Bemutatkozó történetem, a reváns (6)

Ott maradt abba az előző reváns rész, hogy Tivadar nevetett és válaszolt: - Azt hittem ennyiből már felismered, hogy most nem Te leszel a mester, hanem én, és nem én leszek a szolga, hanem Te! – hallottam és még hozzátette: - Mivel jó mesterem volt és remélem még lesz, Ő mindig azt mondja: - Előtte sub nem lehet sohasem textilben, csak meztelenül. És már lépett is hozzám, áthúzta a fejemen a pólómat, ami a hátratett karjaimon maradt, majd kiengedte a derékszíjamat, lehúzta a cipzáramat és a bokámig tolta le a nadrágomat, és követte az alsóm is. Így már ott álltam előtte még szemellenzővel, de már egy szál faszban.

Most szembeállt velem és a két keze ujjaival megfogta a mellbimbóimat, majd azokat szorítani, csavargatni, morzsolgatni és főleg húzkodni kezdte, én meg sziszegtem, kezdetben gyengéden, halkan, majd egyre erősebben, hangosabban.

1. Várj! Ez még csak a bemelegítés. Még lesz alkalmad arra, hogy hangosabban sziszegj, sőt akár nyöszörögj is, ha már ott tartunk. – figyelmeztetett és folytatta a mellbimbóimmal való foglalkozást.

Majd megragadta a két karomat a felkarjaimnál, meglendítette a lábát és a tárdével pont betalált oda, ahol fészkel az agy. Most már nem csak felkiáltottam, de össze is görnyedtem a fájdalomtól. Ekkor csodálkozva megkérdezte tőlem:

1. Csak nem fájt? Ez?
2. De, igenis, fájt és váratlan is volt. – válaszoltam szenvedő hangon.
3. Rendben, akkor folytassuk! – mondta és hirtelen nem tudtam, hogy mire gondol: a mellbimbóimra, vagy a tökön rúgásomra, de hamarosan megtudtam: mind a kettőre.
4. Jaj, ez fáj! – jajongtam, de hiába, mert nem hederített rám és a fájdalmamra sem, hanem megjegyezte:
5. Ha őszintén válaszolsz a kérdésemre, akkor ezt abbahagyom:  - Mikor közbeléptél és megtiltottad a fiatal mesternek, hogy az Andráskereszthez szorított farokkal megdugjon hátulról, akkor tényleg hagytad volna magadat helyettem megdugni? – firtatta Tivadar.

Kicsit elgondolkoztam és úgy válaszoltam:

1. Igen, akkor és ott úgy gondoltam, hogy igen. Hiszen nekem te háttal áltál s nem láthattad volna. – válaszoltam őszintén.
2. És addigra te már megdugtad őt, korábban? – kérdezte még meg.
3. Igen, mikor ott voltam nála, még az előtt, hogy ketten együtt mentünk volna. – volt a korrekt válaszom. Elgondolkozott és hallottam, hogy odébb lép, majd vissza hozzám.

Azt éreztem, hogy a merev farkam körül matat a kezével, majd valamit ráhúz arra és egy másik valamivel is ténykedik. Majd azt éreztem, hogy mintha két satu közé fogta volna a golyóimat, mert valami kezdte azokat szorítani két oldalról is, de azt is éreztem, hogy valamibe bedugta a merev farkamat, mert annak tövén és a dárdámon is éreztem valamit, ami mozgott rajta Megszólaltam:

1. Megtudhatom Uram, hogy mi ez, amit ott középen érzek!
2. Igen, meg. Farok- és here satu, amit ráhúztam a farkadra. Két műanyag lap, rajtuk különböző étmérőjű lyukak és a négy sarkában szárnyas csavarok. Most azokkal fogom megszorítani a golyóidat is.
3. Huhh, hát az nem lesz semmi. – reagáltam és már éreztem is a lapok szorítását, de azt is éreztem, hogy óvatosan teszi csak Tivadar.
4. Most jó lenne, ha nem fickándoznál, mikor kiengedem a csuklódat a bilincsből! – szólított fel Tivadar, majd meg is tette. Levette a bilincset, hagyta, hogy kirázzam a kezeimet. Éreztem, hogy a tarkómra teszi a tenyerét és kényszerít, hogy hajoljak előre.

Már azt is éreztem, hogy valami az ánuszrózsámhoz ér, majd egy pillanatnyit szétfeszített s már bele is csúszott. (Rájöttem, hogy egy golyós végű íves rúd az), mert a következő pillanatban azt is éreztem, hogy annál a kampónál fogva kezd a testem emelkedni, míg csak nem már lábujjhegyen állok. (Rájöttem, hogy így mindenhonnan hozzám tud érni, semmi akadály sincs előtte. Ez volt a célja.)

Nem mondom, hogy nem volt fura a helyzet, mert azért a lábujjhegyeim valamennyit tartanak, de a kampó is húz, vág az ánuszomban. No meg haragszom is, mert tudja, ez tabum.

Majd Tivadar egy több kerekes tűs kereket tart a kezében és azzal fut végig a bőrömön mindenhol. Kezdve a nyakamtól lefele a gerincem mellett, majd be a vágatomba és onnan tovább a gátamon át előre, majd a fanszőrzetemben halad felfelé az ölem, hasam és köldököm mellett fel a mellkasomon megint a nyakamig, ahol irányt vált és most a hónaljaimhoz megy azzal és az oldalamon jön lefele, majd a másikon vissza. Érdekes érzés, de igazán nem fáj.

Most lejjebb engedi a golyós íves kampót, már a talpaimon állok, és lassan ki is húzza belőlem. (- Huhh, ez jó! – sóhajtok fel.) Kis szünetet tart, felsóhajt, majd meg is szólal:

1. Most olyan következik, ami eddig tabu volt nálad, de mivel a fiatal mester megtehette, így én is megteszem, mert meg akarom tenni! – mondja és már sejtem mi lesz. L

Valamit odahúz, majd megint rátámaszkodik a tarkómra és rányom valamire meghajolva. Kicsit szétrugdalja a lábaimat kis terpeszbe és mutatja, hogy a kezeimet is tárjam ki oldalra, fogjam meg vele azt, amire rádöntött. (Ekkor jövök rá, hogy ez egy fabak.)

Ott állok előtte, teljesen nyitott premier plan „ajtónyílással”. Érzem, hogy megujjaz síkosítóval, először csak egy, majd már két ujjal, az után elém jön, és a számba nyomja a farkát, hogy szopjam fel, majd mikor ez sikerült, már nyomja is belém hátulról. (Azt gondolom fájdalmasabb lesz, de neki kisebb és vékonyabb van, mint volt a fiatal mesternek.)

Éppen kiszáll belőlem, de még nem lövellte a hátamra a magjait, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó és valaki bejön. Gyorsan elenged engem, majd még a szemellenzőt is leveszi rólam és int, hogy a belépő fiatal mestert kapjuk el és nyomjuk a helyemre.

Majd Tivadar mögé lép és már benne is van, hiszen még mindig mereven áll a farka, miközben én tartom a kezeit és vállait, szorítva. Jó hosszan és keményen dögönyözi, dugja, nem nagyon törődve annak tiltakozásával. Majd látom, hogy belelövellt a fiatal mesterbe.

Végre elengedjük a fiatal mestert, aki kiegyenesedik és rárivall Tivadarra:

1. Ezért segítettem neked? Ez a hála ezért? – kiáltja mérgesen, de Tivadar legyint csak és ennyit mond:
2. Mindenki revánst vett a másiktól, így egálban vagyunk és mehetünk az utunkra! Szép napot!

(vége)