Megtörés (11)

     Ismertem egy utat a Bakonyban, amin jól be lehet menni az erdőbe, és szinte csak erdészek és vadászok használják, mert a turisták más irányból közelítik meg a túratakat. Juli és András a hátsó ülésen utaztak, és miután lejöttünk az autópályáról, mindkettejüket meztelenre vetköztettem, és azt parancsoltam, hogy izgassák egymást. Andráson természetesen még rajta volt az erényöv, de az ágaskodó farka annyira eltávolította a testétől, amennyit a fém gyűrű csak engedett. Juli jól végezte a dolgát, de közben ő is kapott Andrástól rendesen a nyögéseiből ítélve.

     Amikor megérkeztünk az út végére, ahonnan csak engedéllyel lehet továbbmenni kocsival, félreálltam. Julinak megengedtem, hogy felöltözzön, felvette a leggingsét, a sportmelltartóját és a felsőjét, felhúzott egy vastagabb túrazoknit, majd a bakancsát. Andráson ezzel szemben csak a túrazoknija és a bakancsa lehetett. És természetesen az elmaradhatatlan erényöv és a DÁVID CSICSKÁJA felirat a mellkasán, amit Juli előző este újra színezhetett, mert tökéletes állapotban volt.

     - András, te minden ruhádat itt hagyod az autóban. A táskát te fogod hozni, de aban csak hármunk vize lehet, semmi mást nem tehetsz be. Nagyjából 10 km-t fogunk menni. Az eleje meg a vége itt az erdészeti úton, de a közepén jópár kilométert megyünk a turistaúton, szóval izgalmas lesz!

     Elindultunk a viszonylag széles, de hepehupás erdészeti úton. Az első párszáz métet csendben tettük meg, csak András erényövének lakata csörgött, ahogy minden lépésnél összeütődött a két fém alkatrész. Utána kicsit oldódott a hangulat, elkezdünk beszélgetni. Mondtam nekik, hogy most hagyjuk az Uramnak szólítást, a parancsaimat teljesítsék, de dumáljunk kicsit lazábban, ismerjük meg egymást. Pár évvel fiatalabbak nálam, és sok közös témánk is volt, nemcsak a BDSM. Az első fél óra után tök jó beszélgetés alakult ki, mire kiértünk a turistaútra.

     - Na, András, innentől lesz izgalmasabb neked. Nem hiszem, hogy ma sokan kiránulnak, inkább hétvégén vannak többen, de nem kizárt, hogy találkozunk más túrázókkal. Nem utasítalak semmire, oldd meg a helyzetet! Ha akarod, elbújsz, ha akarsz letérsz az útról, de felőlem elsétálhatsz meztelenül bárki mellett - mondtam nevetve.

     Julival továbbra is beszélgettünk, András viszont sokkal feszültebb volt ezen a szakaszon. Figyelt, kicsit előre ment, hogy hallja, ha jönne valaki, aztán inkább lemaradt, hogy a mi köszönésünket hallja. Már az út nagy részét megtettük, amikor észleltük, hogy jönnek szemből. András besprintelt az erdőbe, gyorsan minél távolabb az úttól a fák között. Ezen a részen nem nagyon volt aljnövényzet, így a távolságot és a fák takarását kellett kihasználnia.

     Elmentünk a szembejövők mellett, két 30-as srác volt. Nem nagyon törődünk azzal, hogy András mit csinál, csak akkor álltunk meg, amikor már eltávolodtak tőlünk. Pár perc múlva András is megérkezett.

     - Na, megúsztad?

     - Azt hiszem, de nem tudom. Mindenesetre nem jelezték, hogy láttak volna - Ekkor tűnt fel, hogy a testén több növénydarab van, gondolom, lehasalt az avarba, hogy ne vegyék észre.

     - Ezt pont nem úsztad meg. Ott az elágazás, onnantól megint az erdészeti úton megyünk vissza, ahol már nem járnak.

     Andrást ez nem kárpótolta, de azért kicsit fellélegzett. Az erdészeti úton már újra inkább dumáltunk, András már kevésbé figyelte, hogy jönnek-e szembe. Már egész közel lehettünk a kocsihoz, amikor az út kanyarodott, és ahogy befordultunk, egy erdész autó jött szembe.

     - Azt hiszem, itt nincs más út - mondtam vigyorogva Andrásnak.

     András mögénk húzódott takarásba, de a kocsiból látták, hogy tök meztelenül gyalogol. Amikor mellénk értek, oda is kiabáltak neki, hogy hol hagyta a ruháját, de meg sem állva továbbmentek, András égett, tiszta vörös volt a feje, de végül is sokat nem kellett kontaktálnia, könnyen megúszta.

(folyt.köv.)