Dolgos hétköznapok 1/2. rész

Dolgos hétköznapok 1/2. rész

Aki először hallja, hogy havonta csak néhány napot dolgozom, és mégis gondtalanul tudok lakást bérelni New York legjobb helyén, a Central Park közelében, az autómat is le tudtam cserélni egy hivalkodó Nissanra, az azt hiheti, hogy szívesen cserélne velem, hiszen remek állás lehet, amit ilyen jól megfizetnek. Való igaz, hogy a múlt hónapban is csak két napot dolgoztam, és mégsem lettek anyagi gondjaim. Időm nagyobb részét így szórakozásra, pihenésre, utazgatásra tudom fordítani, hiszen megteremtem az ezekhez tartozó pénzt, noha nem mindenki alkalmas ilyen munkára, és ezzel tisztában vagyok.

A névjegykártyámon modell szerepel, de ezt nem a szokásos értelemben kell érteni, hiszen nem kifutókon mutatom be neves divattervezők kreálmányait, hanem szűk körben, a kíváncsi rétegnek, aki meg tudja fizetni, megteszem, megengedem, hogy testem játékszernek tekintsék.

Ezt a munkát jobbára meztelenül végzem, és mivel jórészt a fenekemmel keresem a pénzt, lehetne seggmodellnek is nevezni. Ahogy felemlékezem néhány munkámat, a kezdeti pír már nem kúszik járomcsontomra, és szinte közönyösen tudok beszélni róla.

Egyik első munkám közé tartozott, hogy néhány injekcióra szerződtem, melyet a fenéklyukamba kellett befogadnom. Régebben már szúrták a lyukamat, és kis kellemetlenségen kívül nem éreztem mást. De aznap orvostanhallgatók egész hada vette körül az asztalt, amin térdeltem és előrehajolva kínáltam fenekemet, miközben egy erős lámpa fénye megvilágította gondosan borotvált fenéklyukamat és környékét.

A gyakorlatot egy idősebb, tapasztalt orvos vezette, a nyugdíjhoz közel állhatott, ezt elárulta ősz haja és halk halkon magyarázott a jövő orvosnemzedékének, akik álmélkodva hallgatták. Először arról beszélt, hogy egy férfit több pózban lehet injekciózni, hagyományosan térd-könyök pózban, de kis gyakorlással kiválóan injekciózható hasonfekvő, terpeszben lehajoltatott, hasmánt asztalra dőlő vagy széktámlán áthajoló férfi lyuka is.

Rápillantottam a töltött fecskendők sorára, és nyeltem egyet. Tucatnyi hegyes tű készülődött bevetésre. A doktor gumikesztyűs ujjával dörzsölte meg lyukamat, majd felvette az első fecskendőt. Lazítást parancsolt, két ujjal szétfeszített, és könnyed mozdulattal egészen a tartályig belém tolta a tűt. Felnyögtem, és markoltam az asztal szélét, de a java még hátra volt. Apránként itatott meg velem a sárgás folyadékkal, ami hűvösen és kissé csípősen áradt szét bennem.

Összesen három injekciót kaptam tőle, a másodikat már hason, a harmadikhoz mélyen le kellett hajolnom. Mindháromszor gyakorlott mozdulatát éreztem, ahogy belém siklott a tű, és mélyeket lélegeztem, amíg megitatott a folyadékkal.

Ezután felkelhettem, járkáltam kicsit, míg a legbátrabb orvostanhallgató elszánta magát. A térd-könyök pózt parancsolta, és én visszamásztam az asztalra. Éreztem bizonytalanságát, de hamar jött a jellegzetes nyomó-feszítő érzés, ami elárulta, hogy jól megnyomott. Kissé megkönnyebbültem, hiszen rosszabbra számítottam. Mélyeket sóhajtva fogadtam a sárgás folyadékot, ami már nem csípett annyira, mint először.

Alig fél óra alatt az összes fecskendő kiürült, noha az utolsó kettőt már nehezebben bírtam, feszített a folyadék a hasamban, amiről kiderült, hogy hígított vitaminkészítmény volt, és jobban teszem, ha magamban tartom. Mégis, amikor a végén kijutottam a wc-re, ókét-három ampullányitól megszabadultam.

Jó három héttel később hívtak a következő munkára, és ez végre olyan jellegű volt, amivel alkalmasságomat bizonyítottam felvételkor. Erős testalkatú, az átlagosnál nagyobb fenekű lévén a bizottság megegyezett abban, hogy jó alkalom ez egy verésre. Nem sok tapasztalatom volt még ebben, húszévesen megvesszőzték, majd alig egy évre rá szíjat is kóstoltam a seggemmel, de a pálcára kétszer is sor került az azóta eltelt alig három esztendőben. Magam is egyetértettem a három férfival, akik a felvételi bizottságot alkották, hogy erős, egészséges, fiatal férfi számára egy jókor jött pálcázás nem jelenthet gondot, csak amikor behozták a derest, akkor sápadtam el.

Bemelegítésképpen az egyik, tán a legidősebb férfi térdére fektetett, és elfenekelt, ehhez elég volt szabaddá tennem a seggem. Felváltva kaptam jobbról és balról, miközben a másik kettő figyelt, a deresnél pedig várakoztak még ketten, akiknek hamarosan a kezére kellett adnom magam. Életemben először hasaltam ezen a középkori kínzóeszközön, de filmekben már láttam a helyes testhelyzetet, így nem volt szükségem segítségre. Húsos seggemre olyan huszonöt botütést kaptam, hogy alig bírtam felkelni utána. Engedtek pár percig még hasalni, miután kioldozták szíjaimat, addig megvitatták viselkedésemet a deresen, és megnézték a bőrömet is. Elégedettek voltak nyögéseimmel és a seggem látványával is, mert nem volt több szűrő, felvettek.

