A szolgálólány IV.

Budapest - Egy elegáns magánklinika 

- Megérkezett a páciense főorvosnő!

- Kérem kísérje fel hozzám Claudia, már várom! Miután bekíséri a hölgyet, nyugodtan visszamehet a recepcióra, ez csak egy szokásos konzultáció lesz.

- Üdvözlöm Ágnes! Örülök, hogy el tudott jönni - mosolyodik el Dóra, amikor a recepciós, a történésekkel kissé értetlenül sodródó pácienst bekíséri a rendelőbe.

- Jó napot doktornő! - néz körbe döbbent pillantásokkal Ági.

- Szia Ági! Örülök, hogy itt vagy! - vált egy pillanat alatt stílust Dóra a recepciós távoztával. - Tudod a magánéletemet nem szoktam a hivatásommal keverni, de időnként vannak olyan helyzetek, melyek ezt elkerülhetetlenné teszik.

Kecei Ági. 

Kozmetikus, független, 45 éves, magas, átlagos testalkatú, hosszú barna hajú, barna szemű fiatalos nő. 20 év házasság után özvegyült meg. Nem tud, pontosabban nem mer nyitni egy új párkapcsolat felé, inkább egy áthidaló megoldásként szeretne találni egy párt, vagy kisebb csoportot női hangsúllyal, ahol ki tudja teljesíteni, meg tudja élni a szexualitásának minden mocskát. Az egészségügyből váltott a szépségipar felé. Rendkívül ambiciózus, maximalista, Vácon és Budapesten van üzlete néhány alkalmazottal. Egyértelműen biszexuálisnak tartja magát, bár sok tapasztalat nincs a saját nemével, de ami megesett, arról szuperlatívuszokban mesélt Dórának. 

Dóra direkt a rendelőbe hívta Ágit, mert azt gondolta, hogy csak akkor tud párhuzamot vonni a két találkozás között, ha követi az Enikővel bevált koreográfiát. A helyzet komikuma, hogy még nap is stimmel, Márk is úgy fog érte jönni, mint amikor Enikővel... 

- Furcsa nekem ez a környezet - néz körbe Ági. - Nem mehetnénk el valahová sétálni?

- Hamarosan jön Márk, és hármasban mehetünk, de addig szeretnék veled nyugodtan, kettesben beszélgetni.

- Rendben, legyen így. - vonja meg a vállát Ági. - Mire vagy még kíváncsi? Annyi mindenről beszélgettünk már!

- Például... - és Dóra előveszi egy nagyon furcsa stílusát, melyre ő maga is rácsodálkozik. 

Sokat olvasott már a brat nőkről, és amikor megpillantotta Ágit az ajtóban megelevenedett benne néhány mondat. Amikor belenézett Ági szemébe, a kihívást látta meg benne. Nem mondanám, hogy egyértelműen tetszik neki ez az érzés, de fellángol benne egy különös érzés. Kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni!

 Ahogy nézi a rövid miniszoknyában, egyszerű fehér pólóban, és vélhetően egy leheletvékony melltartóban, karba font kézzel, és egy alig észrevehető, de nagyon különös mosollyal előtte ülő nőt, megfogalmazódik benne, néhány kérdés.

 - Tényleg akarom én ezt? Valóban az lenne a feladatom, hogy ezt a szófogadatlan, az alázatot látszólag sem ismerő nőt "betörjem"? Tényleg az a követkő lecke, hogy megtanuljak könyörtelenül elvenni, ha játszani szeretnék? 

- Miért nézel ennyire? Analizálsz?

- Ez amit most mutatsz egy teljesen új arcod, sem a telefonban, sem a videohívás alatt nem láttalak ilyennek, mint amilyen most vagy.

- Miért most milyen vagyok? Menjek el? Ilyennek már nem vagyok szimpatikus?

