Karácsony este a kastélyban 8/7

-Hol jártál ilyen sokáig gyönyörűm? Nagyon vártam, hogy ideérj kis szajhám! Látom, tetszik a fiú. Úgy döntöttem, megkapod, hiszen karácsony van! - azzal ismét felkacagott a mostanra már oly jól ismert módon. Menj! Ülj rá a szájára, engedd, hogy élvezze a finom kis nedűdet!

Azzal gyengeden odakísérte az ágyhoz, ahol a lány kecsesen letérdelt a fiú feje fölé, majd óvatosan beigazította magát, hogy a fiú szája elérje a csiklóját és nyalni tudja.

-Várj szívem! Valamit elfelejtettünk! - szólt a domina és egy pórázt helyezett a lány nyakára, mintha a kedvenc kiskutyája lenne. A két mellbimbójára csipeszeket helyezett el, majd odahajolt a fiúhoz és a fülébe súgott.

-Ha elbaszod a kicsikém orgazmusát, itt helyben foglak kiherélni és megetetem veled a golyóidat! Megértetted mocskos rohadék? - és érdekes módon most nem nevetett. Félelmetesebb volt, mint eddig bármikor és ez nyomasztóan hatott a hangulatra, egészen addig, míg a fiú bátorságot merítve belefúrta az orrát a lány illatos szőre közé. Érezte rajta az előbbi ujjazás nedvességét és azt az édes illatot, ami csak a fiatal lányok puncijából jöhet. Kéjesen nyalni kezdte, amit a lány hálásan fogadott, hiszen hamar elárasztotta a fiú arcát a meleg, löketszerűen érkező tiszta, áttetsző folyadék. Határozottan lelkesebben folytatta.

Eközben az úrnő ismét rágyújtott és a kezében fogta a lány pórázának végét. Néha odanyúlt a melléhez és megigazította a csipeszeket. Ilyenkor a lány felszisszent, de a nyalás gyönyöre feledtette vele az apró fájdalmakat.

A fiú hirtelen valami forróságot érzett mereven lüktető farkán. A hirtelen belenyilalló, majd hirtelen elmúló fájdalom újra és újra megismétlődött, mire rájött, hogy forró viasz csepeg a farkára és a golyóira. A kastély asszonya ismét játszott. Addig abba sem hagyta, amíg az egész hímtag egy összefüggő, viasszal borított szoborrá nem vált. Akkor a lányt leszállította a fiú arcáról és szembe fordítva vele, beleültette őt az immár érzéketlen falloszba. A lány puncijában úgy tűnt el, mintha mindig ott lett volna a helye. Lassú, ringatózó mozgással használta a fiút, aki ebből sajnos semmit sem érzett. Hallotta viszont az úrnője hangját.

-Látom, kiszáradt a szád, kurva. Innod kellene valamit. Szomjas vagy?

-Igen asszonyom! -dehogy mert volna ellenkezni.

Abban a pillanatban már az úrnője csupasz puncijával nézett farkasszemet, ahogy az átemelte a lábát a fiú feje felett és ráguggolt a szájára.

- Megkínállak a legfinomabb nedűvel, amíg a kiscicám játszik a farkaddal! Igyál! - azzal már el is engedte az áradatot. Először csak pár csepp hullott a fiú szájára, éppen csak lenyalta, mint a mézet a kanálról, aztán erős sugárban érkezett az arcára. Szájába, szemébe, orrába, mindenhová jutott bőségesen. Igyekezett nyelni, hiszen tényleg jól esett a meleg folyadék, de közben a szemét csípte, a torkában pedig köhögési inger fogta el, szinte fuldoklott tőle. Ahogy így rángatózott és kapálózott, észre sem vette, hogy a lány elélvezett a vergődésétől és hangos sikollyal zavarta meg a kastély éjszakai csendjét.

Az úrnő is végzett, így mindketten leszálltak a fiúról.

-Na most már takarodj innen! Már nincs rád szükségem! Legközelebb a báli szezonban számítok rád, jelentkezz majd az első inasnál! Ott a ruhád, rángasd magadra és húzd el innen a segged, ribanc!

A fiú sebtében összeszedte a ruháit, kicsit megtörölközött, magára cibálta amit tudott. Mielőtt kiosont volna a kis rejtekajtón, még odapillantott az ágyra, ahol az úrnő közben kényelembe helyezte magát, a kis vörös lány pedig a lába között serénykedett. A vörös haja szikrázott a gyenge fényben, ahogy ritmikusan mozgott fel és le, jobbra és balra. Az úrnő farka most is mereven a mennyezet felé meredt, a keze most is rajta pihent.

Ahogy a fiú kinyitotta az ajtót, mindkét nő felé pillantott és elégedett mosoly suhant át az arcukon. Összenéztek és cinkosan felkacagtak, miközben a fiú halkan az orra előtt ezt ismételte:

-Balfasz vagyok. Igazi balfasz...