Ótátrafüredi anno történet (2)

A két srácot próbáltam felhívni a belső telefonon, de egyikük sem vette fel L, de nem sajnáltam, mert alig vártam az éjjeli egy órát, mikor végre halkan kopogtak az ajtómon, majd szinte választ sem várva, benyitott és besurrant azon a báros srácom.

Most egy szabadidő ruha volt rajta, alul sötétkék színű nadrág, felül tűzvörös felsőrésszel, de nem sokáig maradt rajta, mert szinte azonnal az ágyra döntöttem és le is rángattam róla minden textilt, míg csak már egy szál faszban nem feküdt előttem az ágyon.

De hogyan! Széttett karokkal és lábakkal, kiterülve, de oly hívogatóan, hogy nem is bírtam ellenállni neki, már ugrottam is rá és csikiztem, csókoltam, ahol csak értem. Ő meg kéjesen feszengett alattam, ide-oda tekergette a testét, hogy ne, vagy csak nehezen tudjam elérni az ékszerét, ami már igencsak megnőtt, hosszabb, de vastagabb is lett és mereven himbálódzott előttem, de elérhetetlenül.

Végül is, ha nagy erőfeszítésembe is telt, de csak sikerült legyűrnöm őt. A markomba kaptam végre a lüktető, meleg farkát és már nem csak markoltam, de odahajolva számba is kaptam, benyeltem szinte végig, már amennyire bírtam, mert nem volt kicsi J.

Őrülten szoptam, majd a kezemmel besegítve húzkodtam, rángattam is, mire megszólalt nevetve:

1. Marad valami az ékszeremből máskorra is, vagy azonnal itt, helyben teljesen elfogyasztod? – kérdezte meg.
2. Öööööö – persze, hogy marad valami, hiszen még holnapra, azaz mára is kellesz, természetesen. – hallotta tőlem, de alig, mert teli volt a szám a farkával.

Majd már a farka helyett sorban a golyóit kaptam be és azokat szoptam, nyaltam.

1. Meddig maradhatsz? –kérdeztem meg tőle.

Megrántotta a vállát és úgy felelt:

1. Ameddig csak akarod. Délelőtt 11-re kell újra munkára jelentkeznem csak, addig is maradhatod, de ha nem akarod addig, akkor dobsz ki, ha meguntál! – válaszolta.
2. Dehogy is unlak meg, maradhatsz addig, természetesen, bár azért reggelizni lemennék! Te hol eszel, a személyzetin? – kérdeztem még meg tőle.
3. Igen, mi csak ott ehetünk, az ottani étteremben, tőletek elzárva. – válaszolta.
4. Az is svédasztalos, vagy adagos? – firtattam még.
5. Természetesen adagos, és éppen csak elég egy magamfajta mindig éhes srácnak. – válaszolta nevetve.
6. Gyere vissza utána, addig lopok Neked a mi svédasztalunkról. – unszoltam.
7. Az nehezen fog menni, mert ott, bent annyit ehetsz, ami csak beléd fér, de kihozni semmit sem lehet, szabad! – figyelmeztetett a srácom. – Igen komolyan veszik. – tette még hozzá.
8. És mi a büntetés? elfenekelés, ha elkapnak? - firtattam nevetve. – Tőled? Mert akkor vállalom. – tettem még hozzá.
9. Dehogy is. Arra van egy néger srác, annak tiszte az. – válaszolta ő is nevetve.
10. És az legalább szemre-, vagy inkább kézre, farokra való? – cukkoltam őt.
11. Lopj és meglátod, mert másképpen nem látható. – lombozott le.
12. Meglátom majd. – mondtam, de tettem hozzá: - Most inkább tőled lopok előbb! – halhatta és már tettem is, mert megint csak megszopogattam, de hasra is vágtam, majd ráülve a derekára fordítva, már a lábai között a farkával és a tökeivel foglalkoztam a továbbiakban egészen addig, míg el nem durrantottam őt, majd ő is engem.

Még elmentünk együtt zuhanyozni, majd beestünk az ágyba úgy meztelenül. Nem is nagyon takaróztunk be, mert meleg volt a szobában. Még ugyan jártattuk a kezeinket egymáson, de ez lassult, majd elaludtunk.

Reggel már világos volt, mikor felébredtem arra, hogy cirógat a kezeivel, próbál megcikizni, de még nem tudta, hogy nem vagyok csiklandós. L

Mikor látta, hogy felébredtem, mondta, hogy lassan menne, haza s én is menjek reggelizni, de utána délfelé vár az uszodában s mondta azt is, hogy annak van szabadon lévő része is, ami ilyemkor nagyon kellemes, próbáljam csak ki. Ebben maradtunk.

A reggeli után – bár tudtam ő még nem lesz ott – én mégis visszamentem az uszodába, ahol ő nem, de a két tegnap esti srác már ott úszkált. A sötétebb bőrű srác most is a rövidnadrág-szerű fürdőgatyájában volt, míg a másik a szoros, vörös gatyájában.

Remélem jól láttam, hogy az ő szemük is felcsillant, mikor megláttak engem, mert mind a kettő iparkodott kijönni a medencéből és elindultak a szauna felé, ahova beültek. Én is jobban szeretek még száraz testtel oda bemenni, így utánuk mentem én is.

Csak hárman voltunk bent, és hamarosan már csábító nézésekkel szembesültem, igaz nekem most is állt a szerszámom mereven, előre, ahogyan beléptem oda, hiszen megláttam a srácokat.

Hamarosan mind a két srác már matatott a fürdőnadrágja elején, míg nem a vörös gatyás már nem csak matatott ott, de ki is vette a gatyájából a farkát, ami még nem volt nagy, de lassan azért merevedett a szabadban. Az is jól látszott már, hogy szőrcsomóban van, mikor bent van.

A sötétebb bőrű sem akart lemaradni, így az is elővette a magáét, de neki már nagyobb, húsosabb farka volt, szintén szőrmezőben.

Egy ideig mindenki a sajátjával volt elfoglalva, azon kézimunkázott, míg nem a sötétebb bőrű már nem bírta tovább, felállt, odajött elém és lent állva odahajolt a merev farkamhoz és bekapta azt, majd jól elcumizott rajta.

A másik majd kieső szemmel nézte ezt, de nem mert mozdulni, sőt még kifelé is figyelt, nem jön-e valaki. Nem jól figyelt, mert megoszlott a figyelme a benti és kinti eseményekről, így történhetett az meg, hogy belépett hirtelen a szaunába egy valaki. Szerencsénkre nem más, mint a bárfiú, de fürdőnadrágban.

Köszönt nevetve és megkérdezte németül, hogy jól szórakozunk-e?

Én igent válaszoltam neki, de a többiek mereven hallgattak és próbálták takargatni magukat, mire a srácom lekapta a maga fürdőgatyáját és megmutatta a mereven álló farkát.

Mindenki felszabadult erre.

(folyt. köv.)