- Nem ezt mondtam! Megértem, hogy oldódnod kell. Megértem, hogy furcsa ez első randi helyszínnek, de nyomós okom volt rá, hogy itt találkozunk. 

- Mi ez az ok?

- Ha eljön az ideje megtudod!

Dóra feláll a székéből és odalép az abalakhoz. Háttal állva a külvilág napfényben tündöklő csillogásának, Ágira szegezi a tekintetét.

- Állj fel, és nyugodtan nézz körül a rendelőben. Bátran fogj meg mindent, amit szeretnél. 

- Nem nagyon érdekel, amit itt látok! - áll fel Ági a székből, majd elsétál a paraván felé.

- Nem ezt látom rajtad! A mellbimbóid az elmúlt néhány percben kökemények lettek, majdnem kiszúrják a pólódat! 

Ági zavartan karba fogja a mellei előtt a kezeit

- Na és, mi van akkor? Csak megborzongtam, kicsit fázok! 

- Persze, értem én ezt! - mosolyogja el magát Dóra! - Ha játszani akarsz, akkor játszunk! Rendben. - Lassan odalép a rendelő bejárati ajtajához, és ráfordítja a kulcsot a zárra. - Amióta beléptél sokadjára pillantasz rá a vizsgálószékre. Furcsa, de csak ez a rendelő volt ma szabad... érted te ezt?

- Mit csinálsz?

- Te is tudod, hogy egy szó minden zárat kinyit! A piros piros, a sárga sárga, a zöld pedig zöld! Ebben a pillanatban a lelkedből sugárzik a zöld, csak dacoskodsz, ellenkezel...

- Le akarsz kötözni ebbe a székbe? Azt hiszed, akkor odaadom magam neked?

- Tehát szeretnél beülni a vizsgálószékembe csupasz popsival, lekötözött lábakkal? - lép oda Dóra Ágihoz, mélyen a szemébe nézve.

- Nem mered megtenni! - válaszolja Ági, alig hallható remegéssel a hangjában.

- Nézz a szemembe, és úgy mond! Nem csukhatod le a szemedet, amikor veled beszélek! Látod, már remeg a hangod is! Alig várod, hogy...

- Nem remeg a hangom!

- Persze, és a bőröd sem libabőrös, és ez az illat nem a puncid illata!

- Nem tudom miről beszélsz! El akarok menni! 

- Az ajtóban ott a kulcs, bármikor kimehetnél, de te meg sem moccansz! 

- Miért jöttem én ide? - fordítja el dacosan Ági a fejét.

- Azt csak te tudod megválaszolni magadnak! ...de ahogy látom, a tested egészen máshogy éli meg ezt a találkozást, a szemed csillog, és nagyon élvezed ezt a játékot!

- Add ide a kezed!

- Nem - rázza a fejét Ági, de az ellenkezésre nem kap sok időt, mert Dóra határozott de egyáltalán nem durva mozdulattal megfogja a kezét, és visszakíséri a székhez.

- Ülj le! Kérsz egy pohár vizet? Savas vagy mentes?

- Menteset kérek - válaszolja Ági alig hallhatóan, miközben kikerekedett szemekkel követi Dórát, amint a rendelő hűtőszekrényéből előveszi az italt.

- Tehát... - lép vissza Dóra Ágihoz, átnyújtva neki az üveg vizet. 

Az íróasztalnak támaszkodva, köpenye kicsit szétnyílik, és kivillan a combja. Lehetetlen nem észrevenni, ahogy Ági tekintete egy pillanatra megpihen a csábos testszínű combfixbe bújtatott combokon. Dóra még egy kicsit rá is játszik, hogy az élmény teljesebb legyen...

- Igen jól látod, nincs rajtam bugyi. Ilyen melegben nem hordok! 

Ági most először érzi úgy, hogy vesztett. Zavarában fülig pirul, és meg sem tud szólalni. Ügyetlenkedve kibontja a vizet, és zavarát leplezve iszik egy kortyot, de megszólalni nem tud.

