Vadalma 1.rész

Napközben több üzenetet is küldtem neki, remélve, hogy elvonom a figyelmét a munkáról és inkább az este várható eseményei foglalkoztassák. Persze én sem tudtam a munkára koncentrálni, szerencsére ez a nap lazábbnak ígérkezett, semmi határidős munka. Az üzeneteim nem direktek, nem explicitek voltak, inkább sejtelmesek. Nagyon várhatta ezeket, mert minden alkalommal azonnal válaszolt. Elképzeltem, ahogy ül az asztalánál és igyekszik fegyelmezni az arcvonásait, mintha épp egy excel-táblával foglalatoskodna. De gondolatai nyilván máshol jártak. Csak annyit beszéltünk meg előre, hogy egy szál köntösben kell várnia az előszobában térdelve. No meg annyit sejtettem hogy most már alkalmat kap a bizonyításra. Annak bizonyítására, hogy azok a határok, amiket korábban elmesélt nekem, valósak. Ebből nyilván sejtette azt, hogy ezúttal már "tettlegességre" is sor kerül. De arról persze sejtelme sem volt, hogy ez konkrétan miben fog megnyilvánulni. Nem is nagyon lehetett már csak azért sem, mert még nekem sem voltak kialakult terveim. Akkor már a korábbi tapasztalataimból tudtam, hogy felesleges előre konkrétan megtervezni az együttlét programját. Teljesen logikus ugyanis az, hogy a szub reakciói alapján fog kialakulni, mi is történik. Ha az ember görcsösen ragaszkodna egy "forgatókönyvhöz", akkor akár nevetségessé is válhat az egész.

Az üzenetek írása közben nem csak az arcát képzeltem el, hanem a vadabbnál vadabb benne felmerülő gondolatokat is. Annyira ismertem már, hogy nem az a típus, akiből azonnal folynak a nedvek, ha izgalomba jön, de azért szinte láttam már egy foltot a bugyiján, miközben a válaszokat írja. (Utólag kiderült, hogy igazam volt.) Nem tagadom, ettől a gondolattól nálam is megmozdult valami.

Az én munkaidőm 4-ig tartott, tudtam, hogy az öv pedig fél 5-ig. Az utolsó üzenetet 3-kor küldtem el, hadd tipródjon a várakozástól, hiszen fél 6-ra ígértem meg az érkezésemet. Mivel ő fél óra alatt haza tudott érni, majd 2 órája volt készülődni. Az ígért időpont előtt 2 perccel szálltam le a villamosról, ami a lakása előtt állt meg. Szeretek mindig pontos lenni, menjek bárhová. Pontban félkor nyomtam meg a kapucsengőt, szó nélkül nyitotta ki az ajtót. Ahogy előre megbeszéltük. Komótosan ballagtam fel a másodikra, láttam, hogy az ajtaja résnyire nyitva. Ahogy előre megbeszéltük. Beléptem, ő pedig ott térdelt az előszobában a kék köntösében. Ahogy előre megbeszéltük.

Megsimogattam a fejét, majd lehúztam a sliccemet. Ahogy megérezte-meglátta mi történik, már nyitotta a száját, én pedig a farkamat a szájába toltam. Engedelmesen nyalta-szívta, minek hatására szinte azonnal teljesen kemény lett. Vállánál fogva felsegítettem és magamhoz szorítottam. Éreztem, milyen hevesen ver a szíve, imádtam az érzést. A köntösön keresztül megmarkoltam a lába közét, erre engedelmesen kissé szétnyitotta a combjait, a szétnyílt köntös szabaddá tette az érezhetően nedves pináját. Ekkor éreztem azt igazán, hogy ez nagyon fog működni.

Bementünk a szobába, leültünk egy kis asztalhoz és megittuk a szokásos kávét. Megbeszéltük korábban azt is, hogy a "játékok" közben sem kell magázódnia, az egyikünk számára sem jelentene semmi pluszt. Így kicsit dumáltunk köznapi témákról, de láttam rajta, hogy picit más. Nem arra gondolok, hogy a mellbimbói eléggé álltak, legalábbis a ruhán keresztül úgy tűnt. Ilyet láttam már korábban is, akár a szopástól is lehetett. Talán úgy fogalmaznám, hogy mintha zavarban lett volna. Ebben a mértékben zavarodottságot korábban nem láttam rajta, még talán a legelső alkalommal sem, amikor le kellett vetkőznie előttem. Nyilván a közeljövő, talányosan beígért, eseményei okozták ezt. Nagyon élveztem.

