Fegyelem
Suttogás, parancs, csendes tér,
Lámpafényben feszül a vér.
Lépte koppan, szíved dobban,
Térdelsz előtte némán, halkan.
Kezében pálca, tekintete fagy,
Tudod, hogy érzed majd holnap.
Szabályt szegtél, lázadtál,
Most jön, amit úgy kívántál.
„Számolj!” – szól, és csattan a bőr,
Lágy nyögésed zene, gyönyör.
Tűz fut végig minden csíkon,
Vágyad tép, már nem uralod.
A Parancsa a törvény, mi kötelező.
Utadon járva, ő a vezető,
Csendben figyel, s nem engedő.
Irányít, formál, örökre ő.
Hozzászólások (0)