Azóta már többször botoztak, és be kell valljam, rám is fért. Sok feszültségtől, lelkiismeret furdalástól szabadultam meg, miközben csapattam hájas fenekemet, kiadós nyögésekkel felelgetve a botnak, kisebb-nagyobb nézőközönség, vagy csak a botozó férfi előtt, aki kibérelt, hogy alaposan elverhessen.

Amikor egy bárban találkoztam vele, és megjegyezte, hogy hamarosan újra a botja alá hasalhatok, kesernyésen bólintottam, sőt az italt is elfogadtam, amit rendelt nekem. Ötvenes korú férfi volt, és mivel igényes voltam a seggemre, már az első alkalommal megéreztem nagy gyakorlatát, miközben nyögdeltetett a bottal. Ő is elégedett lehetett, mert többször is engem kért.

Megesett, hogy korábban értem oda a munkára, és a folyosón várakoztam, hallgatva a kiszűrődő hangokat. Egy ilyen alkalommal fiatal férfi kínlódott benn, többször is fojtott hangon kiáltva, hogy tele van, és nyüszítve fogadta a döngölést. Amikor kijött, felismertem egyik sorstársamat, aki a pár perces várakozásban, míg behívtak, elmesélte, hogy egy négerrel keféltették meg, egy hetvenes férfi kívánságára, kinek ez volt a születésnapi ajándéka. A nagy farkú fekete atléta alaposan kikormolta, ahogy kényszeredetten mosolygott, néhány napig még égni fog a záróizma és környéke. Látszott a járásán is, hogy nem mindennapi élményben részesült.

Behívtak, és szembesültem azzal, hogy orvosi vizsgálatnak nézek elébe. Ehhez meztelenre kellett vetkőznöm, a tucatnyi számú közönség élénk tekintetétől kísérve. Ismét egy idősebb doktor vett kezelésbe egy asszisztens segítségével, mint mondta, szükség lesz arra, amikor maradásra kell bírni engem, vagy fegyelmezésre lesz szükség.

Első körben a fénykörrel megvilágított asztalra dőltem hasmánt, terpeszben, és hőmérő merült lyukamba. Ezt még kibírtam, ahogy mély sóhajjal fogadtam az ezt követő két végbélkúpot is. A harmadikat már sokalltam, ráadásul úgy kellett befogadnom, hogy hirtelen felnyomta, ettől ki kellett egyenesednem, és ő kemény mozdulattal a közönség felé fordított ujjával, majd az asztalra lökött hanyattvást, itt fejezte be ténykedését, búcsúzóul megismételte a kemény nyomást. Ritkábban kaptam kúpot, de így még soha. Mivel követtem parancsait, miután kihúzta ujját belőlem, leereszkedő mozdulattal megveregette farkamat, de ezzel csak azt érte el, hogy félkemény farkam merevedése egyre hangsúlyosabb lett. Nem tehettem róla, máig hiszem, hogy a prosztatám izgatása váltotta ki, amit a kúpjaim felnyomásával stimulált. Mindenesetre a közönség távozása után is ott marasztalt, felnyomott egy általa fingásgátlónak nevezett faragott gyömbért a segglyukamba, miközben én bizonygattam, hogy véletlenül történt, hogy testem így reagált a kúpokra.

Ám ezzel még nem úsztam meg. Gyömbérkúpomat szorítva meztelenül kellett átmennem az utolsó szobába a folyosón, ahol a deres állandó helye volt, és szégyenkezve kérni, hogy vágjanak olyan huszonötöt a seggemre, hogy megemlegessem.

Lelkiismeret furdalástól gyötörve mutattam rá egy botra a falon függő bőséges készlet közül, mellyel emlékezetem szerint már máskor is ellátták a bajomat. Ekkor már elmúlt a merevedésem, de ehhez lankasztó gondolatokra volt szükség. A doktor akkor ért oda, amikor már leszíjazva, kitolt fenékkel vártam sorsomat. Ellenőrizte a gyömbért a lyukamban, de nem vette ki.

Ahogy hallgattam feddő szavait, és megígértem, hogy legközelebb ügyelni fogok, hogy ne forduljon elő ilyen, megtapogatta seggemet, majd utasítást adott a botozásomra. Kétfelől álltak neki, hogy emlékezetessé tegyék hasalásomat. Verítékes arccal bűnhődtem, bízva abban, hogy így is rákerült számlámra a pénz, hiszen megdolgoztam érte, amikor habozás nélkül nyeltem el a kúpokat. A gyömbér csípett, és ettől még jobban kínlódtam, mint máskor. Szerencsére alig kaptam tucatnyi ütést, amikor a doktor kivette belőlem, hálálkodtam is érte. Ezután már jobban tudtam koncentrálni a büntetésre, mely valóban elérte célját. Napokig sántikáltam, olyan alaposan elvertek.

Kinn a folyosón botorkáltam vissza ruháim felé az öltözőbe, amikor egy sorstársammal találkoztam a folyosón, egy ajtó előtt várt, ahonnét jellegzetes hangok és kínos nyögdelés hallatszott. Megálltam pihenni, és váltottunk pár szót. A nálam alig fiatalabb férfi arra várt, hogy sorra kerüljön, miután a szobában egy András keresztnél véget ér a korbácsolás. Pökhendin szólt, hogy neki csak néhány kúpot és mindegyik után pálcát kell kapnia, mert legutóbb kinyomta a kúpot, és rászolgált a tanításra. Kérdésére elmondtam, hogy milyen vigyázatlan voltam, és most úgy megnyögdeltettek a bottal, hogy pár napig biztosan nem tudok ráülni a seggemre.

folyt. köv.