Felálltam és előbb a pólót majd a farmeremet is levettem, no meg persze a zoknit is. Rászóltam, hogy elég a tespedésből álljon fel és vetkőzzön le. Most már közvetlenül láthattam, hogy valóban meredeznek azok a bimbók. Ekkor megszilárdult az elhatározásom, hogy mi is legyen az első...

Azonban nem csak a mellbimbói ragadták meg a képzeletemet, hanem maga a NÖ is. Azt addig is tudtam, hogy Marcsi külsejét tekintve egyáltalán nem "bombanő", nem is akartam soha ilyen típussal összejönni. Nem volt sem fiatalka (44 éves volt), sem modellalkatú (magassága 167 cm volt 64 kg súllyal), sem kebelcsoda (ha jól tudom 75B volt a mérete). Viszont megvolt benne az a plusz, amit kisugárzásnak, természetességnek mondhatunk. És ez csak a külső! Közhelyes ugyan, de már addig is (amíg nem is igazán DS kapcsolatunk volt) feltüzeltek a reakciói, a természetessége.

Szóval akkor döntöttem el, hogy a melleit fogom először megdolgozni. Letérdeltettem a székem elé ahová alsónadrágban visszaültem. A mellkasát a térdeim közé vettem. Először felváltva csippentetem össze a mellbimbóit, majd egyszerre mindkettőt. Lassan fokoztam a szorítást, amit szisszenésekkel jelzett vissza. Aztán felváltva csavargattam őket. Imádtam a melleit amiatt is, hogy ha nem is voltak tökéletesen kerekek, de életkora ellenére nem is lógtak annyira, mint a kortársai közül a legtöbbnek. Talán azért mert nem volt gyermeke és nem szoptatott. A méretek lehetővé tették, hogy az ember megcsípje őket, nem csak a mellbimbókat. De a teljes mellét is markolászhattam, húzhattam, csavarhattam. Imádtam a reakciókat, amiket ilyenkor produkált. Mivel a mellei természetesek voltak, így játék közben nem kellett "balesettől" sem tartani. Sőt akár ütni is lehetett, akár tenyérrel, akár ököllel. Ez utóbbit addig nem tettem meg, de most igen. Nagyon klassz érzés volt, de imádtam azt is, ahogy előtte mindig behunyta a szemeit.

A csipeszek mindig (és más partnereimmel) is nagy kedvencek voltak. Most is azok. Igyekeztem kimaxolni az élményt: 4 fajtát (ruha, fogazott fém függöny, krokodil, binder) használtam. Akár a mellbimbóra, akár a mell más részére tettem, mindegyik hozta az "elvárt" hatást. A feltett csipeszek száma sem állt meg 1-2-nél! Nem mondanám, hogy Marcsi is szó szerint élvezte volna minden pillanatát, de éreztem rajta, hogy azt viszont nagyon élvezi, hogy nekem örömet okoz vele. Ezt pedig ugye azért az alsónadrágomon keresztül láthatta. Azt is imádtam, hogy szándékosan soha nem húzódott el, csak reflex-szerű mozdulatok voltak. Számomra talán a fém fogazatú, nagyon erős rugóval rendelkező függöny csipeszt volt a legizgalmasabb feltenni. Épp annyira lehetett kinyitni, hogy a mellbimbóját bele lehetett illeszteni. Mikor lassan elengedtem, a fogai teljes mélységében behatoltak a bőrébe. Wow! Nagyon intenzív érzés lehetett, Marcsi szemei is nagyon csillogtak.

A kis folt akkor már az én boxeremen is megjelent. Említettem, hogy Marcsi nem volt egy "elfolyós" nő, de most a játék ezen részén túl csurom nedv volt a lába közt.

folyt.köv.