Láncok Közt Égve
Éj sötétje rád fonódik,
Lelkem tűzben, mégis hódít.
Bilincsek csengenek halkan,
Vágyak égnek a szavakban.
Kezeim nyomodba vésnek,
Bőröd lázban, megigézlek.
Kín és gyönyör összeolvad,
Törj meg értem, ma és holnap!
Suttogásod halk könyörgés,
Bűnös tánc és mélyrepülés.
Határ nélkül adsz és érzel,
Vad hullámok, vihar, vérzel.
Vörös csíkok, csókok nyoma,
Tested durva kötél fogja.
Tűröd, kéred, mégsem elég,
Láncok közt is szabad a lét.
Reggel ér és csend ölel át,
Bőrödön őrzöd titkunk nyomát.
Szemem kérdez: „Lelked húrja?”
Szemed súgja: „Kezdjük újra!”
Hozzászólások (0)