- Tehát, ha most megcsókolnálak, finoman megharapnád a számat, esetleg a nyelvem? Mit tennél? Meséld el! ...látom elmenni nem akarsz, pedig lehet, hogy nekem tennél ezzel szívességet! 

- Ezt hogy érted? - néz Ági meglepetten Dórára!

- Ahogy mondom! Eddig bármikor, és bárhogy beszéltünk, kis tündérbogárfalat voltál, most meg egy akaratos nő. Mit csinálok, csinálunk veled, ha egy esti játék közben megint előjön ez az éned? 

- Fenekeljetek el, de nagyon! ...most is megérdemelném, nem tudom mi ütött belém! 

- Mhhh... erre vágysz? Időnként belefér nálunk, de nem mindig! Nekünk az nem játék, hogy folyamatosan azt játsszuk, ami az érkezésed óta itt zajlik! Ez nekem ideig óráig megy, de nem állandóan! Nincs szándékomban ilyenkor lekeverni egy pofont, megtekerni az ágaskodó mellbimbóidat, vagy az ég tudja milyen más nevelési eszközt bevetni! Mi alapvetően más stílust kedvelünk, másként értelmezzük a sub szerepet.

- Nem jellemző, hogy ez a dacos énem ennyire felülkerekedik rajtam! ...de igen ez is én vagyok, és igen, minden amit megláttál bennem igaz! Úgy olvasol bennem, mint még senki! Dóra a hatásod alatt vagyok, és ha nem ilyen lennék, lehet, hogy már te ülnél abban a székben!

- Mhhh! Micsoda váltás! Micsoda vallomás! Most meg kéne hatódnom? 

Csend telepszik a rendelőre, időtlen csend. A két nő tekintete mélyen egymásra szegeződik... Minden apró zaj hangereje a sokszorosára emelkedik. Az utcán elsuhanó autók hangja, a villamos ajtajának sípolása, a folyosón jövő-menő emberek cipőinek a kopogása, a falióra ketyegése, Dóra szabályosan lassú, és Ági izgatottan szapora lélegzetvételének neszei teljességgel betöltik a teret.

- Elmegyek - áll fel Ági a székből. - Köszönöm, hogy megismerhettelek, de azt gondolom igazad van. Nem biztos, hogy egymást keressük.

- A döntés a tiéd! - szólal meg Dóra, olyan higgadt kimért stílusban, hogy maga is rácsodálkozik! - Azért sajnálom, hogy az esélyt sem adod meg magadnak, hogy megismerd Márkot is, és hogy eltölts velünk pl. egy délelőttöt. 

- Mi értelme lenne? Te nem ilyen nőre vágysz, mint én! Te mondtad, hogy neked tennék szívességet, ha elmennék! 

- Igen, de... nem azt mondtam, hogy menj el! 

- Nem értelek, mit akarsz?!?

- Meg szeretnélek ismerni! ...és azért így fogalmaztam, mert Márk nevében nem mondok semmit.

- Összezavarsz!

- Nincs szándékomban... de én azt gondolom, hogy ez a mai találkozónk olyan lett amilyen, és valahol hálás is vagyok neked azért, hogy elhoztad ezt az énedet!

- Hálás???? - Néz Ági kikerekedett szemekkel Dórára.

- Igen, jól hallottad...

Dóra válaszát a telefon csengése szakítja félbe.

- Megjött a férjem. Folytatjuk hármasban egy kávé mellett, vagy valóban döntöttél, és el akarsz menni?

- Nem is tudom... - bizonytalanodik el Ági.

- Egy újabb részedet tárod most elém! A bizonytalan Ági. Gyere menjünk ne várassuk Márkot, mert mindkettőnket el fog fenekelni! - mosolyodik el Dóra, miközben Ági felé nyújtja a kezét.

- De én nem szoktam kávézni!

Folyt.köv....