Bemutatkozó történetem, a revans (5)

A mai rész már igazán nem tartozik a bemutatkozó történethez, inkább az utóéletéhez tartozik.

Miután távoztunk a fiatal mester zuglói házából és már hazafelé tartottunk a villamoson, Tivadar elgondolkozott. Majd mielőtt elváltunk egymástól kibökte, hogy min: elismerte, hogy sok mindent elmondtam neki arról, hogy hova megyünk és miért, de azt felhánytorgatta ő is, amit a fiatal mester is, hogy a lényeget nem mondtam el, az igazat, miért is mentünk oda ketten és miért szolgáltunk mind a ketten, mikor ő sub, de én dom, mester voltam vele eddig.

Igazat kellett adnom neki ebben, mert teljesen igaza volt, de azért megkérdeztem, hogy nagyon nem tetszett neki ez a délután a fiatal mesternél, vagy? Azt válaszolta, hogy nem, tetszett és még néha élvezte is a délutánt, a fiatal mester meg bejött neki, de azért lehettem volna őszinte hozzá, értékelte volna. S ha már itt tartott, kicsit elhallgatott, majd mégis kibökte a következő kérdését:

1.  Mondd, mi történt köztetek, míg engem kiküldtetek a medencébe? Csak nem megdugott akkor téged is? – tette még hozzá, pontosítva a kérdését.

Elcsodálkoztam, hogy milyen pontosan eltalálta, így nem volt értelme tagadni, beismertem, hogy ez történt közöttünk. Ekkor még kérdezett tovább:

1. És azért küldtetek ki, hogy ez ne előttem történjen, mert én a Te subod, szolgád vagyok?
2. Hát, igen, ezért. Nem akartam, hogy előtted történjen, de ha már itt tartunk, akkor azt is tudnod kell, hogy a fiatal mester még korábban azt is akarta, hogy te dugj meg engem.
3. Hogy mit? Hogy én Téged? Előtte? Na ne, ez nem lehet komoly. – hallottam és én csak bizonygattam, hogy így volt, vagyis lett volna.
4. Na nem húzz! Ez nem lehet igaz. – hallottam tőle, de több szó nem esett erről.

Még mikor elválltunk, jelezte, hogy még két vizsgája van hátra január végéig, de február elején már jelentkezni fog egy újabb szeánszra, mert jönni akar. Ebben megegyeztünk.

Már február volt, mikor jelezte, hogy sikerültek a vizsgái és akkor egyeztessük, hogy mikor jöhet? Én közbevágtam, mert azt hittem befejezte és mondtam, hogy nekem péntek lenne jó, délelőtt, ha neki is? Ekkor furán nézett rám, majd halkan köhintett és megszólalt:

1. Bocs, de még nem fejeztem be az előbb. Azt akartam még mondani, hogy kaptam egy nagyon jó, kedvező ajánlatot, egy bdsm stúdió használatára és azt gondoltam, hogy ott találkozhatnánk a legközelebb. – hallottam tőle.
2. Mi? Bdsm stúdió? De minek? Nem jó nálam? – firtattam.
3. De, természetesen az is jó, de az nem szalad el, míg ez az ajánlat csak most él. Akár pénteken is. – válaszolta.
4. És mit lehet erről a stúdióról tudni? – érdeklődtem.
5. Nagyon jól felszerelt, sokkal több minden van benne és használható, mint a fiatal mesternél, pedig az is szuper volt. – válaszolta.
6. És csak ketten lennénk ott is? – kérdeztem még meg.
7. Kezdetben persze nem, mert volna még egy mester, aki fogadna, beengedne minket, de utána kettesben maradnánk jó két óra hosszat. – jött a válasza.
8. A szereposztás a szokásos lenne? – kérdeztem még meg, de nem részleteztem. Ő elmosolyodott és úgy válaszolta:
9. Igen, természetesen. Egy mester és egy sub, szolga. Így gondoltad Te is, ugye?
10. Igen, igen. Jó legyen. Akkor pénteken mikor és hova menjek? – kérdeztem még meg.
11. Megírom sms-ben, ha lefoglaltam a stúdiót. – válaszolta Tivadar és ebben maradtunk.

Pénteken időben ott voltam a megadott helyen. Az utcáról egy Fodrászat feliratú tábla alatt látszott két nagy ablakos helység. Mivel annyi idő volt és Tivadart nem láttam, így be akartam nyitni az ajtón, de az zárva volt, viszont hamarosan hallottam a kulcs zörgését és kitárult az ajtó. Mögötte pedig ott mosolygott Tivadar képe.

1. Pontos voltál, mint mindig. Gyere be! – invitált beljebb és becsukta mögöttem az ajtót, amit vissza is zárt.

Körbenéztem. Egy fodrászatot láttam, két székkel, tükörrel és hátrébb egy női fejmosóval, no meg sok kis szekrényke és két fotel volt még benne.

1. Ez minden? – kérdeztem körbemutatva csalódottan, de Tivadar nevetett és válaszolt:
2. Ez csak a kóbor apácák, no meg a NAV-osok megtévesztésére van. A stúdió hátrébb van. Gyere, odavezetlek, de ha nem bánod, akkor bekötném a szemedet, hogy ne láss közben, csak mikor már bent vagyunk. Mehet? – kérdezte.
3. Természetesen, igen. – válaszoltam és hagytam, hogy bekösse a szememet egy bőr szemellenzővel, majd még azt is éreztem, hogy a hátratett kezeimen, csuklóimon kattan valami, ami béklyóba fogja azokat. Elcsodálkoztam, de nem reagáltam erre.

Most Tivadar karon ragadott és elkezdett vezetni lassan. Valami ajtón is átmentünk, meg függönyféle hangját is hallottam, majd hirtelen igen fényesség vett körül, ezt még a szemellenzőn át is érzékeltem. Arra számítottam, hogy Tivadar hangát hallom majd meg, de tévedtem.

Még senki sem szólalt meg, csak azt éreztem, hogy valami a nyakamra került és a hátul lévő csuklóim is felhúzódtak a hátamon. Ekkor hallottam meg a hangot, amit elsőre nem, de később már felismertem:

1. Mindent elmondtál neki, hogy hova jön, mi vár rá stb. stb.? – kérdezte meg Tivadartól.
2. Igen, azt gondolom igen, ami rá tartozott, arról tud: kezdetben két mester lesz és egy sub, majd már csak egy mester és egy sub fog egymással játszani itt. – válaszolta.

A hangban pedig a zuglói fiatal mesterre ismertem rá.

1. Rendben, akkor tudja a szereposztást is, ugye? Tedd, amit elhatároztál, én megyek és majd két óra múlva jövök vissza! Jó szórakozást nektek! – hallottam és azt is, ahogyan kiment ebből a szobából.
2. Tudom a szereposztást? Miért, mi lesz az? – kérdeztem meg Tivadartól. Az nevetett és válaszolt: - Azt hittem ennyiből már felismered, hogy most nem Te leszel a mester, hanem én, és nem én leszek a sub, szolga, hanem Te! – hallottam és hozzátette: - Mivel jó mesterem volt és remélem még lesz így, Ő mindig azt mondja: - Előtte sub nem lehet textilben, csak meztelenül, így lesz veled is.

És már hozzám is lépett. A pólómat áthúzta a fejemen s a hátratett karjaimon maradt, majd kiengedte a derékszíjamat, majd lehúzta a cipzáramat és a bokámig tolta le a nadrágomat, de hamarosan követte az alsóm is.

(folyt. köv.)