Karácsony este a kastélyban 8/8

Kattant a zár nyelve, a két nő egyedül maradt. A lány lelkesen folytatta úrnője nyalását. Látszott, hogy egyre jobban belelendül. Két kezével széthúzta a nagyajkait és falta az ízletes, nedves puncit. Homlokán izzadtságcseppek jelentek meg, haja kissé csapzottá vált. Az úrnő kissé egykedvűen nézte a lányt, majd belemarkolt a vörös hajtömegbe, elrántotta magától és felhúzta az arca elé. Egész közel, szinte összeért a szájuk, ahogy belelehelte az arcába:

-Elég legyen ebből a gyenge próbálkozásból! Csalódott vagyok.. Úgy látom, nem tudod meghálálni, hogy megkaptad tőlem a fiút... Nem tett jót neked ez a kis játék! Nem szeretsz engem...

Egymás szemébe néztek. A lány kissé még lihegett az előbbi tevékenységtől, szemében riadtság és értetlenség tükröződött. Meg akarta csókolni úrnőjét, de az hátrarántotta a fejét a hajánál fogva.

-Ne próbálkozz, felesleges! -azzal felállt a kanapéról, a szekrényhez lépett és kivett onnan egy bilincset, amivel a lány két kezét rögzítette a háta mögött. A szemére selyemsál került, így nem láthatta, csak érezte, ahogy úrnője megfogja a kezét, a nyakához húzza és beleakasztotta az estélyre viselt gyöngysorába, és leszakította onnan. A gyöngyök hirtelen koppanva hullottak és gurultak szerteszét a szoba padlóján.

-Szedd össze, ha már ilyen ügyetlen voltál! Leteszek ide egy tálkát, gyűjtsd ide az összeset. Pontosan 47 darab volt, hiánytalanul legyen meg az összes!- azzal lassú macskaléptekkel, óvatosan kikerülve a széthullott gyöngyöket, a kanapéhoz sétált, lehúzta a csizmáját, levette a fűzőjét, a harisnyáját, szoknyáját és immár meztelenül leheveredett, magára húzott egy puha takarót, feje alá igazított egy párnát és oldalára fekve nézte a lányt, aki közben térdre ereszkedett és szájával kereste a gyöngyöket. Ahogy megtalált egyet, a szájába vette, térden a tálhoz kúszott és beleejtette oda. Eleinte úgy érezte gyorsan haladt, többet is összeszedett, mire eszébe jutott, hogy elfelejtette megszámolni. Sírhatnékja volt, hiszen már fájt a térde a padlón kúszástól, a kezét törte a bilincs és fájt a dereka a hajlongástól. Néha orra is bukott keresés közben, ahogy elvesztette az egyensúlyát előrehajlás közben, így az orrából már vékony csíkban vér folyt, ami rászáradt az arcára. Kínlódott. Keresett. Álmos volt. Pisilnie kellett. Fázott. Nem tudta mennyi idő telt el. De nem hagyhatta abba. Szájával megfogta és kiborította a tálból az addig összeszedett gyöngyöket, hogy megszámolja és egyesével újra a tálba ejtse őket. Hosszú órák teltek el, a szoba minden négyzetcentiméterét végigjárta már, de csak 46 darabot talált meg. Talán elszámolta magát? Nincs más megoldás, újra meg kell számolnia. Leült a földre, fogaival összeszorította a tálat, lábaiból kört formázott, hogy megakadályozza a gyöngyök szétgurulását és kiejtette a tálat, amiből a lábai közé estek, így nem kellett ismét megkeresni őket. Térdre kínlódta magát, egyesével összegyűjtötte és megszámolta, de megint 46-ot számolt. A végtelenségig fáradt volt, így inkább vállalta a lehetséges büntetést.

-Végeztem úrnőm!- szólt, de választ nem kapott.

-Úrnőm! Készen vagyok! - semmi válasz.

-Úrnőm! Itt vagy? -kérdezte, mire mocorgást hallott. Ekkor jött rá, hogy Mildred elaludt, miközben ő a gyöngyeit gyűjtögette. Hirtelen elfutotta a harag, hiszen azt hitte végig figyeli, így nem mert lazítani. Pedig megtehette volna.

-Úrnöm!- szólt most már hangosabban. Legyen már vége ennek az éjszakának...

-Mi van? Végeztél? Megvan mind? - hallotta.

-Igen úrnőm, hiánytalanul.

-Valóban? Jól van. Ha te mondod, biztos úgy is van...- ez kissé baljóslatúan hangzott, de most már minden mindegy, legyen vége, bármi következik. Az úrnő nesztelen léptekkel lépett oda, vette le a kendőt a szeméről és vette le a bilincsét. Az órákon át tartó vakság után bántotta a szemét a gyenge vörös fény is, a bilincs sebesre horzsolta a csuklóját, a térdén már szinte nem volt bőr. Pislogott, hunyorgott miközben a fejére egy cicafüles hajpánt került.

-Tedd le a kezed, négykézlábra állj kiscicám!- szólt az úrnő azzal a lány ánuszába nyomott egy vastagon vazelinezett állatfarokkal kiegészített kis plugot. A lány olyan fáradt volt, hogy a záróizma is teljesen el volt lazulva, így a plugot úgy fogadta magába, hogy szinte magába szippantotta.

-Tiéd. - hallotta a lány, miközben egy tejjel töltött tálka került elé a földre. Hirtelen jött gondolattól vezérelve dorombolni kezdett és megnyalogatta úrnője kezét. Az mosolygott és a feje búbjától a farka végéig végigsimította. Leült a foteljába, elővett egy cigarettát, meggyújtotta strasszköves öngyújtójával, hátradőlt, lábait keresztbe tette és nézte a lányt, ahogy mohón lefetyeli a tejet. Jobb kezében cigarettáját tartotta, bal kezében, a mutató és hüvelyujjai között görgette azt a gyöngyszemet, amit még elalvás előtt vett fel a földről....

Vége. Vagy nem?