részesít, hogy a lecke tartós maradjon.

Alaposan megnyögdeltetett a bottal, ahogy újra és újra seggbe kínált vele, közben arra gondoltam, hogy alaposan meg leszek tanítva. Aztán eszembe jutott az egyik regényben olvasott botozás, melyben egy ókori hadvezér fenekét verték el a fáraó parancsára. A magas rangú hadvezér csak amiatt berzenkedett, hogy hiába szolgál jó két évtizede, és emelkedett mostani rangjára, azért ő sem menekedhet meg egy alapos botozástól, amire a fáraó szerint rászolgált. Öt izmos testőr végezte a feladatot. A hadvezért a sivatag homokjára döntötték, és ő az öle alá kotort egy homokdombot, hogy szépen kidomborodjon a feneke. Ezzel mindig megtisztelte a botot. Az egyik testőr ráült a lábára, a másik a hátára, a másik három tanácsokat adott neki a helyes viselkedésre vonatkozóan, majd sorban kézbe vették a botot, és miután szabaddá tették fenekét, elkezdődött a büntetése.

A kemény katona nem jajgatott, nem nyögdécselt közben, ahogy régebben. Mára megtanulta, milyen viselkedés helyénvaló az ő rangjában. Halkan fütyörészett egy katonanótát, miközben megcsapatta kitolt fenekét. Miután kimérték a huszonötöt, nem engedték felkelni. A látványból és a viselkedéséből arra következtettek, hogy kevés volt a büntetés, és mind az öten hozzátettek még ötöt-ötöt, így folytatódott a botozás. A katona berzenkedett amiatt, hogy megduplázták a fáraó által parancsolt huszonötöt, és kimérten nyögdécselt, ahogy elvárták tőle. Maga is elismerte, hogy rászolgált a büntetésre, ezt be is vallotta, miközben újabb és újabb botütésekkel kínálták seggét. Azt azért hozzátette, hogy huszonöt botütés a megszokott és jól bevált adagja, de azt felelték rá, hogy csak hasznára válik az ötven, és erős férfiaknak meg se kottyan, ha jobban megbotozzák a fenekét. Amikor kész volt a büntetés, nem tudott felkelni, lába megrogyott alatta, és visszaesett a sivatag szent homokjára. A testőrök nagy kacagások közepette hajították fel a menet egyik szekerére, ahol végre megpihenhetett.

Ezekre gondolva csapattam magam, megállapítva, hogy már napok óta kívántam a botot, és talán az injekciók hatására, jobban ízlik, mint máskor. Meg is jegyeztem, amikor megkérdezték a végén, hogy jelen állapotomban meglepően jólesett a bot. A doktor azt felelte, hogy az injekciók is meghozhatták a kedvemet hozzá.

Távozásuk után megittam egy hideg sört, majd elpróbáltam a pózokat újra. Előbb lehasaltam, széthúztam a seggem, majd felkeltem, az asztalra dőltem hasmánt, ezt követte a lehajolás, majd a hanyatt fekvős, térdeimet arcomhoz húzós póz. Minden alkalommal elképzeltem, hogy injekcióznak, és ettől merevedésem is támadt.

Végül a hasalós pózban, az ágyon kétszer is eljutottam a csúcsra.

Vége