Affér 1.

Végül csak megbeszéltetek egy találkozót. Egy semleges helyszínre esett a választás, hiszen mindketten tilosban jártok. Egy kis kölcsönlakás a hetediken. Kapukódot tudjátok, "kulcs a megbeszélt helyen", szólt az utolsó üzeneted neki.

Felér a lift, de már nem szükséges keresned a kulcsot, ő nyit ajtót. Pontosan érkeztél, de ő pontosabb volt. Kedves üdvözlet az ajtóban, kabát felakaszt, rövid túra a lakásban. Semmitmondó cseverészés, klasszikus smalltalk arról, hogy kinek milyen napja volt, hogyan sikerült az ideút, ma végre egész jó idő volt. Feszíti a levegőt a ki nem mondott cél, amely ide vezérelt mindkettőtöket. Főztök egy kávét, közben oldódik a hangulat, kellemesen elnevetgéltek közben. Amíg ő készíti a koffeint az elkövetkező dolgokhoz, bekapcsolsz egy lejátszási listát. Megbeszélitek, hogy nagyjából hasonló a zenei ízlésetek. Kényelmesen megisszátok a fekete nedűt, majd kiinvitálod a teraszra, hogy elszívj egy cigit. Szűk a hely odakint, és csak egy szék van. Leülsz, miközben nem szakad meg a beszélgetés fonala. Slukkolsz két gyorsat, majd finoman megütögeted a karfát. Elsőre nem is tűnik fel neki, talán csak a hirtelen beálló csend ütötte meg a fülét.

Kedvesen mosolyogsz rá, de van más is a tekintetben. Kezditek.

Újra megpaskolod a karfát. Már érti, letérdel melléd. Finoman biccentesz, majd folytatod onnan a beszédet, ahol megszakadt. Önfeledten mesélsz, ő mosolyog rajta, de már nem szól közbe. Lenyúlsz, és a csuklóját megmarkolod, kissé felhúzod magad elé. Kézfejét alulról tölcsérré formálod, majd belepöccinted a már majdnem leeső hamut. Már te sem figyelsz arra igazán, amiről beszélsz, magad is más lelkiállapotba kerültél. A második hamuzással nem vársz sokat, ezért ez forróbb adag volt, és ha jól láttad, akkor némi parázs is hullott a tenyerébe. Ez vélhetően így történt, mert nagyot rándult a keze, amikor a még egy pillanatig izzó darabkák a bőrhöz értek.

- Jaj, csak nem meleg? - kérdezed ártatlan hangsúllyal. - Hadd segítsek!

És azzal egy jó nagyot a tenyerébe köpsz.

- Így a szél sem fogja elfújni.

Az undorító nyúlós, fekete masszával a kezében csendben térdel, lesütött szemmel. Te csak folytattad az immár teljesen céltalan beszédet, hamuzol újra és újra, figyelve, hogy nehogy a nyálba menjen, hanem megint a keze még érintetlen részeire. Amikor elszívtad, akkor elnyomod a hamutartóba, felállsz.

- Menjél kezet mosni, undorítóan nézel ki.

Bementek, ő a fürdő irányába, te pedig annak ajtajával szemben leülsz a kanapéra. Feljebb hangosítod a zenét, mivel hamarosan olyan hangok lesznek, amiket a tulaj nem szeretne, hogy szomszédok halljanak.

Nyílik az ajtó, belép és határozott léptekkel tart feléd, hogy ismét a lábadhoz térdeljen. Éppen koppant a parkettán a térdkalácsa, amikor egy pofont adsz neki, és visszakézből kézfejjel is. Nem volt erős, olyan laza csuklós típus, mint az atyai pofon, ami inkább megalázó.

Nem számított rá, hirtelen is történt, zavarában és a lendülettől féloldalra dőlt.

- Mit képzeltél, hogy így jössz vissza?! Kiküldelek, erre ruhában vagy még mindig? Egy kis lotyó vagy, akkor ne tegyél úgy, mintha nem lennél. Takarodj vissza és egy perced van újra visszajönnöd, ahogy egy kis kurvához illik. És ennek még lesz következménye!

Folytatása következik